Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-24 / 8521. szám

Új Magyarország, 1993. aug. 17. ő Soproni Nyilatkozat Bontsunk le minden vasfüggönyt! Az Európát és a világot politikai­lag kettészelő vasfüggönyt itt törtük át 1989 augusztusában. Következményeként omlott össze modem korunk egyik leg­­bűnösebb rendszere: a kommu­nizmus. Noha jobbára vértelenül zajlott le a művelet, a romok töm­kelegé maradt utána: a megtépá­zott emberi sorsok és kapcsola­tok, a felforgatott értékrendünk, az emberi gyengeség szülte ga­­ládságok, a megtorolhatatlan bű­nök és a jóvátehetetlen szenve­dések sokasága, a jog értékcsök­kenése, a gyanakvás, a szeretet hiánya, az egyén, a személyiség, a közösség és a nemzet méltósá­gának eljelentéktelenedése és egtépázottsága. A ma új szen­­dései, nélkülözései, megpróbál­tatásai is innen erednek. A károk sokasága nagyrészt helyrehozha­tatlan, egy részét pedig csak az idő múlása fogja feledtetni. Közép- Európa nemzetei azonban nem bűntelenek, kálváriájukhoz ma­guk is hozzájárultak. A világunkat kettéosztó vas­függöny lerombolása után a tér­ségünkben élő nemzetek, társa­dalmaink ismételt újjászületései korszakában megleljük-e a mód­ját hetvenöt év szenvedései jó­vátételének? Le tudjuk-e rom­bolni azt a vasfüggönyt, amelyet századunkban Közép-Európa nemzetei közé húzott a félreér­telmezett nemzeteszme? Le tud­­juk-e rombolni a további vasfüg­gönyt, mely a magyar nemzet számbelileg kisebbségi közös­ségként élő részeit és nemze­tünk tömbjét elválasztja egy­mástól? A magyarságért felelősen gon­dolkodók magatartását, politiká­ját, tevékenységét a kommuniz­mus bukása előtt is a kiegyensú­lyozottság és a józanság jelle­mezte. Egy szerre küzdöttek a politikai elnyomás eDen,-a nem­zeti értékek megtartásáért, a pol­gári szabadságjogokért és az ön­­rendelkezés elvének érvényesí­téséért. Ehhez a magatartáshoz kötődnek a magyarság kisebb­ségben élő közösségeinek politi­kai szervezetei is. Ez jelenti a fo­­lyamatoságot a múlt és a jelen között és a szellemi egyetemes­séget a különböző politikai kö­zegben élő magyarság számára. Szervezeteink mentesek a türel­metlenségtől és a szélsőséges ra­dikalizmustól. A Magyarországgal szomszé­dos országokban élő őshonos magyarság helyzetének szá­mukra megfelelő rendezése, sza­bad kapcsolatuk az anyanem­zettel nélkülözhetetlen Közép- Európa békéje, egyensúlya és biztonsága szempontjából. Ezért a magyar kormány és a Kárpát­medence határokkal elválasztott magyar nemzeti közösségeinek egitim politikai szervezetei te­vékenységükkel Európa bizton­ságának és stabilitásának meg­szilárdításához járulnak hozzá. Annak a gondolatiságnak a nyomdokait követik, melyet másfél évtizeddel a világrende­ket egymástól elhatároló vasfüg­göny lerombolása előtt Helsinki­ben egyezményben rögzített az észak-atlanti térség és az akkori Szovjetunió harmincöt állama: az európai biztonság és az együttműködés érdekében nyi­tottá kell válnia az országoknak, le kell mondaniuk felségjoguk egy részéről és a határok korábbi stratégiai jelentőségét le kell fo­kozni a közigazgatási határok szintjére. Helsinkiben mondták ki 1975-ben, évtizedek hallgatá­sa után először, hogy nicsenek kizárólagos állami belügyek. Még a nemzeti kisebbségek, az évtizedes tabu-téma, azaz az ál­lamhatárokkal érzéketlenül szétdarabolt nemzetrészek jogos érdekei előtt is átjárhatóvá kell tenni a határokat. A politikai vasfüggöny lerom­bolása után azonban maradtak az előítéletekből, az örökölt el­lenszenvekből, a kommunizmus által gátolt megtisztulás miatt el nem távolított szennyből és itt vannak az új hatalmi szándé­kokból emelt falak, amelyeket ugyancsak le kell rombolnunk, ha nem akarunk ismét a totalita­rizmus áldozatává válni. Közép- Európa ettől a tehertől vissza­húzva kullog minduntalan Eu­rópa szekere mögött. A Kárpát-medencében élő magyarság az egységesülő Euró­pán belül képzeli el a jövőjét és az európai integrációs folyamat térségünkre való kiterjedíésétől várja annak a politikai, gazdasá­gi, szociális és kulturális jogi és intézményi keretnek a kialaku­lását és megszilárdulását, ame­lyen belül szabadon élhetnek és érintkezhetnek azok, akik ma­gyarnak vallják magukat. Európa vérkeringésébe való újrakötódésünk politikai akadá­lyainak elhárulása után meg kell szüntetnünk az újraintegráló­­dást gátló nemzeti előítéleteket te. A több mint ezeréves nemzeti kötelékeket és az új nemzeti ér­zelmeket kell összeegyeztetni. Látván, hogy a nemzeti-hatalmi hagyományok, a nemzetállam­eszme mily módon gátolja a nyugat-európai integrálódást is, joggal mondhatjuk, hogy ez nem egyszerű feladat. A magyar nemzet kisebbség­ben élő közösségeinek politikai szervezetei ennek a tudatában alakítják programjukat és törek­­j szenek a modem demokrácia j alapelveinek tiszteletben tartá- i sával a demokratikus jog- és in­tézményrendszer kereteinek fo­lyamatos továbbfejlesztésével bővíteni közösségeik törvényes jogait. Vezérlő eszméjük a hazá­hoz való jog kivívása, valamint annak a folyamatnak a lassítása és visszafordítása, amely a ma­gyar közösségeket erőszakosan távolítja egymástól a kisebbség­ben élő részeit Magyarország­hoz képest társadalmilag lefo­kozza, amely hátrányos és még hátrányosabb művelődési, gaz­dasági és szociális feltételeket te­remt számukra azzal is, hogy az egyik országban a háború vér­fürdőjébe taszítja őket, a másik országban menekülésre készteti, máshol koldusbotra juttatja vagy anyanyelvűktől akarja megfosztani őket. Mi azt valljuk,

Next

/
Thumbnails
Contents