Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-24 / 8521. szám

Antall: Számomra kezdettől fogva nem volt kétséges: ha a konfliktus ki­terjed Bosznia-Hercegovinára, a prob­léma legalábbis igen nehéz lesz, ha ugyan nem megoldhatatlan. Mert ott a szerb és a horvát kérdés mellett ott van a iszlám is. Nem szabad elfeledkeznünk Bosznia 1878-as okkupációjából eredő történel­mi tanulságokról - akkor Ausztria-Ma­­gyarország vonult be oda. Annak ide­jén sok bosnyák üdvözölte az osztrák­magyar fennhatóságot. A bosznia-her­­cegovinai ezredek az első világháború­ban a K. u. K hadsereg legjobb csapa­taihoz tartoztak. Az sem véletlen, hogy az első világháború Szarajevóban tört ki. A bosznia-hercegovinai probléma azért olyan összetett, mert ott külpoli­tikai és etnikai kérdések igen kemé­nyen ütköznek. Ehhez jön még az a tény, hogy ott tulajdonképpen muzul­mán, iszlám közösségről van szó. Ez pedig Görögországban és más államok­ban kelt aggodalmat, - ehhez jön még Albánia és Koszovó kérdése. Csupán Törökországban kétmillió muzulmán bosnyák él. Ha ebben a kérdésben nem csak az iszlám fundamentalisták, ha­nem az iszlám államok is megmozdul­nak, az további világtörténeti bonyo­dalmakhoz vezethet. Die Welt: Törökország mint iszlám állam és az észak-atlanti szövetség tagja régóta fo­kozott érdeklődést mutat Bosznia iránt. Antall: Törökországnak különleges szerepe van - nemcsak a térségben, ha­nem az egész iszlám világban; elsősor­ban az iszlám világ korszerűsítésében, másodszor az iszlám világnak a Nyu­gathoz fűződő kapcsolatai kiépítésé­ben. Törökország különleges súlya, amely az első világháború után csök­kent, újra megnőtt a második világhá­ború után mind katonai, mind politikai tekintetben. Ez nemcsak Törökország­nak a nyugati szövetségben betöltött tagságára vonatkozik, hanem arra a be­folyásra is, amelyet Ankara az egykori Szovjetunió török (türk) köztársaságai­ra - tehát Közép-Ázsiára - kifejt. Egyébként jól el tudnám képzelni, hogy bizonyos tényezők, amelyek de­­stabilizációban érdekeltek, közvetlen vagy közvetett módon merényleteket provokálnak a Nyugat-Európában élő török közösségek tagjai ellen. Európa és Törökország, a Nyugat és Törökor­szág kapcsolatainak romlása a Törökor­szágon belüli fundamentalizmus erősö­déséhez vezethet. Ezért fontos, hogy Németország - az az ország, amely Tö­rökország helyzetét mindig világosan és helyesen ítélte meg - az emberi jo­gok helyzetén, a rasszizmus problémá­ján túl - politikailag is helyesen értékel­je. A Törökországhoz fűződő jó viszony a német politika elsőrendű érdeke - és ily módon a probléma az egész közép­európai térségre vonatkozik. Nem sza­bad megengednünk, hogy a Németor­szágban élő törökök elleni akciókkal - véleményem szerint provokációkról van szó - veszélyeztessék Törökország­hoz fűződő kapcsolatunkat. Die Welt: Hogyan ítéli meg Oroszország szerepét - a Balkánon vagy az egész térség­ben? Antall: A Jelcin körül tömörülő cso­port véleményem szerint nem érdekelt abban, hogy Óroszország ismét katonai nagyhatalomként jelenjék meg Kelet- Európában vagy a Balkánon. De szilár­dan meg vagyok győződve arról, hogy Oroszországban léteznek olyan erők is, amelyek a csapatok kivonását ideigle­nes ténynek tekintik, tehát nem végle­gesnek. Ezek az erők fenn akarják tar­tani vagy vissza akarják szerezni a ka­tonai pozíciókat a balti államoktól kezdve egészen térségünkig. Ez mindig is a hagyományos orosz nagyhatalmi gondolkodáshoz tartozott. Oroszország nem kaphat bázist a Balkánon Mindig az volt a véleményünk, hogy Oroszországot be kell vonni a rendezé­sekbe. Fel kell használni a szerbeknél azt a tekintélyt, amelyet az orosz had­sereg és az orosz egyház Belgrádban él­vez. Rövid távon tehát Oroszország bevo­nása mindenképpen szükséges, így például a háború befejezéséhez a volt Jugoszláviában. Hosszú távon és straté­giailag azonban mindig tudatában kell lennünk annak, hogy Oroszországnak nem szabad lehetőséget kapnia itt Kö­­zép-Európában vagy a Balkánon tartós bázis felépítésére, amely a régi reflexek­nek, illetve régi érdekeknek megfelelő­en ismét fenyegetné ennek a térségnek a függetlenségét. Abban az esetben, ha a reformerők Oroszországban meg­­gyengülnének, ez nagyon valós fenye­­' getéssé válhat. Die Welt: Kívánatosnak és lehetségesnek tartja-e a Baltikum és Bulgária között elte­rülő kelet-európai államok szorosabb együttműködését? , . ^Antall: Az államok#gyüttműködését ebben a térségben nagyon kívánatos­nak tartom. De semmiféle olyan intéz­ményt sem tartanánk helyesnek, amely az EK vagy a NATO alternatívájaként mutatkozna ebben a térségben. Ez csak oda vezetne, hogy az EK és a NATO ál­lamai ezt a térséget egyfajta ütközóöve­­zetnek tekintenék. Helyesnek tartjuk, hogy Jelcin és a reformerők támogatás­ban részesülnek. Teljességgel elhibázottnak tartjuk vi­szont, ha az ilyen intézkedések csak Oroszországra összpontosulnak. Saj­nos, még mindig léteznek gondolko­dásmódbeli maradványok abból az idő­ből, amikor a világ még kétpólusú volt. A Kelet többi államának is hasonló arányban kellene segítséget kapnia. Ha ugyanis az a térség destabilizálódnék, - éspedig a vasfüggöny nélkül -, amely a Nyugattal közvetlenül határos, a Nyugat is károkat szenvedne. A nyuga­ti segítséget tehát úgy kell elosztani, hogy az erre a köztes övezetre összpon­tosuljon Tudatában kell lennünk Uk­rajna jelentőségével is, amely európai középhatalom. Die Welt: Lehetne-e Magyarország a töb­bi kelet- és közép-európai állam érdekeinek szószólója vagy tolmácsolója a Nyugatnál? Antall: Eddig is arra törekedtünk, hogy politikánkat úgy alakítsuk, hogy az egész térség érdekeire vonatkozzék. A Pentagonale kibővítése és a Visegrádi Csoport létrehozása részben magyar kezdeményezésre vezethető vissza. Vannak sarlatánok is a politikusok között Mi voltunk az első állam, amely elis­merte Ukrajnát. A diplomáciai kapcso­latokat a balti államokkal Magyaror­szág még a moszkvai puccs idején fel­vette. Arra törekedtünk és arra törek­szünk, hogy az egész térségre figyel­jünk Finnország és a Balkán között. Ezt (valamennyi Nyugaton folytatott meg­beszélésünkön egyértelművé tettük. A Varsói Szerződés és a KGST gyors fel­oszlatása is magyar kezdeményezésre történt. Mi tehát alternatíva voltunk eb­ben a térségben. Igyekszünk az lenni az Európa Tanácsban és az EK irányában is. Természetesen azt is látnunk kell, hogy vetélkedés van az egyes országok között. Nehezen elképzelhető, hogy Lengyelország, Csehország vág)' Ro­mánia egy ilyen szerepet egyedül Ma- I gyarországnak átengedjen. Ahhoz si­^ kerekre van szükségünk - és a Nyugat, ; az EK és a NATO jóváhagyására. Másrészt Budapest már földrajzilag is ennek a térségnek egy központja. A magyar politika és gazdaság eddigi sta­bilitása jó jel arra, hogy Budapest ilyen bázis lehet. Nem véletlen, hogy' az el­múlt három évben Magyarországra ér­kezett az összes külföldi befektetések fele a térségben. Magyarország így itt a térségben, de a FÁK-államok felé is híd­szerepet vállalhat. Ezenkívül több ki­sebb állam alakult itt. Ez oda vezetett, hogy Magyarország most ennek a tér­­í ségnek a nagyobb államai közé tarto- 1 zik. Ez nem jelenti azt, hogy Magyaror­szág ezért bármiféle nagyhatalmi ma­gatartást venne fel. Szerepünket vilá­gosan és egyértelműen látjuk. Közvetí­tő szerepet akarunk játszani. Die Welt: Magyarország belpolitikai helyzetére vonatkozóan az ember néha ked­vezőtlen jelentéseket hall. Ezekben antisze- 1 mitizmusról vagy az ön pártjának, az MDF-nek a széthullásáról esik szó. Antall: A magyar belpolitikában a ne­hézségek, torzsalkodások és nézetelté­rések elsősorban a gazdasági és szociá­lis problémákkal függnek össze. A la­kosság egy része azt hitte, hogy a rend­szerváltozással együtt Magyarországon azonnal el lehet érni a nyugati életszín­vonalat is. Sok ellenzéki párt úgy kép­zelte el a politikát, hogy órájuk csak a népszerű dolgok tartoznak. Az MDF politikusainak és képviselőinek nehe­zükre esik népszerűtlen intézkedések­ről dönteni. Vannak politikai sarlatá­nok, akik kihasználják a lakosság elége­detlenségét.

Next

/
Thumbnails
Contents