Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-19 / 8519. szám
gok közötti kooperáció erösitéséhez, ha a térség fent említett hasonló és különböző jellemzőire építene egy realista megközelítést, nem pedig a térségben gyökértelen nyugati kívánságokat és prekoncepciókat ismételgetne. Minden realista megközelítésnek azonban kiindulópontként el kell fogadnia két tényt: a) a térség államainak történelmileg kialakult sajátos jellemzőit; b) azt, hogy a regionális és a globális kapcsolatok nem egymás helyettesitői. Az a nyugati megközelítés, amely a regionális együttműködés fontosságát, mint az EK-val való integrálódás előfeltételét hangsúlyozza, vagy alapvetően félreérti a közép- és keleteurópai helyzetet vagy egy nagyon is tudatos, bár nyíltan sosem kifejezetten protekcionista törekvésre vezethető vissza. Egyetlen fejlődő ország sem lett még fejlettebb aaáltal, hogy hozzá hasonló fejlettségű gazdaságokkal épített ki meghatározó kapcsolatokat. Nem utolsósorban a latin-amerikai integrációk vallottak kudarcot évtizedeken keresztül, éppen a regionális megközelítés miatt. Ezzel szemben az ASEAN, amely a „nyílt regionalizmus” keretében fejlődött, a fejlett világot tekintette meghatározó exportpiacának. A regionális piacra napjainkban kezdett jobban figyelni, amikor a világpiaci exportorientáció eredményeként a térségben kiemelkedő gazdasági növekedés indult meg, és ez a regionális keresletet is nagymértékben élénkíti. Emellett időközben, éppen a világpiaci verseny eredményeként, a térség tagállamainak gazdasági és iparszerkezete is fejlettebb lett, ami újabb és újabb komplementer típusú munkamegosztási esélyeket kínál. Lehetséges, hogy Közép- és Kelet-Európa vonatkozásában hirtelen érvényüket vesztik ezek az általános tapasztalatok, amelyeket világhírű közgazdászok évtizedek óta szinte vallásos buzgalommal vallanak? Úgy gondoljuk, hogy erről szó sincs. Éppen ezért Közép- és Kelet-Európábán ugyanezt az utat k^ll követnie. Minden remény megvan arra, hogy olyan mértékben várható a regionális együttműködés és kereskedelem növekedése, amilyen mértékben sikerül a térség országainak bekapcsolódnia a világméretű (és nem utolsósorban az EK-szintű) munkamegosztásba. Ez az út fordítva, tehát a regionálistól a globális munkamegosztás felé, nem járható végig. A második feltételezéssel kapcsolatosan hangsúlyozandó, hogy' az EK minden olyan törekvést, amely a visegrádi csof»orton belülre, vagy annál Keetebbre akarja visszairányítani a közép-európai országok exportját, ahelyett, "hogy megnyitná a nyugat-európai piacokat e termékek előtt, egyértelműen kontraproduktívnak és bizalomrombolónak tekintünk. Ide tartozik az az ötlet is, hogy az átalakuló országok először csatlakoznak az éppen felbomló EFTA-hoz. Ezeket a törekvéseket Közép- és'Kelet-Európában általában úgy értelmezik, hogy az EK fél az innen érkező nagyobb versenyektől, ezért minden vonatkozásban igyekszik protekcionista intézkedéseket hozni. • Nyugati támogatás A társulási egyezményben az EK jelét adta annak, hogy’ támogatja a regionális kooperációt. .Ugyanis a visegrádi országok egymás közötti forgalmában részt vevő áruféleségek is részét képezik a 60 százalékos hazai anyagtartalomnak. Sajnálatos azonban, hogy egyéb, és ennél fontosabb tpriilptpkpn növekszik a szakadék a regionális együttműködés erősítése melletti brüsszeli retorika és az ahhoz való tényleges hozzájárulás között. A társulási egyezmény ugyanis egyetlen szóval sem említi az EK részvételét a regionális infrastruktúra kiépítésében, ami pedig a térség országaiban az egyik legalapvetőbb gazdasági feladat. Ez a fajta fejlesztés ugyanis nemcsak pótlólagos erőforrásokkal (friss fejlesztési pénzzel) látná el a rendszerváltó országokat, hanem növekedést generálna, munkaerőt szívna fel, és egészében véve javítaná a regionális együttműködés infrastrukturális és politikai feltételeit. Másként kifejezve, ilyen támogatástól egyszerre lennének várhatók kereskedelemteremtő *és stabilitáserősítő impulzusok. Nem tartalmaz a társulási egyezmény regionális kvótákat sem az érzékeny exporttermékekre, holott a nemzeti kvóták összeadásával képezhető regionális kvóta nem jelentene pótlólagos piaczavarást az EK számára. Ezzel szemben a visegrádi országok exportja növekedhetne, hiszen kölcsönösen kihasználhatnák a kvóta azon hányadát, amely a jelenlegi nemzeti kvótát meghaladja, de amelyet a térség valamelyik országa különböző okok miatt nem használt ki Igenis lényeges megaiiapitas, hogy a regionális együttműködést számottevően erősítené (illetve erősítethette volna) az EK, ha nagyobb lehetőséget nyújtott volna részvételükre a FÁK-nak összeállított segélyprogramokban. Sajnos, és az EK gyakori nyilatkozatai ellenére, a közép-európai országok nagymértékben kiszorultak ebből a csomagból. Magyarország számos alkalommal adta tanújelét annak, | hogy a Közép-Európában túlterjedő regionális együttműködésben is érdekelt. Felajánlotta | részvételét Ukrajna, Kazahsz- I tán és más FÁK-országok gazdasági átalakulásának segitésé:ben Ezen túlmenően egyes FÁK-örszágok kifejezetten magyar technikai segítséget kértek, tekintettel arra, hogy Magyarországon számos, a nyugatinál jobban hasznosítható tapasztalat gyűlt már fel a piacgazdasági intézményrendszer kiépítésében, nem utolsósorban a privatizációban. Az EK azonban újra meg újra elutasította a magyar részvétel lehetőséget ezeken a kétségtelenül jól fizető tanácsadási területeken. Inotai András Dezséri Kálmán Sass Magdolna • MTA Világgazdasági Kutatóintézet
