Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-16 / 8517. (8518.) szám

Új Magyarország, 1993. aug. 10.

A Kádár-rendszeren a történelmi felelősség

Belső Trianonunk

IA tragédia megértéséhez I nézzünk néhány tényt. Az ország lakosságának száma 1981-től kezdve folyamatosan csökken, összességében a csökkenés kb. 4(X) ezer fő. A jelenlegi Magyarország lélekszáma 1950- ben 17 százalékát tette ki a környezetünkben lévő országokénak, ez a szám 1990-re kb. 14 százalékra csökkent, a folyamatok folytatódása esetén, kb. 50 év múlva számarányunk 9 százalék lesz. Ha tehát nem sikerül megfordítanunk a tragikus folyamatokat, a magyarság részaranya a térségben száz év alatt a felére csökken.

A teljes demográfiai csődért a Kádár-rendszert terheli a történelmi felelősség. A rendszerváltozás kormánya - az örökölt más teljes csődök mellett - még nem lehetett képes a nagyon mélyen rejlő okok kiküszöbölésére, megszüntetésére, ezért felelősség még nem terheli.

Kétmillióval lettünk kevesebbek

Vizsgáljuk meg kicsit alaposabban, hogyan alakította' ki a pártállam ezt a katasztrofális csődhelyzetet. Jelentsük ki bevezetőben, ennek a tragikus hatású népességpolitikának a kialakítása az eddigi kutatások szerint tudatos volt. Nem lehet tehát „magyar nemzeti sajátosságra", „nemzeti alkatra" hivatkozni a pusztulás tényeit elemezve, az alternatívát nem ismerő ideológiai és gazdasági nyomás hatására törvényszerűen válaszolt a születésszám csökkentésével.

Nézzük meg közelebbről néhány alapadatot. Ha a mai Magyarország területén vizsgáljuk 1921-től a születések számát, alapvetően kettévághatjuk az elmúlt 70 évet. Az időszak első felében (1921-1956) bár vannak ingadozások, a születésszám mafas volt az időszak egészében, tlagosan évi kb. 200 ezer. (Összesen: 7 038 068)

Az időszak második felében (1956-1990) a születések száma összesen 5 199 531, átlagosan évi "1,50 ézer, a nyolcvanas évek elejétől évi 130 ezer. F.z időtől a halálozások száma meghaladja az élveszületésekét, a lakosság öregszik és fogy.

Az első időszakban - kisebb népes,ség mellett - tehát közel kétmillióval több gyermek születeti Magyarországon mint a második szakaszban. Ennek alapján - s az európai országok 35 éves demográfiai mutatói alapján - kijelenthető: Magyarországot a legóixitosabb becslés szerint is kb két millió fő emberMagyarország a világ legrosszabb demográfiai helyzetében lévő országa. Az ENSZ állal a közelmúltban nyilvánosságra hozott, több mint 100 országra kiterjedt vizsgálat szerint, az országok többségének népessége nő, néhányban stagnál a népesség száma, s egyedül Magyarországon csökken immáron több mint egv évtizede a lakosság. A több évtizede zajló folyamatok valós veszélyként vetítik előre a magyarság kipusztulását, ((etnográfiai összeroppanását

veszteség érte Különösen szembetűnő a különbség a húszas és a nyolcvanas évek között, a Trianon utáni tönkrement Magyarországon az. 1920 években közel kétszer annyi gyermek született, mint a viszonylag nyugodt 1980- as években.

Mi a két korszak közötti alapvető különbség? Most következő gondolataim, tudom, nagyon vitathatóak, mivel az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé elfogadott alapdogmával állunk szemben. Mégis, jogászként ki kell mondanom, ez az. 1956-ban rendeleti úton bevezetett, s a világméretekben példa nélküli méretű - azóta az Alkotmánybíróság által már alkotmányellenesnek minősített - abortuszlegalizáció a demográfiai csőd fő oka.

Míg 1921-1956 között gyakorlatilag nem volt legális abortusz,, addig 1956 óta közel ötmillió legális terhességmegszakítást hajtottak végre hazánkban. A né-O számhoz viszonyítottan < orribilis nagyságú terhességmegszakítás sehol a világon nem volt, a jogállamokban nagyságrendekkel kevesebb volt az abortuszok száma, sőt a volt szocialista országok abortuszmutatói is lényegesen kedvezőbbek az időszak egészét tekintve.

jogászi felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük: a legális abortuszok száma és a születésszám között egyenes összefüggés van. Ugyanis kimutatható, hogy a joggyakorlat minden liberalizálásánál (p\. 1956, 1980) azonnal csökken a születésszám, és nő a legális abortuszok száma, a joggyakorlat minden szigorításnál (1953, 1973) azonnal nő a születésszám, s csökken a legális abortuszok száma.

Természetesen ezzel semmiképpen nem állítom, hogy a születésszám csökkenésére pusztán az abortuszszabályok, a gyakorlat szigorításával kell egy államnak reagálnia, hiszen az köny-nyen átcsúszhat egy diktatórikus joggyakorlatba. Azt azonban ki Tehet jelenteni, hogy egy magzatvédelmi szempontú, következetes joggyakorlat - kiegészítve szociális, anyavédelmi szempontokkal, felvilágosítással - a születések számának növelését, a legális abortuszok visszaszorítását eredményezi.

Jelentsük ki a leghatározottabban, a legélesebben elítéljük a Ceauscscu-, Rákosi- és Ratkó-féle abortuszterrort, ugyanúgy mint az ötmillió abortuszt eredményező, alkotmányellenes Kádárfele abortuszgyakorlatot. Az elmúlt évtizedek ideológiai agymosásának következménye, hogy csak erről a két alternatíváról tudhatott a lakosság. Van más út is: a jogállamokban nem volt Rákosi-Ratkó korszak, de tízmillió lakosra vetített ötmillió legális abortusz sem. Viszont mindenütt ki tudtak alakítani egy konzervatív vagy liberális alapú, törvényes magzatvédelmi rendszert, melyben a hazánkénak a töredéke volt a legális abortuszok száma, és sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak a demográfiai viszonyok is.

Az elmondottakat kitűnően alátámasztják az 1993. január 1- jén életbe lépett magzatvédelmi törvény első tapasztalatai is. A törvény sok és jogos kritikát kapott, azt azonban nem lehet vitatni, hogy az egész abortuszlegalizáció jogi kerete átalakult a pártállami időkhöz képest. És íme, az év első négy hónapjában 22 százalékai csökkent a terhességmegszakítások száma, s kétezerrel nőtt a terjiesgondozásba vettek száma. És semmi más nem történt, mint megváltoztak a jogi keretek, a jogszabály!

A következő eldöntendő kérdés: miért építette ki a pártállam az ötmillió legális abortuszt, kétmilliós erhberveszteséget okozó rendszert?

Alapvetően és elsősorban szociális okokból. A pártállam a korábbi időkhöz képest vitathatatlanul kiépített egy kiterjedt szociális gondoskodási rendszert (anyasági ellátások, gyes, gyed, szülési segély, táppénz, családi pótlék, ingyenes nevelésügy, ingyenes egészségügyi ellátás, lakásépítkezések támogatása, ártámogatások stb.). Ezek a tételek azonban a költségvetésben, a társadalombiztosításban egyértelműen kiadásként jelentkeztek. Ha rendkívül óvatos becsléssel