Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-12 / 8516. szám

dal között, vagy valahol a nemzetféltés és a nemzettagadás között van egy nagyobb különbözőség?- A „balszélt” és a .jobbszélt" eleve kizárom, mert arról nem érdemes beszélni olyan politikai összefüggésben. amikor az alkotmányosságról, a többpártrendszerről szólunk. Egyszerűen a szélsőbal és a szélsőjobb - amelyik mindig diktatúrára törekszik, kimondva vagy kimondatlanul - nem tartozik bele ebbe a politikai kategóriába. Mindkettőt elítélem és megvetem. A népi mozgalom írói, politikusai egyek voltak a '30-as években a szociális kérdések kritikus megítélésében, felismerve az ország krízisét, a szociális reformok és a földreform szükségességét. Ez volt az az alap. amelyben hasonló volt az indíttatásuk, a gondolkodásuk. Tehát a fennálló gazdasági rendszerrel szembeni kritikában egyek voltak, ugyanakkor a távolabbi célokban, az adott világpolitikai helyzetben ellentétes elképzeléseket és gondolkodást képviseltek. Egy részük a szociális szemléletű politikát megtartva a tengelyhatalmak, Hitler Németországa és Mussolini Olaszországa irányában kereste törekvései megvalósításának lehetőségeit, míg a másik részük a Szovjetuniótól várta politikai, külpolitikai kérdésekben a megoldást, amit a magyar belpolitikában is érzékelhettünk. Tehát a népi mozgalom külpolitikai orientációja és a demokrácia, a parlamentáris rendszer következetes vállalása eleve differenciáló tényezőként jelentkezett. De a mozgalom hatalmas szellemi, politikai értékét éppen az jelzi, hogy legnagyobb gondolkodói ettől általában mentesek maradtak akár itthon. akár külföldön.- A nagy írókról igazán nem mondható, hogy ne lettek volna európai gondolkodásúak. Ezért egyszerűen nevetséges, amikor szembeállítják a magyarságot és európaiságot Németh László. Illyés Gyula és mások esetében. illetve az egész népi mozgalomban. Talán Bibó Istvánt vagy más neveket nem is illik említenem. A népi mozgalom fő ereje - amellett, hogy szociális reformokat, nagy átalakulást követelt - éles kritikával szemlélte az adott kort mind 1945 előtt, mind 1945 után. Kovács Imre „A néma forradalom" című műve a legnagyobb hatással volt reám gyermek- és ifjúkoromban. Úgy éreztem, hogy abban minden benne van - az egykétől a szektákig, a kivándorlástól a földkérdés összefoglaló vizsgálatáig -, egy évszázad súlyos magyar problémáinak egésze, mindennek zsákutcába torkollása, .néma forradalomba" vezetése. De ugyanez a Kovács Imre elkötelezettje volt a parlamentáris demokráciának, és külpolitikailag is világos utat követett évtizedeken keresztül. Vele szemben mások példája arra utal. hogy aki a nemzeti gondolkodás mellett nem ragaszkodik a demokrácia szabályaihoz, az mindig a perifériákra csúszik. Olyan területre, ahol az eredeti, alapvető népi mozgalommal éppúgy, mint bármelyik más mozgalommal szembekerül.

3- Nyilvánvaló, hogy a népi gondolkodás nagyjait - akár jobbra, akár balra tartottak - egyvalami összekötötte: a nemzetféltő érzület. Nos. ennek van-e üzenetértéke ma, amikor valóban szakadékot érzékelhetünk? Egy olyan „nemzetfeletti” elgondolás is létezik, amely valóban minden más} lenéz.- A magyar politikai gondolkodásban. de túl azon, a szellemi, irodalmi gondolkodásban is mindig jelentkezett a népiesség. Nem véletlen, hogy a XIX. századtól kezdve az irodalmi népiességnek olyan nagy jelentősége volt, és mindig benne élt a magyar szellemiségben. A reformkorban az irodalomban együtt élt az egyik oldalon a latinos műveltségű nemesi irodalom, a másik oldalon Petőfi, Arany, tehát az irodalmi népiesség. De a világirodalom klasszikusait, az európai szellemiséget mindnyájan magukénak vallották, akár remekbe illő műfordításaikban, akár eszméikben. Ez olyan jelenség, amiről nem szabad elfeledkezni. A nagy különbség az, hogy az az irodalmi gondolkodásmód, amelyet nem a népiesség körébe sorolunk, az a magyar nemesi elit gondolkodásmódjában egy latinos műveltségen alapuló, a külföldi alkotásokat is asszimiláló, egyértelműen magyar szellemiségű irányvonalat képviselt az irodalomban is, a politikában is. Ennek volt a másik oldalon a nagy kiegészítője az a gondolkodásmód, hogy a népből, a népi kultúrából, a népnyelvből kell mindig megújhodnia az országnak. Ez a kettő egymást nagyon jól kiegészítette. Az európaiságra való törekvés ennek része. mivel az európaiságra sem lehet

másképp törekedni, csak saját népi kultúránk ápolásával, a tehetségeknek a nép köréből való felemelésével. Csak a nép képes mindig új és új forrást adni a megújhodáshoz. Erre elég bizonyíték ezer év magyar történelme. Ha csak a magyar nemességet vizsgáljuk: a magyar nemesség szinte állandóan megújhodott. Nemcsak azért, mert egymást irtotta - bár sokkal kevésbé véres a magyar történelem, mint az angol történelem első fele -, hanem azért, mert a török háborúk, egyáltalán a hadi cselekmények és minden más lehetővé tette azt, hogy Magyarországon a jobbágyságból, a parasztságból különböző utakon a nemességbe, a köznemességből a fónemességbe emelkedjenek egyes családok. Ez ezer éven keresztül megújhodó magyar társadalom volt, és mindig a népből, alulról újhodott meg. Ez a gondolkodásmód a reformkorra jellemző volt, de talán a dualizmus korában szükségszerűen kissé háttérbe szorult. Az akkor kialakuló politikai életben már nem érvényesülhetett olyan erővel, műit Petőfi, Arany idején: mások lettek a politikai szféra határai. Megjelent a szociáldemokrácia, az uralkodó politikai pártok átalakultak. Eltérő környezet jött létre, és ebbe a környezetbe különböző irányzatok törtek be a századfordulón: a Nyugat-osoktól kezdve a Huszadik Század köréig. E körben a szintézist jelentő nagy zseni, Ady Endre mellett Szabó Dezsőnek is megvolt a világos szerepe. Tudjuk, hogy mit jelentett az ő kritikája az adott korszakról az 1920- as években. Hogyan jelentkezett ez a magyar politikában, amikor a szociális és nemzeti kérdések az első világháborút és az 1919-es kommünt követően új körülmények között jelentek meg a trianoni határ közé szorult Magyarországon? A trianoni békeszerződés után az ország feldarabolása, területrészeinek, lakosainak elvesztése meghatározta a politikai környezetet, az „ideiglenes állapot" közérzületét tudatosította a közvéleményben a határokon innen és túl. Mindenki azzal foglalkozott emellett, hogy egyáltalán talpon maradjon az ország. Az 1930-as évekre - különösen a gazdasági világválság után - kibontakozott az egész népiírómozgalom, a falukutató mozgalom. Nem önmagában és egyedül, ugyanakkor kibontakoztak a keresztényszociális irányzatok, a jezsuita Kerkai Jenő páterrel az élen (KÁLÓT, EMSZO). Mindaz, amit a keresztényszociális elképzelések jelentettek, a szociális megújhodás, részei voltak a „második reformkornak". A szociáldemokrata Kéthly Annának olyan radikális beszédei hangzottak el a magyar parlamentben, hogy ma elcsodálkozik az olvasó. Az 1930-as években a keresztényszociális mozgalmakban, a szociáldemokráciában és más politikai erőknél nemegyszer ugyanazok a problémák vetődtek fel a nagy kihívá