Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Magyar Honvéd, 1993.8.6

latokat a lakóhelyén élő katonák életéről, munkájáról. A fennmaradó hányad elérése, megfelelő informálása a tárca nyilvánosságpolitikája számára komoly feladat.- A Magy ar Honvédség személyi állományának felkészültségét illetően a tiszteket inkább „közepes és jó”, a tiszthelyetteseket és a sorállományt „közepes és megfelelő" osztályzattal értékeli a lakosság. Szembetűnő a nagyszámú „nem tudom” válasz, ami felveti a lakosság információhiányát e kérdéskörről, illetve, hogy ez feladatot jelent a tárca számára.- A Magyar Honvédség a legfontosabb társadalmi, államhatalmi intézmények általános népszerűség-zuhanása közepette képes volt a rendszerváltozás során máig megőrizni a hozzá fűződő magas szintű lakossági bizalmat. E mögött a hadsereg nemzeti jellegének stabil elfogadottságát, a nemzeti jellegű honvédség legitimitásának stabilizálódását kell látnunk. A kismértékű változások azonban arról tudósítanak, hogy e legitimitás karbantartása folyamatos kell hogy legyen. A legintenzívebb averziókat éppen a magasan képzett rétegekben és a fiatalok körében találtuk, ami kétségtelenné teszi az e tevékenységgel szemben támasztott magas igényszintet is.- A Magyar Honvédség védelmi képességét csak elenyésző arányban tekinti a lakosság teljes értékűnek. A zöm csupán korlátozottan (50-53%) vagy egyáltalán nem (32-37%) tartja képesnek a jelenlegi véderőt az ország légterének és területének megvédésére. így nem meglepő,

hogy a hadsereg szükségességét egyértelműen fontosnak tartják a jelenlegi (40%) vagy még ennél is nagyobb létszámmal (37%), ám a tekintetben megoszlanak a vélemények, hogy az önkéntes hivatásos, forma (50%) vagy a jelenlegi sorozásos (46%) rendszer volna-e célszerűbb.- A lakosság védelmi költségekhez kapcsolódó vélekedései között szembetűnő, hogy mindössze 5%-uk ismeri (tippelte) a valóságos költség-nagyságot. miközben 66%-uk kereken bevallja, hogy nem tudja. Emellett azonban a lakosság 60%-a stabilan a védelmi költségvetés növelése mellett foglal állást, pedig számosán úgy vélik, hogy inkább nem megfelelő az adófizetők pénzével való gazdálkodás, mintsem kifogástalan. Minden valószínűség szerint ez is a tárca nyilvánosságpolitikája számára kínál tennivalókat.- A lakosság veszélyeztetettségérzete komolyan veendő arányokat mutat a délszláv konfliktus esetleges eszkalációja (42%), illetve általában a szomszédos országok esetleges agressziója (38%) kapcsán, ám nem elhanyagolható a belső fegyveres konfliktust is lehetségesnek tartók aránya sem (31%). Ugyanakkor a lakosság egyértelműen elfogadja, hogy a legfőbb eszköze a biztonságnak a diplomácia legyen, és bízik is annak hatékonyságában (78%). A rendszerváltozás óta folyamatos növekedés után most (‘92 végén) a lakosság 74%-a úgy foglalt állást, hogy az ország NATO-tagsága növelné biztonságunkat.- A lakosság a hivatásos tiszt presztízsének szintjét a hasonló képzettséget igénylő és felelősséggel járó foglalkozások utolsó harmadában, de az össz-foglalkoztatások középmezőnyében jelöli ki. Ennek oka, hogy hatalmát és jövedelmét magasabbnak ítéli, mint szaktudását és társadalmi hasznosságát. A tárca nyilvánosságpolitikája számára itt a kapcsolódó tévhitek eloszlatásában fogalmazódik az egyik legerősebb kihívás. A feladat teljesíthetőségének egyik legfontosabb garanciája, hogy a lakosság a katonatiszt jelenleg meglevő presztízsét szívesen látná mintegy 30%-kal magasabb szinten.- A hivatásos tiszti pályát ma már a lakosság elenyésző hányada tekinti csak a képzetlen, műveletlen emberek gyülekező helyének, elismerik a túl sok kötöttséget, a jó szándékú erőfeszítéseket a tisztek részéről, és azt is. hogy ehhez nem kapnak megfelelő társadalmi megbecsülést. A hivatásos katonai pálya vonzását egy generációs választóvonal mentén másként ítélik meg a 40 év felettiek (ők inkább vonzónak találják) és a 18-40 év közöttiek (ók nem találják vonzónak).- A katonatiszti és tiszthelyettesi pálya választásában a lakosság szerint ma a jó kereset (65-66%) és a lakáshoz jutás (58- 65%) szempontjai messze döntőbbek mint a társadalom javának szolgálata (21-15%), vagy a munka érdekessége, izgalma (34- 25%). Ez egyértelműen azt tükrözi, hogy a piaci értékeket a tradicionális katonai intézményi motivációk elé helyezi a lakosság a hivatásos katonai pályát választók feltételezett motívumaiban.

Az általános megítélés szerint a hadsereg elsődleges feladata a katonafiatalok megfelelő kiképzése a haza védelmére (70%). azonban található bizonyos hányad (28%), akik a nevelést is fontosnak tartják.- A sorkatonai szolgálattal kapcsolatban még dominál a vállaló attitűd, ami szerint „a katonai szolgálat hazafias kötelesség” (81%), a „katonai szolgálat elvesztegetett idő” (25%). vagy „szükséges rossz” (41%) megítélésekkel szemben. Ugyanakkor tudnunk kell. hogy ma már a sorozásos rendszernek alig van több híve (51%), mint az önkéntes, zsoldos rendszerű szolgálatnak (47%).- A lakosság álláspontja szerint a legfontosabb társadalmi célok között a katonai védelem biztosítása a középmezőnyben foglal helyet (69 pont), olyan célok után, mint a „bűnözés elleni küzdelem" (88 pont) a „gazdasági egyensúly biztosítása” (80 pont), a ,jend biztosítása” (78 pont), a „gyors gazdasági fejlődés biztosítása" (77 pont), vagy az „infláció elleni küzdelem" (75 pont). Ehhez képest jóval kevésbé látják fontosnak az emberiesség, a szép környezet, a nagyobb beleszólás, a lelki értékek ügyét. Ebben nyilvánvalóan az tükröződik, hogy a lakosság józanul ítéli meg mindennapjaink nehézségeit, s ennek megfelelően jelöli az egyes célokat fontosabbnak avagy kevésbé fontosnak.

Szabó János és a Hanns Seidel Alapín ány