Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Magyar Nemzet, 1993.8.6 További eladósodást már nem bír el az ország-A külkereskedelmi mérleg hiánya az év első hónapjaiban megközelítene a másfél milli­árd dollárt, aminek fedezésére egyelőre nem elegendő a kül­földi működőtőke beáramlása. Ha az exportteljesítmények nem javulnak, akkor problé­mássá válhat-e az ország külső pénzügyi egyensúlya? - kér­deztük az MNB alelnökétől. Hárshegyi Frigyestől.- A folyó fizetési mérleg alapvetően a külkereskedelmi mérleg és a szolgáltatások áramlásának egyenlege. Ezen belül jelennek meg az osztalék- és a kamatátutalások is. Tavaly az állami és a magánhitelek után járó kamatkötelezettség nagyjából 1,2 milliárd dollárt tett ki. Tehát ekkora összeget kellett kigazdálkodni ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a fizetési mérleg. Az elmúlt években úgy alakult, hogy a szolgáltatószektor - legfőképp az idegenforgalomról van szó - devizatöbblete nagyjából ellen­súlyozta a kamatterheket. Te­hát ha a külkereskedelmi mér­leg egyensúlyban van, akkor hozzávetőlegesen rendben van a folyó fizetési mérleg is. A hosszú távú tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizetési mér­leg hiánya nagyjából annyi, mint a külkereskedelmi árufor­galom hiánya.- A jelenlegi helyzetre is igaz ez az összefüggés?- A külkereskedelmi áru­forgalom deficitje nagyjából másfél milliárd dollár, ami kri­tikus mértékűnek számít. Ilyenkor dönthetne a központi bank a valutatartalékok csök­kentése mellett, ám inkább en­nek az ellenkezőjét tette az MNB. 1992 Végén'4,7 millióra dollár volt a tartalékok össze­gé, ami mára 5 milliárd dollár­ra emelkedett. Ennek csökken­tése azért nem kívánatos, hogy a hamarosan bekövetkező vá­lasztások vagy más körülmé­nyek miatt el lehessen kerülni a gyors, nagyobb összegű hi­telfelvételt.- Mire vezethető vissza a külkereskedelmi mérleg, illet­ve a folyó fizetési mérleg rom­lása?- A körülmények elég ked­vezőtlenül alakullak: elég csak a szárazság vagy a Kis-Jugo­szlávia ellen bevezetett embar­gó következményeire gondol­ni. A jegybank úgy véli, hogy alapvetően ez a külkereskedel­mi mérleg romlásának oka. Kétségtelen azonban, hogy eb­ben a belső túlfogyasztás is annyira pontatlan, hogy telje­sen fölösleges a találgatás. Egyszerűen annyira bizonyta­lanok a számok, hogy nincs ér­telme azt mondani, a GDP ennyi és ennyi százalékkal csökken. A Nemzeti Bank szempontjából mindegy, hogy mínusz egy, kettő vagy három százalék a GDP csökkenése. A szerepet játszik. Ezt azonban meg lehet fogni. Sőt szükség­­szerű a fogyasztás növekedésé­nek a megállítása. Ezt próbál­tuk meg, amikor emeltük a ka­matokat. Az MNB úgy véli, hogy a külkereskedelmi hely­zet javulni fog a második fél évben, és így a külföldi tőke beáramlásával együtt az ország szinten tartja a devizapozícióit. Ha az idén is beérkezik 1,5 milliárd dollár működőtőke, akkor drasztikus intézkedések­re nincs szükség. Az importot «ionban mindenképp vissza citíeil fogfii, a mainál messzebb már nem mehetünk.- Az eladósodás minden esetben problematikus?- A nettó eladósodás jelen­tős növekedését az ország nem engedheti meg magának. Ez csak akkor lenne indokolt, ha mutatkoznának a gazdasági nö­vekedés jelei.- Statisztikai adatok alap­ján a növekedésre még várni kell?- A statisztikai rendszer Fábry János rajza lényeg az: ha a bruttó hazai termék csökken, az eladósodás mértékét nem lehet növelni.- Mi változtatott az eddigi helyzeten, hiszen úgy tűnt, hogy a külső egyensúlyi prob­lémákon túl van az ország?- Csökkentek a lakossági megtakarítások. Tehát az így keletkezett pénz a fogyasztás növekedésében csapódik le. El­képzelhető, hogy emögött olyan lakossági beruházások állnak, amelyek hatása csak évek múltán lesz érezhető, amit ^kétségkívül peei^u fejlemény* ''‘ként lehetne elkönyvelni. Ha azonban az történt, hogy az im­port növekedése mögött a fo­gyasztási cikkek vásárlásának megugrása áll, akkor negatív folyamatról beszélhetünk.- A túlfogyasztásért döntő­en a költségvetés, vagy ponto­sabban az államháztartás fele­lős...- Tavaly olyan magas volt a megtakarítási ráta, hogy nem okozott gondot a költségvetési deficit finanszírozása. Ez a pénz a gazdaságból sem hiány­zott, hiszen a pangás olyan mértékű volt, hogy a bankrend­szer nem tudta volna kihelyez­ni a fonásait. Azonban az idén annyira lementek a kamatok, hogy veszélybe került a megta­karítási színvonal. Ezért ki kell kényszeríteni a megtakarításo­kat. A megtakarítások csökke­nése miatt a költségvetés túlfo­gyasztása a külső fogyasztás emelkedésébe csapott át. így már igaz, hogy a költségvetési fogyasztás növekedése okolha­tó a külkereskedelmi deficitért. Azaz ebben az esetben a hiányt csak külföldi hitelfelvétellel le­het finanszírozni.- Ez azt jelenti, hogy nö­vekszik az ország külföldi el­adósodása? Az MNB mit tehet ennek megállítása érdekében?- Figyelmeztet, kamatokat emel. A folyamatokat azonban hónapokra kell előre tervezni. A helyzet más, mint évekkel ezelőtt volt, de sajnos részben most is hiányt finanszíroz a jegybank, és így növekszik az adósság.- Tehát a központi bank a kormányt arra figyelmezteti, hogy valamit tegyen, mert baj lesz?- Az MNB a legutóbbi ka­matemeléssel azt jelezte, hogy az a kamatszint, amit folyama­tos adósságszolgáltatás mellen tervezett, már nem tartható to­vább. A mostani 16-17 százalé­kos kamatszínvonal mellett a hiány finanszírozása nem lehet­séges, vagy csak a külső eladó­sodáson keresztül. De hangsú­lyozom: a helyzet azért sokkal jobb, mint három évvel ezelőtt. Nem vagyunk rákényszerítve »tűzöl tóakciókra. Megengedhet­jük magunknak azt, hogy 2-3 hónapra előre tervezzünk. Saj­nos azonban a háromszázalé­kos kamatemelés nem elegen­dő. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy az elmúlt három év az ország megítélésében po­zitív fordulatot hozott. Ez az or­szág képes rá, hogy egy évben akár három-négy milliárd dol­lárt előteremtsen. Ha azonban nem csinálunk semmit, akkor romolhat a megítélésünk. Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents