Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

• A politikusok nagy része elhasználódott

Ősztől számolhatunk előkampánnyal

A Századvég Politikai iskola első tanévében huszonnyolcán, a második évben negyvennégyen kaptak diplomát.' A végzett két évfolyam volt hallgatóinak 57, illetve 70 százaléka politikusként dolgozik. — Mennyiben áll készenlétben a rendszerváltozás „második politikusgarnitúrája”, hogy tagjai előlépjenek az első vonalba? — kérdeztük Stumpf Istvántól, a Századvég iskola igazgatójától.

— A politikai hatalomba váratlanul bekerült mozgalmi és „muszáj"-politikusokat az elmúlt 3-4 év igencsak megviselte, hihetetlen terhelés mellett egy számukra új helyzetben kellett olyan dolgot művelniük, amire nem volt idejük felkészülni. Sokuknak fontos lesz a most következő periódus is: kinek-kinek számot kell vetnie azzal, mit csinált eddig, el kell döntenie, akar-e politizálni, illetve van-e lehetősége pályán maradni? Az elmúlt 3-4 év sokakat rádöbbentett, a politikai pálya érdekes karrier s jó üzlet, amiből jól meg lehet élni. így sokan mindent megtesznek pozíciójuk megőrzéséért. Ez kétségkívül nehezíti az úgynevezett második vonal színrelépését. A „muszáj”-politikusok nagy része elhasználódott, nem bírták a többletterhelést, szétzilálódtak családi és baráti kapcsolataik, túl nagy volt az ár, amit a képviselőségért kellett fizetniük, és nehéz lesz visszatérniük a civiléletbe. Ahogy sokuknak azt sem lesz könnyű feldolgozni, hogy pártjuk esetleg nem tart igényt a szolgálatukra. A pártok ugyanis már abból a szempontból is mérlegelik a képviselőjelölt támogatását, hogy nekik megéri-e a befektetés, mint ahogy a pártok mögött álló szavazók és a gazdasági lobbik is befektetésként fogják fel a jelölést. És akik korábban nem kerültek be a politikába, azok is készülnek, és készülődik a második vonal is, akik közül sokan nálunk kaptak diplomát. ök már látják, hogy a politikában érvényesülni csak akkor lehet, ha a politikát szakmaként fogják fel, professzionálisan felkészülnek erre, pontosan tudják használni az információkat, képesek megvédeni személyi integritásukat, tudnak bánni a nyilvánossággal, és számot vetnek azzal, hogy mindez mibe kerül. Többen fontos szerepet töltenek be a pártok szervezésében, mások felkészültek arra, hogy az önkormányzati képviselőséget parlamenti képviselőségre váltsák. A politikai rendszerváltozás második generációjánál már nem az érzelmek, hanem sokkal inkább a tudatosság dominál. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan szükség lesz rájuk. A magyar társadalom keresztülment egy újabb illúzióvesztésen. A politika kikerült a misztikum világából, kézzelfoghatóvá váltak olyan vonásai is, mint a korrupció, a botrányok, a viták időigényessége, a döntések súlyos társadalmi következményei. A mai közéletben nagyon fontos lenne az államférfiúi képességet mutató politikusok jelenléte, akik nem könnyen használódnak el, és zsinórmértékként szolgálnak. Van ugyan jó néhány profi politikus, de kevesen vannak, akik az értékorientált politikai cselekvést is be tudják mutatni.

— A korszerű nyugati pártokra jellemző, hogy a szervezet válsága esetén azonnal előléptetnek a második vonalból embereket, akik megállítják a népszerűség csökkenését Nálunk viszont a pártok ragaszkodnak kiválasztottjaikhoz.

— A pártokban — főként a kormányzó pártokban — uralkodó az a szemlélet, mely szerint saját személyiségeiket nem engedik kikezdeni. A stabilitás hihetetlenül felértékelődött ebben az időszakban. A változatlanságot a politikusok a megbízhatóság jeleként értékelték. Ezért törekedtek arra, hogy akikkel kezdték, azokkal kell

befejezni a ciklust. Ennek egyik legfontosabb megjelenítője éppen a kormányfő, aki csak akkor határozta el magát személyi döntésre, amikor az már végképp elkerülhetetlen volt. A politikusok úgy gondolják: pártjuk gyengeségét mutatja, ha a közvélemény, ellenfeleik vagy netán a sajtó nyomására leváltják egyes személyiségeiket. Az első periódusban a belső összekovácsolódás biztosítása fontosabb volt, mint a konzekvenciák levonása. Ha ez hosszú távon is így lesz, akkor ezért nagy árat fizetünk. Ez nem természetes velejárója egy ilyen nagyarányú átalakulásnak az első periódusban, és az bizonyos, hogy 1994 —98 között már nehezen lesz elfogadható. Mindez erős gründolási láz közepette megy végbe, amikor új tőkésosztály születik, amikor új politikai szpáhibirodalmak alakulnak ki, és e szpáhibirtok tulajdonosai úgy viselkednek, mint a török hódoltság idején, tudva, hogy felhatalmazásuk időleges. Ilyen környezetben érthető, ha a pártok nem sokat törődtek a második vonal kiépítésével. A választások közeledtével egyre több jel utal arra, hogy keményebb szempontok szerint történik a kiválasztás. A pártok számba veszik azokat a botrányokat, amelyek miatt a sajtó

felkapta egy-egy politikusukat, fontos lesz az is, ki, miként lesz képes „eladni" a párt programját, képes-e kommunikálni a társadalommal, és szakmai értelemben felkészült-e a feladatra.

— Sokan úgy vélik: ha a pártok a jelenlegi politikusokkal kezdik el a kampányt, ez sokakat távol tart a szavazástól.

— Számos jele van annak, hogy szeptembertől januárig lejátszódik egy olyan előkampány, amely elsodorja azokat, akik az elmúlt években botrányos teljesítményt nyújtottak. Ez csak azért sajnálatos, mert tovább erősíti azt a képet, hogy a politika nem a tisztesség világa. Pedig a modernizációs kihívás során fog eldőlni: az adott körülmények között képes-e az ország egy modem piacgazdaságot kiépíteni, kapcsolatot teremteni a nyugat-európai demokráciákkal. Ha ez nem sikerül, akkor a nemzeti sorskérdéseket sem lehet megválaszolni.

— Máris sokan aggódnak, hogy — a kedvező üzleti befektetés reményében — a kalandorok és az alvilág egyre nagyobb részt követel magának a politikából. Meggátolható ez egyáltalán?

— Remélem, erről még nincs és nem is lesz szó. Ennek a folyamatnak olyan fontos gátjai lehetnek, mint az erős civiltár-Magyar Hírlap, 1993.8.7