Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Pesti Hírlap, 1993.8.5 35 A TIHANYI APÁTSÁG MÉG AZ ÁLLAMÉ A bencés rend történelmi jogai Az egyházi vagyon visszaadása és a körülötte keletkezett vita nem újkeletű. Ám kevés helyen került sor olyan szívós kötélhúzásra, az indulatok olyan mérvű összecsapására, mint Tihanyban, a bencés rendi apátság visszaigénylésekor. Az ügyről Pászthory Valter plébánost kérdeztük. _______HBMTOi ZSOLT_______ — Az érvényes telekkönyvi bejegyzés szerint ki ma a jogos tulajdonost — Engedjen meg először egy rövid visszapillantást. Az apátságot I. András király építtette temetkezési helyéül. Valóban itt nyugszik — ez az egyeden hiteles királysír. A templom 1055-ben épült, bár a bencés rend már 996-ban megalakult Magyarországon. Amikor a kolostor megépült, bencés szerzeteseket hívott a király Tihanyba. Az Árpádházi királyok ideje alatt virágzott a rend, majd a török uralom éveiben végvár lett a kolostorból, és soha nem került a hódítók kezére. II. József idején 15 évig szünetelt a rend, majd 1802-től, amikor középiskolai tanítást vállaltak a bencések, Tihany szellemi központtá vált. Nagyot ugorva az időben, 1950-ben oszlattak fel harmadszor minket. Most, 1990. június 1-jén, amikor idejöttem, átvettük a templomot, a plébániát, és az apátság épületét is. Akkor kezdeményeztük a tulajdonjog rendezését. Az I. András által kiadott és a birtokunkban levő alapító levél szellemében valljuk: az apátság a bencéseké. Sokáig nem is írták át az államra. De amikor áttértek a négyszögölről a négyzetméterre, akkor minden egyházi tulajdont automatikusan állami tulajdonként jegyeztek be. Az apátság kezelője pedig a Veszprémi Múzeum lett. —Jelenleg tehát az apátság jogilag az állam tulajdona. A kezelők sem önök. Mit tettek akkor, amikor törvényben módosították az egyházi ingatlanokról szóló korábbi rendelkezéstt — Visszaigényeltük a tihanyi apátságot és annak épületeit Tavaly decemberben a kormány rendelkezésére a művelődési miniszter utasította a Földhivatalt, hogy íija át a tulajdont; s egyben megvonta a Veszprémi Múzeum kezelői jogát, azzal az indoklással, hogy a bencés rend vállalta a tihanyi múzeum üzemeltetését. Ezért természetesen kártérítést sem kapott Veszprém, tekintettel arra, hogy nem változott meg a visszaigényelt ingatlan funkciója. — Az ügy azonban ügy maradt. EBenzái voltak, ellenzói vannak... — A megyei közgyűlés élt azzal a jogával, hogy bírósági úton megakadályozza ennek végrehajtását, mert jogsértőnek tartja, hogy nem kapja meg a 64 millió forint kárpótlást. Ez akkor járna nekik, ha oktatási, egészségügyi, kulturális, stb. intézményeket kellett volna kiüríteniük, és helyükbe újat kellene építeni. Erről azonban nincs szó. — A megyei önkormányzat valóban új múzeumot akar építeni... — Igen ám, de nem hajlandó elismerni, hogy a tihanyi múzeum továbbra is múzeum marad. A Megyei Bíróság elutasította a kárigényt, ám a Legfelsőbb Bíróság formai hibákra hivatkozva viszszautalta az ügyet. — Ez most patthelyzeti — Időhúzás. Most csak a kőtár és a IV. Károly-emlékszoba működik, a múzeum többi része kihasználatlan. Az épület állaga pedig romlik. — Önök Tihany legszebb fekvési, panorámájú helyisérét, a Rege Presszót ú visszakövetelik, holott ez valóban idegenforgalmi központ. — A cukrászda épülete szerves tartozéka a kolostornak. Korábban étkezdeként, konyhaként, melléképületként funkcionált. A múzeum fenntartásáért igényeljük vissza ezt a területet, amely továbbra is a személyzet kiszolgálását segíti majd. — Turista szemszögből ítélve ez rossz gazdasági döntés lenne. Véleményem szerűd a tulajdontól függetlenül kárt okozna az idegenforgalomnak. Miért nem lehetne jelenlegi funkcióját megtartani, és ezzel jól, jó ügy érdekében „kufárkodni-t — Tárgyaltunk erről. A fő, hogy visszakapjuk, de nem akanuk megkárosítani az ide|enforgalmat, az idelátogató— Mennyiben segíti önöket a tihanyi önkormányzati — Amíg nem a miénk a kolostor, addig annak karbantartása, állagmegóvása állami és önkormányzati feladat. Ebben is a megyei közgyűléssel és nem a helyi önkormányzattal állunk vitában. A templom belső restaurálásához, pontosabban az egyik oltár felújításához hozzájárulhat a helyi képviselőtestület. Ennek a költsége — három éves átfutási időt feltételezve — öt-hat millió forint. Nagyobb volumenű beruházásokra, tatarozásra éppen a bírósági procedúra miatt nincs mód. Jó, ha az idén ítélet születik, és csak utána kezdődhet a tervezés, majd a kivitelezés. — Ha eldől a per, önök visszakapják a jussukat, meg kezdik a felújítást. Vajon milyen távolabbi terveket dédelgetnek? — Nézzük újra a múzeum ügyét. Ma alig látogatják. Ha itt bemutatjuk az 1000 éves bencés rendet, szerintem megnő a forgalom. Ma nyolcezer látogató keresi fel a templomot naponta, de csak pár százan jönnek be a múzeumba. Ha a templomot átjárhatóvá tesszük, akkor a látogatók a teljes épületegyüttest megnézik, továbbá a múzeum tetőszerkezetének beépítésével szemináriumokra, konferenciákra, magas színvonalú eszmecserékre is lehetőség nyílik, és ezáltal egész évben turistaközponttá válhat Tihany, nemcsak a nyári hónapokra. Igaz, mindez sokba kerül. Szerény számítások szerint is százmillió forint. De bízunk abban, hogy önerőből és a külföldi szerzetesrendek támogatása által olyan anyagi alapot képezhetünk, amely elegendő lesz ahhoz, hogy 1000 éves rendünket méltóan reprezentálhassa a tihanyi apátság.
