Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Új Magyarország, 1993.8.6 33 Az ökológiai válság etikai összefüggései Korunk ökológiai válságának leküzdése elsősorban politikai fel-, adat. Ennek eszköze az államvezetés részérói a megfelelő törvények és előírások megalkotása és azok szigorú ellenőrzése. De a , törvények és az ellenőrzés önmagában nem elég, amíg a körv nyezetvédelem szempontjai nem találkoznak széles körű társadalmi egyetértéssel. A társadalom erkölcsi tudatának alakítása elodázhatatlan feladatunk. Magyarország a 20-22 milliárd dolláros eladósodottság mellett nagyságrendileg hasonló mértékű adósságot halmozott fel a környezettel és a jövő generációkkal szemben. A környezeti e, válság legáltalánosabb jelei az ík-összes környezeti elem degradálódásában tetten érhetők. A környezetkárosodás értéke elérte a CÍDP 5-7 százalékát. A több mint négy évtizedig ' tartó egypárti, totalitárius rendszer a környezeti nihilizmus elvét vallotta és megalomániás terveket hajtott végre. Az elmúlt "évtizedek gazdasági fejlődését * ' jórészt külföldi hitelekből, más ' ágazatok fejlesztésének elhanyagolásával az extenzív anyag* és energiaigényes fejlesztés jellemezte. Az ország természeti-társadalmi adottságainak ellent’ mondó gazdasági struktúra jött L‘létre, amelynek lebontása alig . kezdődött meg. S • A lakosság felének egészsége károsult ?• ‘ A szocialista országok negy'y.venéves tapasztalatai alapján, V, elég megbízható választ adha■ tünk arra a kérdésre, hogy vajon !| „a demokratikus jogállamba ágyazott piacgazdaság vagy a * diktatórikus módszerekkel irányított tervgazdaság működése ■*' kedvezőbb-e a természeti körjnyezet szempontjából. , .. A nyugati demokratikus or-' szágokban a független nyilvá-' nosság csatornáin keresztül töb„ bé-kevésbé tisztán és torzítatlanuf megfogalmazódhatnak az ökológiai problémák, a környezetromlás károsultjainak pedig módjukban áll sérelmeikre orvoslást keresni az államnál, mint független döntőbírónál, amely elvileg független a károkozótól. A károsultak vagy veszélyeztetettek befolyásolhatják szervezett fellépésükkel a törvényhozást, követelhetik a független bírói apparátustól a környezetvédelmi törvények alkalmazását, s ezekkel az eszközökkel elérhetik, hogy az állam előbb-utóbb megfékezze a környezetromboló tevékenységet. Gyökeresen más volt a helyzet a szocialista országokban. Itt az államnak nem az volt a funkciója, hogy biztosítsa a tőle elvileg különböző civil társadalom rendjét, sőt ezekben az országokban nem is volt független civil társadalom. Az állam - a pártállam - itt a társadalom egész életét és annak minden szektorát irányította - a gazdaságot, a tudományt, az oktatást, a kultúrát stb. -, s mintegy elnyelte a civil társadalmat. Mivel a szocializmusban az állam a gazdasági élet egyetlen valódi szereplője (hiszen ő szabja meg, mit és hogyan termeljenek, s ho-Srzn osszák szét, mire használk fel a megtermelt javakat), ezért a szocializmusban a legfőbb környezetromboló is maga az állam. Az államnak arra a bűvészmutatványára kellett volna képesnek lennie, hogy a saját maga áltar okozott környezetrombolástól védje meg polgárait: azaz egy olyan perben kellett volna bírónak lennie, amelyben ő a vádlott és neki kellett volna betöltenie a vádló szerepét is. Más szóval: a szocializmusban nincs és nem létezhet olyan erő, amely megvédhetné az állam környezetromboló tevékenységétől az ál.jamnak kiszolgáltatott társadal-; mat. Az állam egyszerre Volt'a SZehnyéző termelő űzetnek tll-í lajdonosa és a tulajdonost megfékezni igyekvő környezeti hatóság. E skizofréniát a gyakorlat nem tudta feloldani és mindig a politikai szférával teljesen összefonódott termelésirányító garnitúra diktálta érdekek érvényesültek. Mindezek következtében a környezet, ezzel együtt a lakosság, az emberek egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint a megfelelő fejlettségi szinthez kötődő időszakban, a fejlett országokban. A környezetszenynyezés csaknem a lakosság felének egészségét károsította számottevően! A keresztény ökológia alapja > A másik nagy újkori eszmeáramlat a liberalizmus. A maga módján ez is sokat ártott annak a józan antropológiai és etikai felfogásnak, amely szerint az önuralom, az önfegyelem és az erkölcsi erőfeszítés nélkülözhetetlen feltétele minden emberi egyén és emberi társadalom erkölcsi egészségének. A liberális társadalomfilozófia alaptétele ugyanis így hangzik: nem baj, ha az emberek irigyek, kapzsik, önzők, fösvények és haszonlesők, a szabadversenyes piac jóvoltából ezek az alantas indulatok csodálatos átváltozáson mennek keresztül és végeredményben a közjavát szolgálják. Ahogy Mandcvule klasszikus tömörséggel megfogalmazta: private vices, public benefits - az egyéni bűnök előnyösek a társadalom számára. De ami Mandeville-nél A méhek meséjében még csak ironikus példázat a polgári társadalom erkölcséről, az Adam Smi/h-nél a láthatatlan kéz metaforájában az egész társadalom- és gazdaságfilozófia alappillérévé lesz: miközben a gazdasági élet szereplői a szabadpiacon valamennyien csak természetes önzésüket és kapzsiságukat kö"Vetik, egv „láthatatlan kéz" - a piac logikája - úgv vezeti őket, hogy tudtukon és akaratukon
