Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Népszava, 1993.8.5 saerint nincs asafoltkioltlódéús Mégsem mérgező a Duna vize? Julius Binder szerint semmi jel nem mutat arra, hogy rákkeltő aszfalt kerülne a Duna vizébe a bősi erőmű felvízcsatornájából. A vízlépcső-beruházás vezetője ezzel gyakorlatilag cáfolta azokat a magyar figyelmeztetéseket, melyek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a csatorna bitumenszigeteléséből egészségre ártalmas anyagok juthatnak többek között a budapesti ivóvízbe. Mérgezi a Dunát a bősi erőmű? — tettük fel a kérdést cikkünk címével a Népszava keddi számában, s egy egyetemi kutató, illetve a Fidesz vezető környezetvédelmi tanácsadójának véleményét ad(Folytatás az 5. oldalon (Folytatás az 1. oldalról) tűk közre. Dr. Szabó István Mihály, az ELTE mikrobiológiai tanszékvezetője szerint a bitumenszigetelés kioldódásával tovább nő a Duna vizének rákkeltőanyag-koncentrációja, márpedig egyetlen molekula jelenléte is elegendő lehet szélsőséges esetben egy daganatos betegség kialakulásához. A professzor utalt arra is, hogy mivel a Duna-vizet nem lehet tökéletesen megtisztítani, így minden pohár víz tartalmazhat bősi eredetű rákkeltő anyagot Budapesten. Az egyetemi tanár állítását egyébként megerősítette dr. Illés Zoltán Fidesztanácsadó, egykori környezetvédelmi helyettes államtitkár is. A budapesti vélemények hallatán Julius Binder cáfolta, hogy a szlovák szakemberek valaha is találtak volna oldott bitument a folyóban. Pedig az elmúlt öt év során folyamatosan vizsgálták a felvízcsatorna vizének összetételét, több száz vizsgálatot végeztek, „dm ebben a vízben a kutatók nem találtak ilyen jellegű karcinogén anyagot” — mondta. Mindazonáltal a beruházó vállalat igazgatója nem állítja, hogy a magyar észrevétel nem valós az aszfaltkioldódással kapcsolatban. Éppen ezért szívesen venné, ha a vizsgálati eredményeket megosztanák vele, s a magyar megfigyelések alapjául szolgáló vízmintából is juttatnának el hozzá valamennyit. Binder különben alapvetően logikátlannak tartja a budapesti félelmeket, s ezt gyors fejszámolással is bizonyította. Eszerint míg a bősi üzemvízcsatorna bitumenbevonata 340 ezer négyzetméter felületű, addig a magyar fővárosban található aszfaltutak (5000 kilométer) felülete eléri a 30 millió négyzetmétert. Így az esővízzel onnan a Dunába kerülő toxikus szennyeződés az adatokból következően, nagyságrenddel nagyobb a bősinéi — ám Budapest lakóinak % döntő többsége még mindig jó egészségnek örvend. Elvileg nem elképzelhetetlen a bitumenkioldódés Bősnél, azonban annak koncentrációja nem lehet jelentős a többi, a Dunában ma is fellelhető szennyeződéshez képest — állította megerősítve Binder véleményét dr. Literáthy Péter, a Vituki vízminőségvédelmi intézetének igazgatója. A vezető kutató szerint az üzemvízcsatorna teljes szigetelésének fel kellene oldódnia ahhoz, hogy veszélyes szintet érjen el a toxikus anyagok aránya. Ezt azonban jelenleg nem érzékelik a szakemberek, s az is megnyugtató, hogy bár eddig rengeteg vízi műtárgyat szigeteltek már aszfalttal szerte a világon, ám „vízmérgezést” még sehol sem tapasztaltak. A bitumenben ugyan feldúsulva lehet találni az egészségre káros anyagokat, ez a szénhidrogénalapú anyag azonban nehezen oldódik vízben, s nehezen hozzáférhető biológiailag. Ha mégis bekövetkezik a már sokat emlegetett feloldódás, az igazgató szerint ahhoz igen hosszú idő szükséges, s a Duna napi 100 tonnás globális olajszennyezéséhez mérten, a mennyisége elhanyagolható. Varjú Frigyes
