Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Magyar Fórum, 1993.8.5 HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS DEMJANJUK MOST ÉPPEN ÁRTAT­LAN. A jelenlegi Állás izerínt mégsem 6 volt a Rettegett Iván néven ismert hóhér. Az uk­rán meg az orosz KGB nyilvánosságra ho­zott bizonyos adatokat, amelyek kizárják Demjanjuk azonosságát. Ezek az adatok hat évvel ezelőtt is rendelkezésre álltak, amikor a per elkezdődött. Meglehet azoknak is, akik elindították s egészen a halálos ítéletig fokoz­ták a hajszát. Az egész folyamat mocskos bosszúhadjárattá vált. Dehát az volt már kez­dettől fogva. És most on van a hátterében az a ISO ha­lott, s az a sokezer menekült Libanonban, aki az izraeli hadsereg megtorló csapásai követ­keztében vesztette életét s kényszerült menekü­lésre. Igaz, ezt megelőzően a Hezbollah szer­vezet néhány rakétát átlőtt a határon, ezek azonban hogyan-hogyannem elenyésző káro­kat okozlak, pusztába csapódtak be. Egy olyan sűrűn lakott kicsi országban, mint Iz­rael nehezebb a lakatlan területet eltalálni mint a lakottat Ez bizonyos kételyeket ébreszt az igazi provokátor kilétét illetően. Mindig időben és megrendelésre csapódnak be ezek a síita rakéták! Aztán a megtorlás, az ártatlan százak halála megemliteiiik ugyan a világsaj­tóban, de nyomban el is felejtetik. Ki tudja ma már, hogy Libanon valamikor önálló or­szág volt, ma pedig élő célpontokkal szolgáló nemzetközi lőtér. Az arab gerillák onnan lő­­döznek át a zsidókra, az izraeli hadsereg pe­dig úgy vonul át a határon, ahogy akar, s azt lő szét, amit akar. MINDEZ EGYÜTTVÉVE AZ ELRET­TENTÉS POLITIKÁJA. Demjanjuk is, Li­banon esete is, Irak időnkénti megbüntetése is, meg, hogy valami hazait is hozzákapcsol­junk, a Xsendőrsors" írójának esete is az el­rettentést szolgálja. Szegény bőrfejú gyerekek is az elrettentés politikájának áldozatai. És miközben Demjanjuk ellen még keresnek va­lamit, hogy ne kelljen szabadon engedni. Raj­nai Sándornak, az egyik ávéhás fő gonosztevő­nek. volt moszkvai nagykövetnek, Nagy Imre elrablójának elég volt zsidó származást igazol­nia. befogadták De az új magyar kormány sem merte megkérdezni, hogy vajon mit vitt magával — félelmében. Két évig élt Izrael­ben, most meg állítólag Amerikában bujkál. Cime ismeretlen. Bűnösségéhez nem fér két­ség, ámde szó sincs nemhogy a megbüntetésé­ről, még csak a felkutatásáról is. Ezek igenis lényeges összefüggések. Rend­szerváltoztatásunk irányét és mértékét ma­gunknak kell meghatároznunk. Állandó fe­nyegetettségben ezt nem tehetjük. Magyaror­szágra a tomlantosok lődöznek fenyegetés-ra­kétákat. Sokszor egészen durván beleszólnak a magyar belpolitikába és sajnos olyan kor­mányunk van, amelyikben semmi gerinc nincs Azokat üldözi, akik ezeket a jelensége­ket feltárják és utána felteszik a szükséges kérdéseket. Lefekszik azoknak a belpolitikai erőknek, amelyek összefonódnak az elretten­tés politikájával, s ezáltal nemzeti vagy népi erőket akarnak kiszorítani a politikából. Ma­gyar Demjanjukokat „tömegkommunikálnak össze" belőlünk, és a közönyössé tett nép há­tán megszerzik maguknak a teljes politikai és gazdasági hatalmat. AZ ORSZÁGBAN ELKÉPESZTŐ KOR­RUPCIÓ DÜHÖNG. A Számvevőszék egy­aránt elitélte az ÁVÜ-t és az ÁV Rt-t. Súlyos milliókkal nem tudnak elszámolni, amelye­ket kifizettek privatizációs cégeknek. A meg­bírált állami szervek ugyanazt teszik az Álla­mi Számvevőszék jelentésével, mint Hankiss Elemér tette volt: felülbírálják, nem fogadják el, vagy csak részben fogadják el. Megma­gyarázzák. Következmény azonban nincs. Megy tovább a meseszekér. Holott semmi különös szakértelem nem szükséges annak belátásához, hogy az egész privatizáció kulcs­kérdése a vagyonértékelés és az úgynevezett privatizációs tanácsadó cégek működése, ezeknek összefonódása az eladó sorba kerü­lő vállalatok vezetőségével és az egész ügy­letnek a nvilvánosság elől való elzárása. Ezt a Magyar Fórum már korábban is számos írásban feltárta. Mindazonáltal a kormány még most sem látja szükségét a rendcsinálás­nak. Mi is megírtuk, a Számvevőszék is meg­állapította: nincs elfogadott vagyonpolitika. Ezért azonban nem Csépi Lajos a felelős, hanem Antall József. Amire a legjobban kellett volna ügyelni és aminek a kézbentartásához nem lett volna szükség egyetlen paktumra sem, azt az An­­tall-kormány nem tette meg Frázisokat gyár­tott a gyors vagy lassú privatizációról, hét­­venkedett a nyugat támogatásával és vállvere­­getéseivel s közben minden kiszaladt a kezé­ből. Ezért aztán módfelett visszás, hogy a Mi­niszterelnök feljelentette Lengyel Lászlót, a Pénzügykutató igazgatóját néhány, a kor­mányt korrupcióval vádoló mondatáért. Ez a pótcselekvés tipikus esete. Nyilvánvaló, hogy Lengyelnek a haja szála sem fog meggörbül­ni még akkor sem, ha nem tudja alátámaszta­ni kijelentéseit. De hát alá tudja támasztani Kérdés, hogy a kormányfő nem éppen ezt várja tőle? Most, a játszma végén talán ép­pen azért vállalja el ezt a minősíthetetlenül kisszerű csetepatét, hogy fény derüljön né­hány munkatársa — esetleg eddig dédelge­tett embere — üzelmeire, mivel a jövendő paktumjaiba ezek már nem fémek bele. Sok az eszkimó, kevés a fóka. CSAK ENNYI KORMÁNYTISZTSÉGET LEHET ELOSZTANI, AMENNYI MOST VAN és ha erre három párt emberei — MDF, SZDSZ, FIDESZ — pályáznak, akkor nyilván nem juthat mindenkinek, aki most ott cselleng a kabinet és a minisztériumok környékén. A .legjobbak" már átültek egv­­egy részvénytársaságba, felügyelőbizottság­ba Csóti György például arra a kérdésre, hoay miért is került a frissen összeállított MÁV Rt. felügyelőbizottságába, — a MÁV

Next

/
Thumbnails
Contents