Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Népszabadság, 1993.8.3 Iparpolitika vagy protekcionista gazdaságpolitika? 1992 közepe óta különféle nagyvállalatok és üzleti körök egyre hangosabban követelik a hazai ipar védelmét. Általában a nemzeti vagyon elvesztegetésére, a hazai termékeknek a magyar piacról történő kiszorulására, illetve a munkanélküliség „elviselhetetlen” szintjére, hivatkoznak. Úgy tűnik, a kormány, népszerűsége további csökkenésének veszélyétől tartva, nem képes és nem is akar tovább ellenállni a fent emlitett törekvéseknek, és rendre közvetlen beavatkozásokkal próbál egyes vállalatokat életben tartani. Ismert példa a kiemelt 13+2 nagyvállalat egyedi megmentés! terve (köztük a Dimag hárommilliárdos megtámogatása, a Dunaferr 11,5 milliárdos fizetési könnyítése, a nitrogénműtrágya-gyártás támogatása a nyomott termelői földgázár megállapítása és az importkvóta kivetése révén), legújabban az élelmiszer-ipari vállalatok megmentésére vonatkozó elképzelések, és lehetne még folytatni. Minden jel arra mutat, hogy nemcsak elszigetelt válságkezelési akciókról van szó, hanem megerősödőben van a gazdaságpolitika formálói körében a hazai piac védelmére hivatkozó, a közvetlen beavatkozást és a fokozottabb elzárkózást pártolók tábora. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által 1992 novemberében közzétett, A kormány középtávú iparpolitikája című dokumentum lehetővé teszi olyan közvetlen kormányzati eszközök megnevezését, amelyek már rövid távon is jelentősen befolyásolhatják a jelenleg zajló szerkezetátalakulást. A „Szabóprogram’’-nak is tekinthető dokumentum értékelése azért is fontos, mert Szabó Iván pénzügyminiszterré történő kinevezésével jelentősen megnövekedtek a koncepcióban foglaltak - vagy még inkább az általa képviselt szemlélet - megvalósulásának esélyei. A most megjelentetett koncepció általános részében (1. kötet) többször is megfogalmazódik a szakítás a korábbi ipari vezetést jellemző, a közvetlen állami támogatást előnyben részesítő gondolkodásmóddal. A koncepció számunkra is elfogadható vezérgondolata a versenysemlegességre való törekvés, a versenypolitikai eszköztár előtérbe helyezése. Az első kötetben kijelentik, hogy „Az ipar kívánatos struktúrájának kialakítását a kormányzat nem kívánja ágazati programokkal vagy állami termelő célú nagyberuházásokkal befolyásolni... a kívánatos változásokat (1) ösztönző, innovatív környezet kialakításával, (2) a műszaki fejlesztés kormányzati programjaival, (3) korszerű infrastruktúra kiépítésével, (4) a tágabban vett szolgáltatások (külpiaci, pénzügyi, humánpolitikai, oktatás stb.) biztosításával kell elősegítse”. Az ipar- és piacvédelem az általános részben leginkább a rövid távú nehézségek kezelésének módjaként kerül említésre, noha a koncepció célul tűzi ki a „modernizációt is szolgáló szelektív iparvédelem megvalósítását”. A koncepció ágazati fejlődési tendenciákkal foglalkozó 1. sz. mellékletének olvasata azonban már jól érzékelteti, hogy az ágazati „részkoncepciók” filozófiája élesen eltér az általános elképzelésektől, azzal szemben igen hangsúlyos szakágazati preferenciákat fogalmaz meg. összeállítottuk azt a listát, amely a ténylegesen alkalmazandó piacvédelmi eszközöket és a védelmi ígérvényt elnyert szakágazatokat, vállalatokat tartalmazza Van-e reális, politikailag is vállalható alternatívája a vámemelésekkel és kvótákkal, állami megrendelésekkel és egyedi vállalatmegmentési programokkal leírható protekcionista gazdaságpolitikának a gazdasági válság jelenlegi állása mellett? Hajiunk arra a véleményre, hogy van. A Kupa-éra liberális gazdaságpolitikáját követő jelenlegi protekcionista hullám ugyanis az elmúlt rendszer gazdaságpolitikájának legátkosabb hagyományait eleveníti fel. A csőd- és felszámolási eljárások felpuhítása a vállalatok megmentése révén útját állhat- 1,nna.k,’ *?°gy a gazdasági szerkezetátalakulás a piaci ér»UM« álul jetott irániban folytatódjon tovább. Jól megtanulhattuk, hogy a kormányzati gyámkodás alatt nevelkedett vállalatok - támogatás és megmentes jóvoUából _ sohasem válnak innovatívvá és versenvkepesse; hogy a vámvédelem nóvelesenek költségeit a hazai fogyasztó magasabb árak formájában fogja megfizetni; hogv a tamogatás-mentöövbe nem ä kub,ba,k' hanem a leghangosabbak kapaszkodnak a legeredmenyesebben. A rendszerváltás kezdete óta eltelt időszak alatt lezajlott alkalmazkodási folyamatok is azt mutatjak, hogy’ a korábban kevésbé vedett ágazatok tudtak a legsikeresebben új piacokat találni Különösen veszélyesnek tartjuk a perspektívátlan szakágazatok (Kohászát, alumíniumkohászat egyes nehézvegyipan szakágazatok) mesterséges életben tar,tntíKkM.1-'!el CZek az a8azatok inkább toké-, mint munkaigényesek, e törekvést foglalkoztatási ervek sem indokolhatják A haszontalan szubvenciók helyett inkább ígéretes, a regionahs foglalkoztatási gondokon enyhítő fejlesztéseket kellene támogatni. A versenyt segítő gazdaságpolitika folytatását tartjuk szükségesnek. Ezért fontos lépesnek tekinthető az EFTA val kötött többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás A „gazdaságélénkítő" megoldá- S°iktk?zü^ az egye(ll támogatásokkal szemben a versenvsemleges forintleértékelést tartjuk elfogadhatóbbnak. A forint árfolyamának karbantartását (fokozatos leértékelését) addig a pontig tartjuk értelmesnek amíg az importnak a hazai termékekkel szembeni kedvezményezett helyzete megszűnik ^^y/enüeges helyzet jön létre. Látni kell azonban, hogy a leértékelés csak szakágazf~ lmP°rtigényességtol függően - eltérő mértékű átmeneti pénzügyi segítséget jelent a termelők számára hosszú távú versenyképességűkét nem fogja önmagában javítani Megítélésünk szerint a gyors bankprivatizáció, a monopolellenes politika hangsu- Jyozasa, a privatizáció folytatása, a hitelfeltételek javítása a beruházási és ku'atás-fejlesztési tevékenysége« kedvezményezése lehetnek azok a pozitív lépések, amelyek a vállalati szelekciót és versenyképességük javulását eredményezhetik. A vállalati támogatásra elpazarolt milliárdokat helyi, zömében infrastrukturális fejlesztésekben testet öltő fejlesztések révén lehetne foglalkoztatási célokra hatékonyabban felhasználni. A hazai piac import elleni védelmét csak olyan ritka esetekben tartjuk tolerálhatónak, ha az importkorlátozó intézkedések nem a kilátástalan, veszteséges ágazatok védelmét, hanem távlatosabb célt szolgálnak, azaz például termékminöségi vagy környezetvédelmi előírásokon nyugszanak. Félő, hogy’ a támogatásra elfecsérelt milliárdok mit sem segítenek majd gazdaságunk gondjain: csak elodázzák a problémák megoldását, miközben értelmetlenül pazaroljuk el jelenlegi forrásaink jelentős , részét. Bartók István -Kaderják Péter A Fidesz gazdasági szakértői
