Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

A kampány alatt a munka zavartalanul folyik

Népszabadság, 1993.8.4

13

Az utóbbi időben egvre-másra1 jelentek meg a külügyi munkával szembeni birálatok és tá-j madások, éspedig a legkülön-' bözőbb irányokból. Az egyik! kiváló („új") nagykövetünk esetében az „SZDSZ-es” minősítés tűnt a szerző számára a leglényegesebbnek, másik, ugyancsak -kiváló (és szintén „új”) nagykövetünk korábban melegebb éghajlatra küldetett. A másik irányból érkező állítás szerint viszont a Külügyminisztériumban a személyi kér- 1 dések kezelését pártpolitikai szempontok irányítják, és „egyes főosztályokon már egy rutin üdvözlőtévirat ügye is megoldhatatlan feladatot je^ lent”.

A politikai irányok tehát különbözőek, de félreismerhetetlen közös elem valamennyi megnyilvánulás esetében az igen erős politikai, sőt belpolitikai indíttatás. Az egyik oldal nyilvánvalóan kevesli a személyi változtatásokat, az elmaradt átfogó tisztogatást kéri számon, s persze árulókat keres, a másik vonal viszont soj kallja a Személyi változtatáso' kát, bearanyozza a rendszerváltozás előtti évtizedeket, és súlyos vádakat hoz fel a külügyi munkával szemben. Ez I utóbbi körben elsősorban a Németh-kormány két külügyi államtitkára, Kovács László és Somogyi Ferenc állításai és következtetései érdemelnek figyelmet, annál is inkább, hogy Somogyi Ferenc az Antall-kormány első másfél évében közigazgatási államtitkári posztot töltött be, Kovács László pedig jelenleg is a parlament külügyi bizottságának elnöke. Mindketten megbecsült, általam is tisztelt kiilpolitikusok, szakemberek.

Mi az oka e több szempontból váratlan támadásoknak és főleg azok időzítésének? Kinek áll érdekében a jól összeszokott, összekovácsolódott „régi- I ékből” és „újakból” álló appa- I rátus elbizonytalanítása0 Miért van szükség olyan kijelentésekre, hogy a választások után a

(„szokásosnál többeknek kell az intézményből távozniok”, miért kell „határozott lépéseket, komoly változtatásokat”, vala! mint „személyi konzekvenciákat” sürgetni? .

A válasz viszonylag egyszefű Közeledik a választási kampány. és a kormány tevékenységének egesze kerül fokozottabban nagyító alá. Ebből egyetlen területet sem lehet kizárni. Sajnos a külpolitikát sem. különösen annak a pártnak az esetében, amelyik úgy ítéli meg, hogy kormányzása idején legnagyobb sikereit éppen ezen a területen érte el, ezt megelőzően pedig jogelődjének egyeduralma ezen a területen sokkal kizárólagosabb volt.

mint egyéb területeken, így a gazdaság, a tudomány vagy akár a kultúra szférájában.

Hogy ki hogyan ítéli meg ezeket az évtizedeket, az egyéni vélemény kérdése. Somogyi Ferenc például úgy látja,- hogy csak az ’50-es években történtek - ellenkező előjellel - a személyzeti 'munkában hibák. Ezek szerint a Kádár-rendszer személyzeti politikája kifogástalan volt, és kizárólag szakmai szempontok határozták meg a külügyi munka területén is a kiválasztást és az előmenetelt. Hogy'valójában hányfajta származási és politikai követelmény érvényesült ebben a rendszerben, hányfajta együttműködési kötelezettség terhelte a jobb sorsra érdemes diplomatákat, mennyi kötöttség és tabu I kötötte gúzsba őket, és milyen politikai és egyéb próbákat kellett az apparátusnak kiállnia, azt az említett volt államtitkárok természetesen nálam jtótkal jobban tudják. Elegendő annyit megjegyezni, hogy a \ Külügyminisztériumból például még a '80-as években is röpült, akinek gyermeke (nyugati) külföldivel kötött házasságot, és még a '80-as évek végén is távozni kényszerült, akinek számos testvére közül az egyik a hazatérés megtagadásának bűnébe esett.

Minderről persze hosszú és érdekes történelmi és politikai 'vitákat lehetne folytatni. Nekem ez több okból nem áll szándékomban. Mindenekelőtt azért nem, mert természetes dolog, hogy ugyanazt a történelmi korszakot más-más nézőpontból, eltérően lehet megítélni, és én a Németh-kormány utolsó tíz hónapjának miniszterhelyetteseként is eltérően látom a dolgokat. Azért sem kívánok ebben a vitában részt venni, mert közigazgatási államtitkárként nem ez a feladatom, és éppen az az egyik legfőbb célom, hogy a belpolitikai indíttatású vitáktól a lehető legnagyobb mértékben távol j tartsam magamat. A legfőbb j szempont azonban az, hogy a múlt boncolgatása semmilyen megközelítésben sem segiti a jelen és a jövő munkáját. Nekünk most a feladatainkra kell erőnket összepontositanunk, és nem szabad energiát fecsérelnünk akár az elmúlt három, akár az élmúlt harminc évelemzésére és értékelesere.

Ha azonban az általam vezetett apparátust olyan vádak érik. amelyek egész egyszerűen valótlanok, a tényekkel nem egyeznek, kénytelen vagyok szót emelni.

Nem felel meg a valóságnak, hogy „az elmúlt három év alatt a KÜM köztisztviselői állományának több mint a fele kicserélődött”. (Köztisztviselőkről egyébként csak egy éve beszélhetünk, igy az állításnak valójában értelme sincsen sok.) Ennél lényegesebb, hogy az elmúlt három évben a KÜM diplomataállományának hozzávetőlegesen a harminc százaléka cserélődött ki, ezen belül pedig a többséget a természetes cserélődés adta. mindenekelőtt az olyan tényezők, mint a társintézmények külföldi kiküldetésre kerülő munkatársainak diplomáciai állományba történő átvétele, majd a hazatérés utáni elbocsátása, nyugdíjazások és áthelyezések A rendszerváltozással okozati összefüggésben a diplomataállomany legfeljebb tiz-húsz százaléka cserélődött ki, amely arány lényegesebben alacsonyabb, mint a rendszerváltozáson keresztülment közép- és kelet-európai országok bármelyikében

A rosszízű és rossz emlékű százalékszámításoknál azonban én lényegesen fontosabbnak tartom, hogy a helyettes államtitkárok és a főosztályvezetők túlnyomó többsége „régi”, szakmáját jól ismerő karrierdiplomata. (Mas kérdés az persze, hogy ezért is érnek bennünket kemény birálatok.)

Három év elteltével azonban 1 teljesen értelmetlennek tartom 1 a „régiek” és „újak” megkü- I lönböztetését. Egyetlen és egy- I séges külügyminisztériumi apjparátus van. amely egyre összeszokottabban és egysége- i sebben fejti ki a tevékenységet, (függetlenül attól, hogy „regiről” vagy „újról”, fiatal vagy kevésbé fiatal munkatársról van szó. Számtalanszor leszögeztem, hogy a kiválasztás es a munka megítélése kizárólag szakmai szempontok alapján történhet és a „régi” es „új" megkülönböztetés semmilyen értékelésnek vagy döntésnek nem lehet alapja. Az én esetemben e megkülönböztetés azért is akadályokba ütközne, mivel - be kell hogy valljam - nem tanultam meg a KÜM munkatársainak életrajzát, politikai előéletét, származási es vallási hovatartozását, és az esetek jelentős részében egyszerűen nem is tudom, hogy ún. „régiről” vagy „újról” van-e szó. A statisztikák készítését pedig kifejezetten negatívnak tartom, és nem hagyom a minisztériumot belekényszeríteni abba, hogy energiánkat a munkatársak előéletével foglalkozó kimutatások készítésére pazaroljuk. Az apparátusban bizonyára a legkülönbözőbb politikai pártokkal rokonszenvezo munkatársak dolgoznak, a vezetés azonban ezzel nem foglalkozik. és persze erről sem hajlandó nyilvántartást készíteni. Egyes politikai mozgalmakat láthatóan különlegesen érdekel ez a téma. nyilvánvalóan ennek is megvannak a történelmi és lélektani oka: