Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Új Magyarország, 1993.8.4 02 A Közép-európai Kezdeményezés minapi budapesti kormányfői értekezlete kapcsán többször és többféleképpen napirendre kerültek térségünk problémái, a kétoldalú kapcsolatok alakulása, például magyar-szlovák vonatkozásban, l apunk Jeszenszky Géza külügyminisztert kérdezte a hazánkat az egyes szomszédos államokhoz fűződő viszonyról, amelynek keretében természetesen szó volt a határok kérdéséről éppúgy, mint a vajdasági magyarok iránt érzett budapesti elkötelezettségről.- Szomszédainkkal kialakítandó kajicsolalainknak In Ián kulcskérdésévé váll az alapszerződések ügye, a kormányt külföldről és hazai politikai körökből érik bírálatok, hogy úgymond politikai zsaroláshoz folyamodik, illetve belpolitikai céloknak rendeli alá a kérdési. A félreértések eloszlatása érdekében: mi a hivatalos magyar álláspont a szerződések megköthetőségéről, ezen belül is legfőképpen a határok kérdéséről?- Az 1990-es kormányprogram alapján Magyarország kész szerződésekben is rögzíteni szomszédaival és más államokkal a kapcsolatok alapelveit, a kölcsönös érdekeket. Szomszédainkkal csak komplex, a kapcsolatok minden körére kiterjedő szerződésnek van értelme. Ennek sok eleme kell hogy legyen, kiterjedve a politikai, gazdasági, kulturális, ökológiai stb. kérdésekre. Ahol magyar kisebbségek, nemzetrészek vannak, ott a magyar (illetve a hazai nem magyar) közösség jogainak garantálását is tartalmaznia kell, összhangban az érdekeltek véleményével, (így a román-magyar tárgyalásokba bevontuk a magyarországi románokat és támogatjuk az RMDSZ igényét, hogy hallgattassék meg az ő véleményük is.) Ha bármely ország kész azokat a biztosítékokat megadni, amiket az ott élő magyarok igényelnek (mint az önkormányzat, az iskolarendszer megőrzése, a keresztnév- és helységnévhasználat, az arányos képviselet minden szinten, a közigazgatási rendszerbén a magyar tömbök együtt-tartása stb, s mindazt, amit az Európa Tanács is elvár és ellenőrizni kíván), akkor tudunk velük szerződést kötni. Ebből azután kibontakozhat a legszorosabb együttműködés, megfelelve közös hagyományainknak, szokásainknak. Nem Magyarország, hanem egyes szomszédai tartják napirenden a határok kérdését azzal, hogy saját közvéleményük és a nemzetközi közvélemény előtt Magyarországnak határ-felülvizsgálati törekvéseket tulajdonítanak. Fölöslegesnek látom, hogy századszor is elismételjük, tiszteletben tartjuk az 1920-as, illetve 1947-es, a nagyhatalmak által megalkotott és garantált békeszerződéseket. Amennyiben azonban a határon túli magyarok jogait, egyenlőségét, tehát államalkotó voltát szomszédaink elismerik és garantálják, akkor - a kölcsönös bizalom erősítésére törekedve - kereshetünk olyan megfogalmazást, amely a békeszerződés területi rendelkezéseinek és a helsinki záróokmány pontjainak érvényességét megerősíti. A kettő azonban nem választható el egymástól. Mindez a Magyar Demokrata Fórum 1989-es programjából és a kormányprogramból következik, tehát nem pillanatnyi bel- és külpolitikai megfontolások következménye. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy időnként itthoni tényezők is hozzájárulnak az országra zúdított rágalmak terjesztéséhez saját kijelentéseikkel, vagy a külföldi vádak szinte kéjes ismételgetésével, vagy éppen azzal, hogy a magyar kormány álláspontjánál nagyobb nyilvánosságot biztosítanak a ferdítéseknek, az egyoldalú és képtelen beállításoknak. Saját nemzeti érdekeinket nem szabad feláldozni a pártérdekek oltárán.- Szlovák szakértői küldöttséget várunk Budapestre, hogy az alapszerződésről folytassanak előzetes egyeztetéseket. Mekkora lehet a magyar kompromisszumkészség, avagy megfordítva: mennyiben gátolhatják a megoldatlan problémák (Bős, kisebbség ügyek) az előrelépést?- Abban állapodtam meg a szlovák külügyminiszterrel, hogy megvalósítjuk a szeptemberi miniszterelnöki találkozónak azt a határozatát, hogy egy vegyes bizottság - szakértők, tudósok, az illető kisebbség képviselői - vizsgálja meg a két országban lévő kisebbségek helyzetét. E testület felállítása magyar részről megtörtént, a két vezető találkozott, a munka megkezdésének nincs akadálya. A másik megállapodás az, hogy magas rangú tisztviselőink tekintsék át a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, a megoldandó kérdéseket. Ezeknek a köre nagvon tág, vannak közöttük olyan régi ügyek is, mint például a po-1 zsonyi magyar kulturális intézet fölépítése. Természetesen a kérdések között szerepel a bősi vízlépcső. Nem szeretném, ha ez az egész, dialógust holtpontra vinné, de miközben az. alapvető jogvitát Hága elé utaltuk, a vízmegosztás kérdése semmiképpen sem kapcsolható ki. Itt is körvonalazódik egy nemzetközi részvétellel történő vizsgálat, ami föltétien alkalmas arra, hogy ezt a kérdést is úgy depolitizálja, ahogy én magam mindig is kívánalosnák tartottam, vagyis hogy ez. alapjában véve jogi, műszaki és ökológiai probléma. Természetesen az utóbbi időben mindennek súlyos politikai velülete lett, de ezt nem mi idéztük elő. Magyarország üdvözölte Szlovákia megszületését, egy olyan nemzetnek az önállóvá válását, amellyel ezeréves együttélésre tekinthetünk vissza, és ez az együttélés egyáltalán nem volt rossz. Ezt - mint más szomszédi viszonyainkat is - csak a múlt századi nemzeti ébredés folyamata zavarta meg, és azóta vannak viták az együttélés bizonyos korszakai, különösen a dualizmus korának megítélésében Egészében azonban ez. a szlovák-magvar viszony mind a múltat tekintve, mind pedig a jelennel kapcsolatos széles körű szándékunkat tekintve sokkal jobb annál, mint ahogy talán a sajtójelentések és az időnként nagyon súlyos szlovák lépések - mint a Duna elterelése, s az ebből fakadó polémiák - sejtetik. Természetesen nem lehet a szőnyeg alá söpörni e problémákat, de mi arra törekszünk, hogy a megfelelő fórum elé vigyük azokat, és eközben haladjunk előre a többi kérdésben. Ez az, ami a következő hetekben várható.- Mennyire tekinthetjük reális elvárásnak, hogy Szlovákia hatálytalanítaná az utóbbi időben sokat emlegetett hevest dekrétumokat?- A múltat nem lehet megváltoztatni, azon nem lehet segíteni, hogy az akkori Csehszlovákia sok tízezer magyart, teljesen jogtalanul, önkényesen kitelepített, kiűzött, majd pedig egy Magyarországra ráerőltetett, de végül is a további kitelepítéseket ezzel leállító lakosságcsere révén újabb tízezrek kerültek Magyarországra, illetve cserélődtek ki magyarországi szlovákokkal. Mindennek a hátterében az állt, hogy 1943-ben, a kassai kormányprogramban Csehszlovákia a németek mellett a magyarokat is törvényen kívül helyezte, megfosztotta őket az állampolgárságtól, a tulajdontól, minden jogvédelemtől. Ionics Kálmánt idézve a hontalanság évei következtek be, és nem csupán az emléke él ennek a szörnyű időszaknak, hanem gazdasági következményei is máig hatnak. Az akkor elkobzott tulajdont nem szolgáltatták vissza, és a szlovák kárpótlás csak az 194fi-as kommunista hatalomátvételtől kész biztosítani valamiféle jóvátételt az elkövetett jogsértésekért. Csupán arról van most szó, hogy a magyar lakosságot ne érje diszkrimináció, és az általam ismert tények ennek a veszélyét nem zárják ki. Elsősorban ezzel kapcsolatos tehát az a nem magyar, hanem az Európa Tanács által megfogalmazott igény, hogy a kollektív bűnösséget kimondó törvényeket, rendeleteket hatálytalanítani kell- Románia esetében, eltekintve egy-egv nyilatkozattól, elég nagy a csend mostanában. Azt jelenti ez, hogy a háttérben talán körvonalazódik valamilyen megállapodás, vagy pedig egyszerűen nem jut a két ország előre az ötről a hatra?- Mindenképpen jó jelnek tartom azt, hogy ha Romániában a sajtó is Románia belső ügyeivel, gazdasági gondjaival foglalkozik és nem azokkal a múkérdésekkel, amelyekkel oly sokat foglalkozott az elmúlt időszakban. Az állítólagos magyar veszély felvetése is tragikomikus ügy, mert igazából senki sem gondolhatja, hogy Magyarország katonailag, politikailag, gazdaságilag bármilyen veszélyt jelentene Románia Jeszenszky Géza külügyminiszter nyilatkozata lapunknak Magyarországnak nincsen határvitája egyetlen szomszédjával sem Nem a szerb nemzetiéi, csak bizonyos politikával vannak komoly fenntartásaink
