Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
Pesti Hírlap, 1993.7.28 18 gi tudás birtokában minél többen, valóban alanyi jogon juthassanak be a felsőoktatási intézményekbe, végképp kikapcsolva a felvételik esetlegességeit és gyarlóságait. — Az új felsőoktatási tőrvény tulajdonképpen szigorítást, vagy könnyítért ígér ax érintetteknek! — Könnyítést a bejutás tekintetében, az esélyek növekedését, 1 az egyetemalapítás szabadságát, nagyobb intézményi önállóságot, a kutatás lehetőségeinek bővítését, az egyetemi társulások, univerzitások létrejöttének támogatását, a tudományos minősítés és továbbképzés biztosítást az egyetemeken. Azonban szigorodást jelez a törvény a minőségi követelményeket illetően. Országos akkreditációs bizottság létrehozását írja elő, amely sok vonatkozásban értékeli majd az egyetemek működését. Egyebek között azt, hogy az adott intézmény megfelel-e a felsőoktatási intézményekkel szemben támasztott korszerű követelményeknek, vagy hogy doktori programjai elég igényesek-e. Az okutók sem kényelmesedhetnének el, hiszen a törvén;' 2 tanársegédek és adjunktusok tekin tetében a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítását eredményes oktatói és kutatás; tevékenység végzéséhez köti. Alapvető célja mindegyik oktatási törvénynek az is, hogy megteremtődjék az egészséget egyensúly az intézményi autonómia és a tapinutos irányítás között. Ez valamennyi érintettől nagyobb felelősségvállalást, igényesebb munkát követel. — Miniszter úr, hogyan tudott ilyen határozott fellépéssel betoppanni a magyar oktatás- és művelőd* tu gybe, amikor nyilván tisztában volt azzal, hogy mindent meglehetősen ellenséget, illetve tájékozatlan társadalmi közegben kell megvalósítania! Nem félt, nem rettent vissza, amikor a miniszterelnök úrtól ezt a megbízatást kapta! — Félni nem féltem, de meg kell mondjam, nyomasztott a feladat. Hiszen elsősorban az volt a tét, hogy a magyar okutásügyet újítsuk meg, nemcsak a mai politikai, társadalmi, szakmai szférák képviselőinek igényei szerint, nem napi politikai szempontokra figyelemmel, hanem hosszabb távra is érvényesen. Országunk mai és jövőbeli igényeinek, a széles körben vallott európai értékrendnek megfelelően. Ezért azt a vádat, hogy kizárólag ennek a kormánynak a presztízs-törvényeit hajtottuk ál — alaptalan és értelmeden pártpolitikai vádaskodásnak unom. Mindenki, aki a törvény létrehozásában részt vett, átfogóbb szándékkal, igényesebben, hosszabb távra is érvényes énékek szem előtt urlásával fogott ehhez a munkához. — Ön öt hónappal ezelőtt egy, • a maga számára ismeretlen intézmérty, művelődési és Közoktatási Minisztérium élére állt, amelynek — mint minden ilyen behemót, bürokratikus beidegződésekkel rendelkező szervezetnek — dolgozói rendkívül sokfélék. Emberi, szakmai kvalitásaik igen különbözőek. Hogyan tudta felvértezni magát, hogy a kollégái „ne ültessék bele a hintába"! — Bizonyosra vettem, csak akkor leszek képes valamennyire is megfelelni ennek a feladatnak, ha nagyfokú biztonságra teszek szén ebben a tárgykörben, ha megismerek minden főbb összefüggést, és a belső viták során is tisztában leszek azzal, hogy az egyes döntéseknek mi a következménye. Azonkívül már harminc éve mozgok a felsőokutásban, elég sokat tanultam és tanítottam külföldön is, viszonylag jól ismerem az európai fejleményeket és tendenciákat Talán némi emberismerettel is rendelkezem, és azt mondják, van valamiféle integráló képességem, amely szerint sok mindent meghallgatok, és a lényeget a megfelelő lói mában tudom színietizálm. Remélem, ebben tényleg van valami. Ezen túlmenően én viszonylag érett és határozott értékreoddel érkeztem a minisztériumba. Olyan, amely szigorú etikában alapuló családi indíttatás, valamint sok tanulás, upasztalat útján alakult ki, országunk történeti, kulturális it eszmei hagyományaiból, hazánk fejlődésének racionalitásaiból, az egyetemes emberi kultúra értékeiből, és az európai politikai-gazdasági hagyatékból, az úgynevezett .European heritage"-bői táplálkozik. Mikor végül elvállaltam, hogy a tárca szolgálatiba állok, nekem senki sem adón utasítást a kormányban, hogy a törvényeket ilyen vagy olyan irányba tereljem, az én iránytűm az előbb elmondottak szerint működön. Ami pedig a munkatársi konstellációt illeti, úgy gondolom, nem voltam kitéve annak a veszélynek, hogy valakik valamiféle „lesipuskái" pozícióból valami egészen mást akarnak csinálni vagy csináltatni velem. A munkatársaim közül senki sem akart .félrevinni", bár lehet, hogy az egyes részletkérdésekben az ember ezt nem, vagy csak késve veszi észre. Alapvető dolgokban azonban biztosan nem. Hiszen azt tapasztaltam, hogy ha nézetkülönbségek voltak is, az értékítéleteink, főbb céljaink megegyeztek. Tagadhatatlan, hogy olykor határozottság, máskor tapintatot türelem kellett a szándékaim érvényesítéséhez, de megvívtuk ezt a harcot. Olyanok ezek a törvények, mint egy-egy ház, amelyben számos mester szakmai munkájának eredménye tettesül meg. — ön asassban nemcsak a magyar oktatásügy fővállalkozója“, hősiem az egész magyar kultúráé is. Vajon a törvényalkotás mellett volt-e ideje su egyes kulturális területek sortéval, fejlődésével törődni! — Sajnos nem eléggé. Ez az egyik lelkiismereti gondom. Minthogy ennek a tárcának rendkívül széles a működési területe, ide tartoznak a nagy közgyűjtemények, színházak, az Opera, a közművelődés, a zene, a Cím, a könyvtárak és levéltárak, a különféle művészeti együttesek — igen nagy elmélyülést igényel mindenféle döntést, és a változtatások megtervezése. Természetesen e terület gondjain nekem is el kellett gondolkodnom, és terveket készítettem a szükséges teendőkről. — Lehet-e kulturális stratégiát megfogalmazni ma Magyarországon! El lehet-e dönteni őzt, hogy a magyar kultúrának milyen irányba kellene haladnia! — Amit először is mondani kell: a magyar kultúra elkötelezeti művelői, apostolai és intézményei minden nehézség ellenére folyamatosan szórják ránk bámulatot értékeiket. Köszönet érte. A mi legközelebbi feladataink egyike a/, hogy meghálál ózzuk, vajon hic et nunc az államnak és ezen belül a minisztériumnak milyen szerepe lehet rövid és hosszú távon a magyar kultúra fejlesztésében. Európai igényességgel meg kell fogalmaznunk, hogy a huszadik század végén a kultúrát létrehozó minden egyes társadalmi szereplőinek mi a sajátos feladata. Avégből tudniillik, hogy jól közelítsük és határozzuk meg a kormányzat szerepét. Ahhoz képest, hogy a Nemzeti Megújhodási Program alapelveiben vázolta a célokat, és az oktatás, valamint a tudomány területére vonatkozóan készüllek is konkrét cselekvési programok, a kultúrára kevesebb figyelem jutott. Az utóbbi évtizedekben az intézményrendszer lerongyolódott, az állami támogatás egyre bizonytalanabbá vált, és a régi politikai irányítás megszűntével mintha uem volna világos, vajon az állam milyen mértékű eszme: ét anyagi felelősséget vállal, illetve vállaljon a magyar kultúra alakulásáért. A kormánynak feltett szándéka, hogy még a választásokig hátralévő időben a lehetséges és célszerű mélységig megfogalmazza rövidebb és hosszabb távra vonatkozó kulturális koncepcióját, a kormányzati cselekvés tervét. — Mi történik akkor, ha elképzelnek valamit, amiről úgy gondolják, hogy a nemzet érdekeit szolgálja, a társadalomban viszont nincsenek partnerek, akikkel ezt meg it valósíthatnák. Gyakran úgy ér{ zékelem, a jelentősebb szellemi erők valahogy „a másik oldalon" maradtak. — Szerintem nincsen egyik oldal vagy másik oldal. Úgy gondolom, hirtelen megszűnt az a totalitárius .rend", amely a szellemet, a kultúrál, annak minden lényeges elemét pártirányltis alá vonta, és ezáltal az emberi szabadságot, a teremtő rendkívüli módon korlátozta. Ebben a hirtelen támadt teljes szabadságban most képződnek a különböző Önazonosságok , politikai, múvészeu, kulturális irányzatok. Most keresi a valódi értékeket ez a szellemi közeg. Meg kell határoznia, hogy mi is az az európai értékrend, amelyhez a régebben mindig nyitott magyar kultúra mérheti nugát. Talán különös fogalmazás, de azt kell mondjam: a szabadság is keresi önmagái. Amikor már nemcsak parttalan szabadságot jelent, hanem felelősségvállalást, másoknak szóló belső emberi szolgálatot is. A politikától a kultúra persze sohasem választható el teljes mértékben. Hinnünk kell az erkölcsikulturális értékek önállóságában, emberség- él társadalomfonnáJófenntanó erejében Ez a kormány szeresse és támogassa a kultúrát, tisztelje szabadságát, és olyan kulturális koncepciói alakítson ki, amely lehetővé teszi az európai értékrend érvényesülését a kultúra autonóm önjárása melled. Hiszen végső célja mind a kultúrának, mind a tisztességes politikának az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat a világban.
