Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-04 / 8510. szám
Kisebbségi törvényünk — egy román tudósító szerint A félretájékoztatás magasiskolája A román sajtóban naponta megjelennek olyan írások (sót, sajtótermékek tömege), amelyek színvonaluk vagy hangnemük miatt méltatlanok a polemizálásra. A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága minden tartalmi jogállam alapkövetelménye, amivel lehet élni, olykor visszaélni. A célzatos ferdítések, csúsztatások dimenzióit gyakorlatilag csak a szakmai etika korlátozza. Kétségtelen: Dórin Suciu érti a dolgát! Budapesti tudósításaiban kevés olyan állítás van, amelyekért az erkölcsin túlmenően bármilyen felelősséggel tartozna. Ennek ellenére megalapozottan kétségbe vonom, hogy cikkeivel román olvasótáborának tárgyilagos tájékoztatását, ezáltal a magyar és a román nép közeledését szolgálná. Honatyáink annak tudatában töltik nyári szabadságukat, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény megszavazásával olyan jogszabályt alkottak, amely példaértékű, ezáltal pozitív hatással lesz a határainkon kívül élő magyarság helyzetének alakulására. Jó példát mutatunk, illúzióink vannak, mert elvárjuk hogy kövessenek. Ennek pedig kevés a realitása. Különösképpen ha a törvényről olyan hangvételű, célzatos tudósítások jelennek meg, mint Dórin Suciunak A kisebbségi törvény magyarországi beiktatásának margójára című, a marosváráshelyi „Cuvantul liber” 1993. július 14-i számában megjelent írása. Nincs okom feltételezni, hogy Dórin Suciu valótlanságot állít, mégis rosszhiszeműen félretájékoztat! Sorai között elrejtett célzásokkal, idézetek szelektív ollózásával azt sugallja, hogy ez a törvény valójában a kormányzat és nem a nemzeti, illetve etnikai kisebbségek érdekeinek védelmében született. Mintha a törvénynek - román mintára - kettős olvasata lenne: az egyik a világközvéleménynek szól, a másik pedig a magyar valóságnak (Ceausescu homogenizációs nemzetiségpolitikájának stratégiáján és taktikáján nevelkedett szerzőnek ezt az álláspontot fel sem tudom róni: „ki hogy él, úgy ítél” - mondja a közmondás). Terjedelmi okokra hiatkozással a szerző nem tartotta érdemesnek kiemelni a törvény alaptéziseit. Mindössze annyit említ meg, hogy „a kisebbségeket államalkotó tényezőnek tekinti". Nem korlátozták viszont terjedelmi megfontolások, hogy a törvény „hosszú és bonyolult történetének” egy általa jellemzőnek minősített epizódját megemlítse. „1991. szeptember 13-án a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek és a kormány képviselői konszenzusra jutottak a kisebbségitörvény-tervezet tekintetében. 1991 novemberében és decemberében Magyarország előterjesztette az Európa Parlamentben a törvénytervezet szövegét, amely egyhangú elismerést váltott ki és egyik legdemokratikusabbnak minősítettek. Amikor viszont a tör\>ény szövegét a parlament elé terjesztették elfogadás végett, a meglepetés óriási volt, teljességében megváltoztatták ahhoz képest, amit a fentebb említett nemzetközi fórum elé terjesztettek - írja a Magyar Hírlap 1992. március / l-i száma. A kisebbségi szervezetek és a közvélemény egyes köreinek nyomására a kormány kénytelen volt visszavonni a tervezetet és visszaadni újabb megvitatásra a magyarországi 13 kisebbségi szenezet képviselőinek. (...) A budapesti kormányzat által megfogalmazott törvény alapvető célja az volt, hogy javítsa Magyarország nemzetközi megítélését és indokolja törődését a szomszédos államokban élő magyar kisebbség iránt és nem az. hogy reálisan, a gyakorlatban rendezze a magyarországi kisebbségek helyzetét”. Dórin Suciu elég értelmes ahhoz, hogy saját véleményét másokkal mondassa ki. Nem jelent meglepetést, hogy az idézett vélemények közül mindössze Tőkés László és Markó Béla minősítik példaértékűnek a megszavazott törvényt. Hogy valójában kiket és milyen érdekeket szolgál Dórin Suciu, egyértelműen bizonyítja írásának egy mondata, amelyet gyakran hallani a román törvényhozásban, illetve a Vatra Romaneasca, a PUNR és a Románia Maré köreiben: „Magyarországon nincsenek etnikai alapokon szerveződött pártok és a jövőre nézve sem körvonalazódik egy ilyen lehetőség...” Sokkal tisztességesebb lenne idézni a román kisebbségi törvényből legalább a magyarhoz hasonló „kifogásokat”! Kreczinfrer István ej! <! Magyar Nemzet, 1993.7.29