Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Új Magyarország, 1993.7.31 53 Horváth József nyugalmazott tábornok, csoportfőnök a lll/lll-ról Mi nem erűszakszervezet voltunk Súlyos agyműtétére imbolygó já­rása emlékeztet, egyébként nem kelti megfáradt, elnyűtt nyugdí­jas benyomását. Az utcára már csak bottal jár le. Mint mondja: jól érzi magát az egyszerű embe­rek között, hiszen innen, nagyon mélyről jutott nagyon magasra. Ti­zenhat éves koráig olvasni is alig tudott, kemény fizikai munkából tartotta fenn magát, most mégis dr. -ral kezdődik a neve. Könyvtara imponáló, több mint ötezer köte­tes, s jó néhány, az elózó rendszer­ben indexesnek számító író mun­kája megtalálható a polcokoa Bár karrierje a Kádár-rezsim­hez köti, Kádárt nem szerette, s a köszönéseket leszámítva soha nem beszélgetett vele. Pedig szá­mára is készített, készíttetett je­lentéseket. Horváth József tábor­nokkal, a BM in/ni csoportfő­nökség - a belső elhárítás - egy­kori vezetőjével készített inter­jút a Szabad Európa Rádió, amit vasárnap hallhatnak, este 20 óra 10 perckor a SZER Gondolatforga­tó című műsorában. Lapunk az eredeti magnetofon-felvétel alapján készült, jóval bővebb írást közli folytatásokban. (Az interjú első része a 4. oldalon) : ' - Ami a telefonszámom ! nyilvánosságát illeti, csak ■innvil tudok mondani: soha éle­temben nem volt titkos telefon­számom Ami a lakásviszonyai­mat illeti, fölajánlottak a Rózsa­dombon megfelelölakást, garázs­­zsal es egyebekkel. Nem fogad­tam el, mindenekelőtt azért nem, mert nem hiszem, hogy jól érez­tem volna magam ott, abban a légkörben. Másrészt világéJe­­temben az volt a véleményem, amit egyébként az a politika 194K-ban meghirdetett, hogy a néppel, a nép érdekében kell po­litizálni Ezzel nem tartottam osszeegycztethctőnek azt, hogy felhureolkodjam a Rózsa-domb­ra. Tehát nekem az életformám, hogy ott éljek, ahol a munkások, az egyszerű emberek vannak, akik között én mindig pontosan tudtam, hogy ók mit akarnak, hogvan látnak kérdéseket, és ho­­gvan szerelnék azokat látni.- Miként éli egy egykori tábor­­unt, ,i lll'lll-as csoportfőnökség fő­nöke nyugdíjas napiról, lehallgató­­l<oI leliiillgiitottá vált?- Nem hiszem, hogy segítene bármi hisztéria. Arinak idején is elítéltem azt, hogy mindenki azt hitte: lehallgatják a telefonját. Ma ugyanez a véleményem. Rá­adásul ma egyértelmű és a rend­szerváltás mindenki által elis­merten meghozta, hogy a tele­fonlehallgatástól nem kell tarta­nia annak, aki nem követ el olvan államellenes bűncselek­ményt, amit az illetékes szervek üldöznek. Ennélfogva egy pilla­natig sem gondolok arra, hogy engem lehallgatnak.- A magyar átlag állampolgár számára a lll/lll-as csoportfőnökség egy misztikus, homályos valami, mindenki a KGB magyar lerakatára gondol. Ön miként látja ma egykori cégét? Milyen mértékben tartották kezükben vagy befolyásuk alatt a po­litikát, a társadalmat?- Ha hiú lennék, akkor tetsze­ne, hogy a volt III/IIl-as csoport­főnökséget ilyen nagynak, ilyen különleges hatékonyságúnak, különleges jogkörűnek ítélték és ítélik meg ma, hogy ez tényleg képes lett volna arra, hogy a múlt rendszert életben tartsa, de hát mint ahogyan az élet min­den területén, az ilyenfajta ma­ximális és totális megközelítések nem állják meg a helyüket. Ez a csoportfőnökség mintegy két­száz fős központtal és országo­san mintegy 400 fős tagsággal információs, jelző szervezet volt és semmi más. Tehát az állam­biztonság rendszerében műkö­dött, a többi szervekkel együtt, akiknek különböző szakirányú Majd' egy hetembe került, amíg megszereztem a telefonszámát, s amikor felhívtam, azt mondta fölösleges volt hajtanom, hiszen benne van a telefonkönyvben. A második meglepetés, hogy mi­előtt lakásába invitált az interjúra, meg voltam győződve arról, hogy valamelyik hegyen, egy kellemes villában idézi majd fel a múltat, legalábbis azt és amennyit felidézhet, hiszen korábbi tény­kedésének legtöbb területe ma az államtitkok sorába tartozik. Eh­hez képest most itt ülünk egy nem is túlságosan nagy panellakás­ban, az egyik munkáskerület szívében. feladata volt, de mindegyiknek volt egy alapvető teendője, ne­vezetesen, hogy a legitimnek hitt és alkotmányosnak tartott hatalom számára megfelelő in­formációkat szerezzen ahhoz, hogy ez a hatalom a nemzetközi porondon és a hazai ügyek inté­zésében megfelelő törvényes és megalapozott lépéseket tegyen. Nos, nem rajtunk múlott az, hogy egy részről a politikai ve­zetés a mi információinkat nem egészen pontosan értette meg, vagy nem azokat a következte­téseket vonta le azokból az infor­mációkból, amilyenekre mi gon­doltunk, vagy az általunk tett ja­vaslatokat nem fogadták meg. Van egy másik része a kérdésé­nek, az pedig az, hogy a II1/I11 egyfajta terrorszervezet szerepét kellene, hogy' magára vállalja. Akik ezt elhiszik, nem tudják, hogy a biztonsági szolgálat na­gyon szigorú szervezeti rendben épült fel, tehát a 111/lII-nak nem volt joga még tanúkihallgatási beidézésre sem. Mi nem hallgat­hattunk ki senkit amiatt, mert valamivel gyanúsították. Annak a vizsgálati szervek voltak a fele­lősei. A vádat az ügyészség kép­viselte, az ítéletet a bíróság hozta és a fogva tartást a büntelés-vég­­rehajtási szervek. Tehát ha bár­hol az állampolgárral szemben bármiféle atrocitás történt, meg­verték, lelki kényszer hatása alá vették, az egyáltalán nem volt kapcsolatban a Ill/lll-as csoport­főnökséggel. Ez mind hazugság, és nem felel meg az igazságnak - Ismerek olyan újságírót, aki csak azért ült hét évet, mert a Sza­bad Európa Rádió magyarországi

Next

/
Thumbnails
Contents