Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
Pesti Hírlap, 1993.7.5 15 Hosszai meditál as útin a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója eltivolftotU »óraiból a pirt politikájával ellentétté» nézeteket valló képviselőket. Sokan arra számítottak, hogy ezeket az embereket az etikai bizottság automatikusan kizárja a pártból. Nem ez történt Volt, akit kizártak, másnak felfüggesztették a tagsági viizonyát, Balis István pedig továbbra is a pirt tagja maradu Egyes vélemények szerint az etikai bizottság ez utóbbi döntése egy új belső ellentét forrása lehet Sót! Alighanem már most is az. HATÚZtÜOS azért sem következett be a rendszerváltozás, mert a miniszterelnök környezetét korábban az MSZMP színeiben szerepelt személyek alkotják. Nem publikus, nem nyilvánosságra szánt anyag volt. A harminhárom névből harmincnál pontos volt a megál, lapítás, és csak három esetben tévedtem. Úgy gondolom, az lett volna a logikus lépés, ha felszólalásomnak a harminc ember esetében következménye van. Az illető személyek azonban a helyükön maradtak. Döbbenten vettem tudomásul. A lista a közreműködésem, a tudomásom nélkül jelent meg a sajtóban. — Edzett knmiohjcuók nem egy olyan bűnügyi torténeitl wmemek, amelyben a hidegvérű gyilkol, mielőtt valódi áldozatával végezne, megöl néhány embert, aztán következik a célszemély, majd újabb két áldozat, ciak azért, hogy a nyomozókat félrevezette, azt a látszatot keltve: a iok gyilkosság valamiképpen összefügg egymással. Ennek analógiájára éppenséggel nem elképzelhetetlen, hogy ön harminc kommunista mellett három nem kommunistát is lekommunistáz, csakhogy kellemetlen helyzetbe hozza őket. — Ismerem ezeket az Agatha Cristie-féle ötleteket, esetemben szó nincs ilyesmiről. Harmincnál pontos volt... Egyébként, ha valakinek kellemetlen volt a tévedésem, akkor nekem a bocsánatkérés volt nagyon kellemetlen, de elemi kötelességemnek tartottam. — Ki az a három ember, akinél tévedett1 — Nincs jelentősége. Nem kívánom a nevüket megemlítve ismét besározni őket. Hagyjuk is! Nem hiszem, hogy az MDF által meghirdetett politika ellen való lett volna, hogy másfél évvel ezelőtt egy igazságtételi fórumon én felvetettem ezt a problémát. — Miskolci Wendé glát óipari Vállalat...-— Feherén-feketén bebizonyítottam, hogy az AVÜ értéken alul adta el a vállalatot. A száznyolcvanmillió forintos könyv szerinti értékkel szemben a vételár mindössze százmillió forint volt. — Kinek állt ez érdekében t — Nem mondok neveket, senkit nem akarok besározni. Engem a jelenség érdekel. — Ellentmondani látszik az : ön állításának Tardos Márton véleménye, aki egy ötvenhat■ , milliós értékre hivatkozva elfő■ gadhatónak találja a százmilli 1 ás vételárat. Balás István országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének tagja: — Azért léptem be az MDF-be — még 1988-ban —, mert azt gondoltam, hogy az MDF és az ország sorsa egy. Képviselői munkámat ennek szellemében végeztem és végzem mind a mai napig. Nem látok okot arra, hogy én lépjek ki az MDF-ből. Jól látszik viszont: négy-öt embernek markáns kívánsága, hogy távozzam a pártból. — A frakcióban nyolcvanon tzavaztak ón ellen... — A párt és a frakció nem ugyanaz. Sok olyan tagja van az MDF-nek, akik nem tagjai a frakciónak, de a Magyar Demokrata Fórumnak igen. A választmány az etikai bizottságra bízta, döntsön a sorsomról. A bizottság két és fél órán keresztül tartó személyes meghallgatásom után határozott úgy, hogy velem szemben semmiféle fegyelmi büntetést nem szab ki. Mindez annyit,jelent, hogy az ellenem felhozott úgynevezett vádakat semmilyen vonatkozásban nem tartja megalapozottnak. Pedig az MDF ügyvezető elnöksége, a Fórum pártapparátusa még a sajtóbeli megnyilatkozásaim egy részét is összegyűjtötte, „bűnösségemet bizonyítandó". Egy meghatározott részét, az összes körülbelül nyolc-tíz százalékát. A többi zavaró lett volna. Megjegyzendő, hogy nyilvánosság elóu vádak nem is hangzottak el. Még a frakcióülésen sem. Mikor Kónya Imrét megkérdeztem, mégis, milyen indokkal zártak ki, azt válaszolta: relatíve kevésszer veszek részt a parlamenti szavazásokon. Az országos választmányon külön rákérdeztem, van-e más kifogásuk. | Nemmel felelt. Egy óriási ma| tematikai csúsztatással azt is I bűnömül szerették volna felróni, hogy a parlament januári munkájában a részvételi arányom nulla százalék volt. Januárban a parlamenti munka szünetelt. — Beszélgetőpartnereim nem elsősorban az ön egyes cselekedeteit külön- külön tekintik — Konkrét esetben maga az ÁVÜ írta le, hogy ez az érték elfogadhatatlanul alacsony. Az üzlet mégis megköttetett. Erre Tardos Márton másfél évvel később azt mondja, hogy az eladási ár jó? Miért nem nézte meg az ÁVÜ belső iratait? Az ügyben egyébként még hátra van egy újabb parlamenti menet. — Mit remél a további küzdelemtőlT — Hogy a miniszter mondja ki: igen, kérem, az ÁVÜ el ben az esetben hibázott. Ne tagadja. Próbálják úgy beállítani, hogy én a miniszter személyét támadom. N-m igaz. Mikor az eset történt, Szabó Tamás még nem volt miniszter. Nyugodtan mondhatta volna, nogy éppen ezért ő nem felelős a történtekért. Nem tette. Megpróbálta védeni a lehetetlent. — Csaknem három éve, frakciótitkárként állítólag fiktív munkavégzésre engedélyezte nyolc százé gné hány ezer forint kifizetését. Két megrendelt, de el nem készített számítógépes programról van szó, amiket a leváltása után nem tudott prezentálni. Az ilyen feltételezések mögött kimondatlanul is meghúzódik eg másik vád, nevezetesen: ön részesedett a munka nélkül szerzett pénzből. — E : nem igaz, erről én nem halottam, ez valamilyen új ötlet. — Mi lehet az alapja1 — A már említett négy-öt ember mindenáron le akar járatni. Az egyik program, tudomásom szerint jelenleg is üzemel a Bem téren, a tagnyilvántartásban használják. A másikat a képviselői házban alkalmazzák. Kónya Imrének másfél évvel ezelőtt, kérésére írásban mindennel elszámoltam. Idáig nem olvasta volna el? — Az MDF elleni politizálásának égik bizonyítékát abban látják, hog segített létrehozni a Magar Igazság Nemzetpoiiiikai Csofsortot, majd később a Magyar Igazság Pártot. — A csoportot nem én hívtam össze, de tagja vagyok, a pártnak nem. A párt születésénél nem is bábáskodtam. \ éleményeztem- azokat az anjígokat, amiket hozzám elj’ ..attak. De hát, én ügyvéd vagyok. — Eg\esek úg tudják, ön jelezte belépési szándékát Horváth Lajosnak, a Magar Igazság Párt ideiglenes ügvezetőjének. Aztán lisszakozott... — Ez a valóságot meghamisító leegyszerűsítés, pongyola elbeszélés... írtam egy Balás-szindróma: az utolsó előtti pillanatok ox MDF részéről tovább már nem tolerálhatónak, hanem az esetek láncolatából felismerhető tendenciát érzik veszélyesnek. Azt állítják, hogy az ön hároméves képviselete egyetlen célt szolgál: A Magyar Demokrata Fórum szétzilálását. — Ez az állítás egy rendkívül gyengén sikerült blöff. Ha erről bebizonyosodik, hogy valótlan, gondolom, újabbal és újabbal állnak majd elő. Milyen konkrét esetekből vonták le következtetésüket az engem vádolók? — Az ön kedvelt módszereként említették, hogy rossz irinben tüntet fel embereket, szervezeteket, aztán bocsánatot kér, és közben persze tisztában van azzal, hogy a bocsánatkérés nem hozhatja helyre az alaptalan vádaskodások negatív következményeit. Janza és Annus tábornokok, a Honvédelmi minisztérium esete, a miniszterelnök környezetében lévő harminchárom kommunista, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat privatizációja. Ez utóbbi esetben még Tardos Márton, a legkevésbé kormánypártiságáról ismert szabaddemokrata gazdasági szakértő is védelmébe vette a privatizációs eljárást... — Én Janza urat nem vádoltam meg, bocsánatot sem kértem tőle. Annus Antal, mint a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt a felelős azért, hogy a honvédelmi érdekeket a Pestvidéki Gépgyár-hadiüzem eladásánál figyelembe vegyék. Az adott esetben ezek az érdekek komolyan serültek. Én erre hívtam fel a figyelmet, s eredményesen: a gyanús ügyletet „visszacsinálták". Az V. országos gyűlés igazságtétellel foglalkozó zárt szekcióülésén felszólaltam. Azt mondtam, döntsük el: vagy rendet csinálunk, és akkor még a köztisztviselői törvény megalkotása előtt menesztjük a közhivatalokból a régi rendszer exponált híveit, vagy pedig hagyjuk abba a kommunistázást. Még egyes miniszterek is méltóztattak tapsolni, egyetértésük jeléül, amikor arról beszéltem, hogy véleményem szerint vidéken
