Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
Magyar Nemzet, 1993.7.3 OS “1 (Für Lajos - mintegy az MDF választási szlogenjére emlékeztetőn - közéleti megnyilatkozásaiban maga volt a nyugalom. Nyugalmát és belső derűjét, amely valószínűleg habitusából (akad, a nyilvánosság szintjén is képes másokkal megosztani. Beszédtempója, emberi türelme, meggondoltsága állandónak s szinte ragályosnak látszott mind az ideig, míg a Csurka-ügv szakítási periódusában - a szelídek kétségbeesett indulatával - fel nem kiáltott, Isten irgalmát kérve Magyarországra.)- Az MDF eszményeinek sorsán tűnődve. Nagy László gondolatát idézte Csurka István a Magyar Nemzetnek adott interjújában: valakinek át kell vinnie a szerelmet a túlsó partra. Csurka úgy véli, hogy ő vagy ők lesznek azok, akik ániszik. Ön hogy gondolja?- Nem hiszem, hogy valami eleve elrendelésből származó kiváltsága lehet erre bárkinek. Mindenkinek vinnie kell egy picit, neki is, nekem is, az egész országnak, sőt az egész térségnek, amelyben élünk. Csurka nyilván arra a nagy váltásra gondolt, ami elől lehetetlen kitérnünk, másrészt pedig a magyarság ügyére...- A: utóbbira gondolt.- Ezt bizony csak együtt lehet átvinni, bár néhány ember próbálkozása is fontos, mivel minden erőfeszítés beépül a társadalomba meg a történelembe, de ez akkora nagy ügy és akkora teher, hogy egy ember, egy kis csoport képtelen cipelni, megszakad alatta. Mire jut idő- Van esély rá, hogy Csurka is viszi, az MDF is viszi?- Én bízom benne, hogy van. A józanság az indulatok fölé kerekedik előbb-utóbb, és ez a józanság mértéktartó is lesz, mert a mértéktartás rendkívül fontos ebben a környezetben, ahol nekünk most élnünk és politizálnunk kell.- Csurkánál maradva, őélete során sokszor nyilatkozott meg homo ludensként. Játékos szenvedélye meggondolatlanság is talán. Ön viszont, a jelek szerint, rendkívül meggondolt. Valóban így van/ez? ■ r- • -- Pontosan így van. 'A magánéletemben nagyon rossz, hirtelen indulatokból hozott döntések is sorakoznak mögöttem, de azt tudom, hogy a közéletben hirtelenkedrü, indulatokra hagyatkozni nem szabad.-Mint barát, ezt a józanságot nem tudta átvinni Csurkára?-Nem.- Miért?- Lehet, hogy ő ezt bennem megalkuvásnak, opportunizmusnak gondolja, én pedig magamban egy kis paraszti józanságnak, ami a szüleimtől meg az egész fölnevelő környezetemtől ragadt rám. Ók így gondolkodtak, így éltek.- Milyen mély ez a barátság Csűr kával, ha őfeltételezhette a megalkuvást?- Nem biztos, hogy feltételezte. Lehet, hogy azt gondolta, Für Lajos ilyen alkat, ő meg egy másik alkat. Hiszen az alkatbeli különbség nyilvánvaló, ezt egy írónak pontosan érzékelnie kell, mint ahogy én is érzékeltem benne a homo ludenst, aki nem csak játszik, hanem a játékot szenvedélyből csinálja, ami azt jelenti, hogy túlfeszíti, kockáztat, sokszor nagyot. Még azt a szól is megkockáztatnám józanul, hogy hazardírozik. Az, ami a játékban fontos és jó, az irodalomban és a művészi elgondolásokban is megtermékenyítő lehet. Olyan területekre viszi el az frót, ahova senki más nem tud eljutni, csak ő. De mindez a politikusnak hasznára aligha van.- A barátságra visszatérve: milyen régi és milyen mély?- Nem nagyon régi. A hetvenes évek második felében keletkezett.-Hogyan?- Úgy, hogy Kiss Ferenc irodalmár barátom létrehozott egy kört a hatvanas évek végén, amit Nagy Hurálnak neveztünk el...- Mongol mintára? | . - Igen. Nagy népi hurálnak hívtuk ezeket a kocsmai, kávéházbeli összejöveteleket, ahol hárman voltunk „vének” akkor, 37-38 évesen: Száraz György, Kiss Ferenc és én, a fiatalabbak pedig: Kiss Cy. Csaba, Kása László, Kovács István és egy másik költő, Utassy József. Néha feltűnt közöttünk Kormos Pista is, meg Csoóri Sándor. Hetente találkoztunk rendszeresen, és ebben a körben jelent meg egyszer Csurka Pista. Volt egy másik változat, ahol Nagy László, Sánta Ferenc, Kiss Ferenc, Csoóri Sándor, Kása Feri, Sára Sándor jártak össze rendszeresen, így kapcsolódtak a dolgok egymáshoz.- Sok barátság azóta megszűnt. Nemcsak abban az értelemben, hogy politikai ellenfelekké váltak az egykori barátok. Például az MDF úgynevezett alapító atyái közül mostanra csak ketten maradtak a párt elnökségében.- Lezsák és én.- Mi ez a folyamat? Mi megy végbe itt?- Nem tudom. Pedig annak idején egymást nagyon is ismerők, valóban barátok verődtek össze mozgalmat alapítani. Az a nyolc-kilenc ember, amelyik létrehozta az MDF-et, talán Csengeyt nem számítva, már a hatvanas évek végétől össze-összejárt. Tudtuk egymásról, hogy a másik hogyan gondolkodik. De úgy látszik: a változás, amit nem mi irányítunk, hanem sokkal nagyobb erői a világnak, oly gyorsan pergett tovább, hogy volt, akinek a gondolkodása nem tartón lépést vele, vagy mást gondolt, másképp gondolta el. Ezek a különbségek derültek itt ki lépésről lépésre. Volt, aki miután másként gondolta, félreállt, kilépett, és a végén hát történt az, ami történt, a Csurka Pistánál pedig egy durvább beavatkozásra került sor.- Egy nyilatkozatában ön azt mondta: nem volt idejük arra, hogy egymással beszéljenek... Gyakran végzetes félreértést okoz, ha az embereknek nincs alkalmuk egymással szót váltani.- Nemcsak ebben a relációban végzetes, | hogy Csurka és köztem az a nagyon szoros, 1 szinte kacsintásokból értő barátság foszlott szét, i szakadozott meg, mert nem egyszerre szakadt meg, nem drámai módon, inkább egy lassú sorvadásban. Minden emberi kapcsolat elsorvad. Egyszerűen nincs idő rá.- Gondolom, ezt nem a végzet hozza fgy. Az, hogy valaki halálra dolgozza magát, szerintem egyszerűen emberi hiba.- Nagyon nagy hiba.- Nem lehet ezen változtatni?- Érezhető, ahogy kimúlik az ember életéből az. ami emberi, ami közelséget, melegséget ad. Ami körülvattázza, körülpámázza. Pedig anélkül nem is tud élni, . minden lénynek kell valami közeg, amelyikben fejlődhet vagy létezhet egyáltalán. Ez egy abszolút lemeztele-Mi van veszélyben? Beszélgetés Für Lajossal az MDF helyzetéről, az elmaradt második monori találkozóról, a kis Csurkákról és a józanság áldásáról ______