Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-30 / 8508. szám
Új Magyarország, 1993.7.24 38 Jól h2l2d az egilíszi ingsilcna!: átadása Az egyházi tulajdonrendezésről szóló 1991. évi XXX11. törvény kereken két esztendeje lépett hatályba. Erre égető szüksége volt a társadalomnak, mert negyvenévi kényszerű szünet után vissza kellett (kell) állítani az egyházak értékes kultúrateremtő, -megőrző, és -átadó tevékenységét, s lehetővé tenni a hitélet zavartalan gyakorlását. Kiemelkedő szerepüket visszaadni az oktatásban, nevelésben, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások terén. Platthy Iván főtanácsost, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházi kapcsolatok főosztálya vezetőjét arról kérdeztük, milyen tapasztalatokkal és eredményekkel zárult az elmúlt időszak.- Ez a törvény egy korábban már megindult folyamatot és az 194fúas jogsérelem orvoslását felgyorsította. Mint koncepció felmerült az 1990. évi tv. törvény - amely a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szól - alkotásakor. Ez alapvető emberi jogokat garantál, éppen ezért kellett megindulni az egyházi tulajdonról szóló törvény kidolgozásának, mivel ez hasonló humanitárius gondolatokat takar. E kettő más szempontból is összefügg; ha teljes jogi szabadságot nyújt az egyházaknak, akkor a jogsérelmükre is kell orvoslást adni. E két év egvik tapasztalata, hogy a fenti kct törvény egymás Kölcsönhatásában volt képes eredményesen szolgáltatni a jogot. Ezeknek a paragrafusai ugyanis azt mondják ki, hogy az egyház önálló jogi személy. Ebből adódóan az államtól teljesen függetlenül, teljes szabadságban végezheti azt a tevékenységet, amelyre az állampolgárok felekezeti hovatartozásukat újrafogalmazva igényt tartanak. Ezeknek a törvényeknek nincs a magyar jogtörténetben előzményük, ezért a végrehajtás sem indult egyszerűen.- A törvény alkalmazása milyen eredményekben mutatkozik?- Ma azt lehet mondani, több mint kilencszáz ingatlan, azaz kilencszáz funkció kezdte teljesíteni rendeltetését. Legalábbis az eddigi megállapodások azt jelzik, hogy jó funkciót takarnak. Az abban való közös érdeket mutatják, hogy ha intézményről van szó, rögtön el tudta indítani a tevékenységét, s ez az igazi jogorvoslásuk az 1948-as jogsérelmeknek. De ahol nem tulajdonban gondolkoztak, hanem a társadalom számára a minél hamarább! funkcióvállalásban, amely szintén közös érdekből történt, nem volt szükség semmiféle felső beavatkozásra, mert maguk a felek elrendezték a dolgaikat. Az említett kilencszázból több mint hatszázat az érintett egyházak és az önkormányzatok minden kártalanítás nélkül - tehát nem kértek pénzt a központi költségvetéstől - maguk rendezték el egymás között.- Magából a törvényből, illetve töményekből is érződik a konszenzus lehetőségének a felkínálása...- Igen, ezt igazolja, hogy ennyi esetben tudtak ezzel élni, együtt gondolkodni, el tudták felejteni a negyvenéves rossz berögződést: minden döntést felülről vártak. Sok eset bizonyítja, hogy mennyire viseltettek felelősséggel az önkormányzatok a lakosságért. Nagyon érdekes, ha a településtípusokat nézem, a legkevesebb gond a községekben volt, a legfőbb feszültség pedig a városokban. Eleinte úgy nézett ki, hogy fordítva lesz. Ebbe az is belejátszik, hogy a Katolikus Püspöki Kar arra intette az egyházat, hogy azokon a településeken, ahol csak egyetlen iskola van, ne szorgalmazzák az átvételt, várják meg, hogy mutatkoznak-e erre igények. Hiszen a lelkiszolgálat, a hitoktatás, a családokkal való foglalkozás úgyis megteremti a lehetőségét az egyház jelenlétének. A városokban is van sok jó példa, amikor úgy gondolkodnak a döntéshozók, hogy’ a törvény végrehajtásának első fázisában koncepcionálisan kezelik az ügyet. Áttekintik, hogy a Helységben hány egyházi ingatlan van, milyen egyházaké, ma milyen funkciót lát el, és csomagtervet készítenek. És a város - fejlesztési terveinek megfelelően - ütemezi a megállapodásokat. Megjegyzem, hogy a két év alatt sok egyedi feszültség keletkezett, mégis tisztességes emberi kapcsolatok alakultak ki az egyház és a településért felelősséget érző, illetve vállaló intézmények között. Jóllehet ez a törvény tíz év távlatában gondolkodik, nem volt jogvesztő az 1991. október végi igénybejelentési határidő, mert bármikor lehet jelentkezni. Az akkori első ütemben jelzett több mint hatezer igényből csaknem háromezerötszáz olyan volt, hogy rögtön indítani lehetett a tárgyalásokat. Ebből a két év alatt a kétharmad rendeződött. Újabb kérelmek jönnek, de előfordul, hogy valaki visszalép. Ez a törvény a funkcionalitás eredményeként rugalmasan, a napi igényeknek megfelelően alKalmazható. Ha ezt így fogja fel minden érintett, akkor a tömény által feltételezet t évi öt százaléknyi visszaadása az ingatlanoknak - ahogy ebben a két évben, éppúgy a továbbiakban is - teljesül. Agócs Gy. Imre
