Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Mindarról aunts tudomásuk sincsen a félrevezetett román náptómegeknek. A hatalom nemhogy szakítana a régi hagyományokra visszanyúló kisebbségellenes politikával — amint ezt 1989 fordulója tikján (gérte —, de még csak tovább fokozza a magyaréi lenessé get, és közvetve vagy közvetlenül elősegíti a nemzeti homogenizációs törekvéseket, melyek — kifejezésünk szerint — következményeikben egyet jelentenek az „etnikai tisztogatással”. Ezen nacionalista kurzusnak ékes példája, alappillére és megfellebbezhetetlen dokumentuma a román alkotmány el9Ö cikkelye, mely több milliónyi más nemzetiségiek által — is — lakott hazánkat „egységes román nemzetállamként” definiálja. Következésképpen a homogenizációs, „tisztogató" politikát az ország alaptörvénye kodifikálja és avatja nemzet-politikai programmá. A román ellenzék — gyengeségből, kialakult nemzetpolitikai koncepció hiányában vagy a helyzet nem-iameretébOl fakadóan, jobbára asszisztál a román kormány és a hatalmon lévfl pártok Alkotmány-szentesftette elnemzetietlenító progran\jéhoz. Erőtlen kisebbségbarát megnyilvánulásait leszámítva — a nagyromán nacionalizmustól szintén megfertőzve vagy annak kényszerítő hatása alatt — nem képes reális és méltányos alternatívát nyújtani az ország kisebbségeinek, a kétmilliónyi magyar népközöeségnek. Mégcsak a kisebbségi problémák mélyebb megértésére, az „etnikai tisztogatás” tényeivel való szembenézésig sem tud elütni — amint találóan bizonyítja ezt az ellenzéki pártok egységes felsorakozása a márciusi hatalmi-nacionalista uszítás és a botránykeltók oldalán. Sajnos, sem az ellenzék, sem a jóhiszemű, de megtévesztett román polgárok nem ismerték még fel, hogy változatos, rafinált módszerekkel ma is tovább tart a következményeiben tragikus etnikai diszkrimináció — kiemelt helyen — a magyarság társadalmi lesüllyesztése, ki- és háttérbe szorítása. A németek és a magyarok — általában az erdélyiek — országos számarányukhoz képest jóval nagyobb mértékben vándorolnak ki az országból, hagyják el végleg szülőföldjüket. £ vázám összesen Román Német Magyar Egyéb 1990 144543 25583 95900 18821 4239 1991 43544 18307 16767 7494 976 1992 34583 17922 8845 6673 1143 összesen:222670 61812 121512 32988 6358 Nemzetiségek: 160858 27,76% 72,24% Abszolút értékben a kivándorolt románok száma csupán 1,87-szer nagyobb a kivándorolt magyarokénál; amennyiben a kivándorlási szándék egyaránt jellemezné az ország valamennyi lakosát, nemzetiségtől függetlenül, úgy a kivándorolt románok száma (a magyarokhoz viszonyítva) 6,7-szer kellett volna hogy magasabb legyen, azaz a kivándorolt 32988 magyar nemzetiségű állampolgár mellett 414447 román nemzetiségű állampolgárnak kellett volna kivándorolnia. Ha a kivándorolt nemzetiségiek arányát egybevetjük az 1992-es népszámlálási adatokkal, mely szerint a nemzetiség—románság arány 1:8,4541-hez, azonos kivándorlási késztetettség esetén az elment 160858 nemzetiségihez 1359908 románnak kellett volna társulnia... A magyarság kivándorlásának — a gazdaságiak mellett — döntő mértékben etnikai okai vannak. Példa erre Marosvásárhely, melynek magyar lakosai és ifjúsága az 1990 márciusi vátrás pogromkíaérlet nyomán támadt megfélemlítettség légkörében ezrével hagyták el szülőhazájukat Hasonló effektust vált ki a kisebbségi magyarság körében az az ellenforradalmi jellegű, diszkriminatív törvénykezési gyakorlat, mely az 1989 decemberi székelyföldi (Zetelaka, Oroszhegy stb ) események jó néhány részvevőjét sújtotta. Ugyanilyen hatást vált ki a magyarság tömegeiben hátrányos helyzetünk az oktatásban, a magyar dolgozók országos átlagnál magasabb munkanélküli aránya, nagymérvű kiszorítottságunk a társadalmi élet egyes szféráiból (állami és intézményi csúcsvezetés, közigazgatás, vasút, posta, egészségügy atb ), vagy éppen a magyar televízió-adás műsoridejének az önkényes csökkentése, a Kovászna és Hargita megyei román nemzetiségű prefektusok méltánytalan kinevezése. A mellékelt ábrák híven tükrözik, hogy a magyar tanulók egy jelentős részének — 31%-ának, tehát közel harmadának — nincs módja anyanyelvén tanulni Különösképpen a jövendő értelmiségiéi és szakemberei képzésének szempontjából meghatározó fontosságú Uceális (60,4%) éa szakoktatásban (22,7%) hátrányosan alacsony az anyanyelven tanuló magyar diákok aránya. Másfelől drámai a helyzet a magyar pedagógus-utánpótlás terén — az anyanyelvű oktatásban résztvevő pedagógusok 26%-a szakképesítetlent —, s ez csak tovább rontja oktatásügyi viszonyainkat. A megyei és községi állami adminisztrációból szinte teljes mértékben kiszorították a magyarokat. A prefektúrákon és a polgármesteri hivatalokban alig dolgoznak magyar nemzetiségű alkalmazottak. Az igazságszolgáltatás intézményeiben is nevetségesen alacsony mértékű a jelenlétünk. Olyan jelentős arányban magyarlakta megyékben, mint Bihar, Szatmár és Szilágy — egyetlen magyar köyegyző sincsen. A ROMÁNIAI MAGYARSÁG KISZORULÁSA A HIVATALOKBÓL mfaktára X X Arad Mgy* <12,3> Arad <13.7) tikár sstys <28,3)4:117 3.* nagyvárad 03,2) 14.0 Szatmár ns(ya 03,0)18:129 Szataáraéastl<40,8) Szilágy aagya<23,7) 9,0 Zllak <19,8) Koloza wagya<19.8) Kolozavár<22,7) Hargita aagya<84,7) 14:41 34,1 Csíkszereda <83,0) Kováazaa swgya<73,2) 13:31 39,4 Sepslazentgyőrgy< 74,8) Magyal Tiaios Poltánastarl hivatal XX 3:110 4.3 1: 66 1.3 3:183 1.« 3: 89 3.4 7.3 8:168 4.8 73: 83 88,2 47: 3683,9 Arad asgya Arad tikár W(T* Hagyvárad Szatmár at|y* Szatmár sása ti Szilágy swgys Kolozsvár Harcita aegys Csíkszereda Kovászaa a*(y* X <12,3) <13.7) <28,3) <33,2) <33.0) <40.8) <23.7) <22,7) <84,7) <83,0) <73,2) Sepal*zsatgyörgy<74,8) UmjmtnrzAk •gyvádak XX 4: öö«.1 m o-0 Pl 122 7.4 •0 -o • : 3622,2 0 36: Ö338,3 10) 1032,6 ■gydaaak Bírák X X 1:38 2.6 1:12 8,3 1:12 8.3 1:17 3.92: 21 9,3 1: 7 14,3 1: 71*.3 1:10 10,0 0:14 0 18,0 2: 3 40,0 2: 430,0 1: 4 23.0 2: 728.6 3: 6 30,0 1: öló,7 2: 3 40,0 2: ő33.3 Bihar, Szatmár és Szilágy megyék együttes magyar lakossága 384000, de e három megyében — csak ezekből van vonatkozó adat — nincs egyetlen magyar közjegyző sem Nincs egyetlen magyar nemzetiségű miniszter, miniszterhelyettes vagy államtitkár sem, Nincs egyetlen magyar prefektus sem, sem a túlnyomó magyar többségű Hargita és Kovászna megyékben, de nincs a 100000-nál több magyar lakoeú Maros, Bihar, Koloza,
