Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
Népszabadság, 1993.6.25 OQ ja, amit Bauer csak sugall: ha választani kell, inkább Horn, mint Antall. Azután jut erre a következtetésre, miután elsorolta, mi minden szól az MSZP kormányra kerülése ellen. Szabaddemokrata álláspontról nem nehéz a szocialisták ellen érvelni. Az ostoba kommunistázást bízvást zárójelbe tehetjük. De azért nem helyes elfelejtenünk, hogy a békés átmenet kormánya idején zajlott a Dunagate-ügy. Szó sincs róla, hogy ami történt, a régi állambiztonsági gépezet mechanikus továbbmüködése volt. Horváth István belügyminiszter 1989 nyarán az állambiztonsági munka új típusú feladataként jelölte meg a beépülést a pártokba azzal a kettős céllal, hogy akadályozzák meg „szélsőséges elemek” vezető pozícióba kerülését, és tárják fel a pártok külföldi kapcsolatait. A HI/III-as csoportfőnökség utolsó országos megbeszélésén, 1989. november 19-20-án Horváth József tevékeny részvételre buzdította beosztottait a kezdődő választási küzdelemben. Az ellenzéki pártokról - s köztük már az MSZMP-ről is - készült operatív jelentések pedig még decemberben is megérkeztek egyes miniszterek és az MSZP vezetői hivatalába. A választási kampány titkosszolgálati manipulációjának csak Végvári őrnagy hőstette állta útját. Pedig a Németh-kormány volt hatalmon, „Magyarország első szocialista kormánya”, amelyet az MSZP saját hagyományaként vállal. Az MSZP gazdasági programját maga Bauer Tamás bírálta a legélesebben. „Kongresszusukon a szocialisták - írta a Népszabadságban (1992. július 17.) -, az MDF-kormányhoz hasonlóan, kiálltak egy jelentős állami szektor fenntartása mellett... A szocialista elképzelés megvalósulása aligha szolgálná a társadalom javát...” ■ A sajtónak a szocialistákkal rokonszenvező része nemegyszer a parlamenti rendszer egészét, az „új demokrácia” teljes „politikai elitjét” teszi felelőssé az ország válságos helyzetéért; a szocialista kormány így nem a jelenlegi kormány, hanem a leszerepelt parlamenti rendszer alternatívájaként jelenik meg. A Fidesz ingatlanbotránya, három nappal az MSZOSZ tbönkormányZati választási győzelme után, három nappal az SZDSZ küldöttgyűlése előtt az MSZP számára a lehető legjobb pillanatban robbant ki. Ráadásul az informátor, szokatlan módon, megosztotta ismereteit a szocialista Népszabadság és az SZDSZ-közelinek mondott Magyar Hírlap között: hadd érzékelje az olvasó az MDF-Fidesz összefonódás ellentettjeként a szocialista-szociálliberális együttműködést. A szocialista kormányzás veszélyei Az MSZP népszerűségének növekedésében nagy szerepet játszik a kádárista nosztalgia is. „Az elmúlt rendszerben, annak összes hibái — hozzáteszem -, bűnei közepette is, az emberek milliói tisztességesen éltek, és urambocsá! még boldogultak is ebben az országban” mondta Horn Gyula az MSZP kongresszusán. (Vajon mi a kevésbé progresszív, a Horthyrendszer vagy a Kádár-rendszer visszaálmodása? A szabaddemokraták egyiket sem kedvelik.) Egy MSZP vezette koalíció kormányra kerülésének veszélyei nem kevésbé súlyosak, mint azok a károk, amelyeket az MDF-koalició kormányon maradása okozhat. 1. Az MSZP-kormány gazdaságpolitikája nem gyorsítaná az áttérést a magántulajdonon alapuló piacgazdaságra, hanem mesterségesen fenntartaná, szubvenciókkal támogatná az állami tulajdont. 2. A társadalom többségének anyagi helyzete 1994 és 1998 között sem fog jelentős mérték- ben javulni. A nem teljesülő ígéretek nyomán nyilván nő a kiábrándulás a parlamentáris demokráciából. Nem zárható ki, hogy a feszültségekre az MSZP-kormány a Kádár-rendszerből ismert reflexekkel felel: . a gazdaság mesterséges élénkítésével, a válsághelyzetek kézi vezérlésű kezelésével és az erőszakszervezetek politikai szeredének növelésével. 3. Egy baloldali kormány egy táborba sodorná a mérsékelt és j a radikális jobboldalt. Sértő; dött középosztály, csalódott „nép" lelki közössége: van-e dúsabb táptalaja a jobboldali tömegmozgalmaknak? 4. Az MDF-et leginkább az új | urak „úri pimaszsága” tette eli- lenszenvessé. Az MSZP ma ro- I konszenves arcát mutatja a tár! sadalomnak: parlamenti képviselői, értelmisége szakértelem) mel és kormányzati tapasztaj lattal bíró pártnak láttatják. < Há azonban a kormányzati ha( talom birtokába kerül, a régi J helyi vezetők (akár -függetle! nek, akár MDF-esek lettek idő! közben) egyszerre azt fogják í érzékeltetni: lám, nem megy nélkülünk. A régi urak visszanyert gőgjét a társadalom nem fogja jobban kedvelni, mint most az új urak fennhéjázását. Manapság éppolyan gyakran hallani: „Kivándorlók, ha ez a kormány még négy évig hatalmon marad”, mint azt: „Kivándorlók, ha az MSZP nyeri meg a választást.” Ezekkel a veszélyekkel az MSZP vezetése és értelmisége tökéletesen tisztában van. Igen sok szocialista úgy véli, az lenne a legjobb, ha az MSZP a legnagyobb ellenzéki pártként csinálhatná végig a következő parlamenti ciklust, s 1998-ban már egyértelműen szociáldemokrata pártként kerülne kormányra. Új vezetőkkel, akiket nem terhel a pártállami múlt. Ki kivel? A választások eredménye nyitott, kizárva még semmi sincs. Katasztrófa csak az lenne, ha a mai kormánypártok és a formálódó szélsőjobboldali párt lépnének koalícióra, és alakíthatnának kormányt. Nem katasztrófa, de az ország fejlődése, modernizációja szempontjából igen káros lenne a bal- és a jobboldali etatista párt, az MSZP és az MDF koalíciója is. Ezt Antall kizárta ugyan, de ugyancsak ő szokta idézni a francia mondást: a politikában az a szó, hogy gazem- i bér, csak annyit tesz. nem minj denben értünk egyet. Ha a közvélemény-kutatá- i sok, az időközi választások és a | tb-önkormányzati választás eredményeiből levonható következtetések igaznak bizonyulnak, akkor a következő választásokon a Fidesz és az MSZP verseng a győzelemért. Ha valóban megszereznék az első és a második helyet, majd koalícióra lépnek egymással, akkor beszélhetnénk nagykoalícióról. Ez a megoldást kevéssé valószínű, és nem is lenne kívánatos. Nem valószínű, mert jelenleg nincs két párt, amelynek a nézeteiben kevesebb volna a , közös elem, mint a neoliberális Fidesz és a szociáldemokrataeurokommunista MSZP nézeteiben, és egyik pártnak sem érdeke, hogy bizonytalanná váljon, ki vezeti a koalíciót. S nem kívánatos, mert heterogén kormánnyal heterogén ellenzék állna szemben. Ha az MDF és az SZDSZ 1990-ben koalícióra lép, nz azt jelenti, hogy a nemzeti-tradicionalista és a gyors mpdernizációt sürgető erők meghatározott ideig együtt próbálják elvégezni a rendszerváltás feladatait. A Fidesz-MSZP-kormány viszont a mai kormánypártok szavazói szemében baloldali kormány lenne, s szembe kellene néznie a szocialista vezetésű kormányt fenyegető, az előbbiekben sorra vett veszedelmekkel. (Ezen mit sem változtatna, ha harmadikként az SZDSZ is csatlakozna a koalícióhoz.)