Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-23 / 8504. szám

MNB: sikeres monetáris politika A gazdasági növekedést nem tudták segíteni Még júniusban elkészült az MNB szokásos éves parlamenti beszámolója az 1992-es mone­táris folyamatokról. A jelentés hangsúlyozza, hogy tavaly megváltoztak a monetáris poli­tika hangsúlyai. A működőtő­ke-beáramlás, a sikeres köt­vénykibocsátások és a kedvező külgazdasági eredmények lehe­tővé tették, hogy az infláció csökkentése legyen az elsődle­ges cél. A jegybank elsősorban nem a pénz vagy a belföldi hi­tel mennyiségének alakításával próbálta ezt elérni, hanem a fo­rint reálárfolyamának szinten tartása mellett a kamatszínvo­nal mérséklésével. (Tavaly a GDP nominálértéke csak Í8,6 százalékkal emelkedett. A net­tó belföldi hitelállomány - töb­bek között a tavalyi hitelkon­szolidáció nélkül - 10,3 száza­lékkal nőtt, ezen belül a kor­mányzati hitelek 16, a vállalko­zói hitelek csupán 1,3 százalék­kal bővültek.) A tavalyi év lényegesen más gazdasági feltételeket hozott, mint amit az MNB várt. A reál- GDP szerény növekedés helyett csökkent, a központi költségve­tés hiánya pedig közel három­szorosa lett a tervezettnek. Ez azonban, állítják, nem okozott inflációs nyomást, mert a la­kosság megtakarítása nagyobb volt a hiánynál, a vállalati szektor nettó hitelfelvétele a magyar bankrendszerrel szem­ben tovább csökkent, ugyanak­kor a külföldi tőke és a közvet­len külföldi hitelfelvétel bőví­tette forrásaikat. Ennek ellené­re a jegybank a hiány mérsék­lését javasolta, de a „gazdaság­­politika nem kívánt az év fo­lyamán jelentősebb deficitmér­­séklö lépéseket tenni”. A korábbi évek egyik legfon­tosabb célja a pénzmennyiség szabályozása volt. Ma ezt a jegybank kevéssé tudja befo­lyásolni, ugyanakkor az állam­papírok dominanciája miatt, azok kondícióin keresztül hatá­sos eszközhöz jutott a kamat­­politikában. Tavaly folytató­dott a pénzkereslet 1990 óta tartó növekedése, fokozódott a pénztartás. A magyarázat a gazdaság átalakulása, a vállal­kozók számának megugrása, az erősödő likviditási kényszer. A pénzkereslet növekedése rész­ben a válság jele. A fizetési problémák miatt például nagy a készpénzigény (a bankjegy- és érmeállomány tavaly 22,1 százalékkal, 350 milliárd fo­rintra nőtt). A jegybank helyze­tét nehezítette, hogy a bank­­rendszer „reagálóképessége korlátozott” volt. Az új gazda­sági törvények és a megnöveke­dett kockázatok jelentősen be­folyásolták a bankok magatar­tását, de az infláció mérséklé­sére >'’s a pénzpiaci változások­ra „ésszerűtlenül késedelme­sen" reagáltak. Az MNB a piacon kialakuló pénzbőséget csak részben sem­legesítette, nehogy romoljanak a vállalkozások hitelezésének feltételei. Ez az „ésszerű" likvi­ditási bőség a jegybanki kama­tok, de főként az állami érték­papírok hozamának lenyomá­sával együtt a kereskedelmi bankokat a betéti kamatoknak az inflációhoz is igazodó csök­kentésére kényszerítette. (Már­ciustól októberig például a rö­vid lejáratú refinanszírozási hi­telek és a diszkont kincstárje­gyek kamata havi egy százalék­kal csökkent). Az inflációs vá­rakozásokat azzal is igyekeztek mérsékelni, hogy a forintot ke­vésszer és mindig viszonylag kismértékben értékelték le. Az 1991-es átlaghoz képest a forint árfolyamszintje 7,9 százalékkal volt kisebb, míg az ennél fonto­sabb, úgynevezett reál effektiv árfolyamindex - a belföldi ipari árak alapján - szinten maradt, bár az év végén már reálfölérté­kelés volt tapasztalható. A ban­kok eközben leginkább csak a betéti kamataikat csökkentet­ték, s így a reálkamatok a hite­lek esetében Rendkívül maga­sakká váltak: az év elején elér­ték a 20 százalékot, míg később 10-15 százalékra csökkentek. A bankok csak a harmadik negyed­évben kezdték meg elsősorban a betéti, s kisebb mértékben a hitelkamatok csökkentését. A vállalkozói hitelszektor ugyan­akkor nagymértékben differen­ciálódott A jó hitelképességű vállalat egyre kevesebb, s ezek egyre inkább a külföld felé for­dulnak. A pénzpiacon kizáróla­gos jelentőségűvé és kamatmeg­határozóvá az államháztartás finanszírozási igénye vált. Az év egészében a piaci ka­matlábak lényegesen csökken­tek. A 30 és 90 napos kincstár­­jegyek hozama 31-32 százalék­ról 14-15 százalékra, a lakossá­gi betétek kamatai 34-35-ről 20-21 százalékra, mig a hitel­kamatok igen nagy mértékben differenciálódtak. Az év végére vált világossá, i hogy az infláció lassulása meg- | torpant, s ekkor a jegybank tartózkodott saját kamatainak és a kincstárjegyek hozamának csökkentésétől. Megkezdődött ugyan az egy évnél hosszabb lejáratú államkötvények kibo­csátása, de „csak az éves deficit finanszírozása céljából”. A jegybank így - a korábbi államadósság értékpapírosítá­­sának elmaradása miatt - nem jutott olyan nyílt piaci eszköz­höz, amellyel hatékonyan tud­ná befolyásolni a pénzpiacot. A jegybank saját értékelése szerint 1992-ben sikeres mone­táris politikát folytatott, de a beruházások és a gazdaság nö­vekedéséhez nem tudott hozzá­járulni. Az eddig emlitetteken kívül ennek elsődleges oka, hogy a tőkepiac nem szolgálta a fejlesztéseket, s azon egyre inkább az állami értékpapírok domináltak L. F. ÍO ÍO Népszabadság, 1993.7.20

Next

/
Thumbnails
Contents