Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8503. szám
168 Óra, 1993.7.13 Nyomorult kis vamzerefe ^ - A többiekról mit halion?- Az a tény, hogy napi huszonnégy órán ál együtt voltunk, s egy másodpercre nem veszítettük egymást szem elől. hiszen állandó fizikai közelségben voltunk, ez olyan próbatétel, olyan vizsga, ahol mindenkiről minden kiderül. Természetesen tudtuk, hogy ki az, akire vigyázni kell. ki az. aki hajlamos arra. hogy az apró kis fegyelmezetlenségeket jelentse Mert természetesen előfordul, hogy az ember megpróbál kicsempészni egy üzenetet a s ttről. vagy megpróbál valamiféle kapcsolatot felvenni a másik zárkában lévő bűntársával annak érdekében, hogy egyeztessék a vallomásaikat. Ezeket az ilyen beépített vamzer. az ilyen tégla a maga kisszerű, egyéni előnyei érdekében jelenti a smasszeroknak. Hát Istenem, az vesse rá az első követ, aki maga bűn nélkül való. Én a magam részéről, sajnos, nem tartozom ezek közé, bár barátkozni nem szívesen barátkozik az ember az ilyenekkel, de én őszintén megmondom, hogy tiszta szívből sajnáltam és le is néztem őket. Ismertem egy fiatal srácot. I Vele még a Tolnai Lajos utcában találkoztam. | Nála rövid idő alatt kiderült, hogy azért ül I nálunk a zárkában, hogy azokról a beszélgetésekről, amelyek a. zárkában folynak, fent jelentéseket tegyen. Ö ezt abban a reményben tette, hogy kisebb büntetést kap. Aztán jóval később, amikor már el vojtunk Ítélve, találkoztam vele a Gyűjtőben Életfogytos volt. Ó szegénykém mindig azt remélte, hogy már a tárgyaláson kiengedik. Nyilvánvalóan ezt hitették el vele. Aztán szépen bevárnák életfogytra. Nem vitás, hogy ocsmány dolog, a leggusztustalanabb a saját sorstársak ellen fordulni. A vamzer a legalattomosabb, a legpitiánerebb és a legmegvetendöbb ember Én mégsem tudok egyértelműen gyűlölködve, és megvetéssel elfordulni tőlük, mert ismerem azt a pszichés nyomást, amikor az embernek igenis van támadási területe. Mint az én esetemben az a tény. hogy felakasztják-e a bátyámat vagy sem És ha ne adj' Isten, akkor olyan követeléssel léptek volna fel. azzal zsarolnak mondjuk, hogy a bátyámat felakasztják vagy ha azt akarom, hogy ne akasszák fel. akkor én is vamzoljak. lehet, hogy ráálltam volna Sőt nagyon valószínűnek tanom, mert azt semmiképpen sem tudta volna a lelkűsmeretem vállalni, hogy hozzájáruljak a bátyám megöléséhez. És aki ebben a helyzetben ilyen szerepet vállal, annál mindig meg kell nézni, hogy mi volt az a támadási felület, az a gyengeség, amit kihasználtak. Ar1 V^> Men ők mindig pontosan tudták, hogy hol lehet valakinek elkapni a grabancát. Azt mindig precízen tudták. H -Ön huszonöt hónapot ült. Mién? ENDRŐD1 ÉVA: Hát azt én is szeretném tudni, hogy miért ültem. Mert akkor úgy éreztem. hogy engem teljesen ártatlanul vittek el. £ - Mit mondtak?- Azt mondták, hogy maga nagyon jól tudja, hogy miért van itt. Két hónapig voltam a Fő utcában - éjjel-nappal kihallgattak. Egyik alkalommal hivattak: az ávós tiszt nagyon udvariasan azt mondta, hogy most majd maga valamit alá fog imi. Mindössze egy mondatról van szó - mondta és idézte: „Népidemokrácia-ellenes elemekkel tartottam kapcsolatot!" | - Végül is aláírta ezt a papin?- Nem írtam alá. összesen 25 hónapot ültem, de soha semmiféle papírt nem írtam alá. Aztán jött a büntetés. ^ - Mi rolt ez?- Fölpattant a zár és azt mondták, hogy szedje össze a cuccát, indulunk. De még menet közben is megkérdezték, hogy aláírom-e. Mondtam, hogy szó sem lehet róla. Ezután arra számítottam, hogy fejbe lőnek. Kivittek az udvarra, bekötötték a szememet. Nagy nyüzsgés, hangzavar volt. Végiggondoltam a halált, de nem féltem tőle, mert akkor még nem volt gyerekem. Azt gondoltam, ez a sorsom. ezt el kell viselnem. Bekötött szemmel felkisértek a teherautóra, s az ör, aki vezetett, halkan a fülembe súgta: „Ne féljen. Kistarcsára viszik!" Ezt a szegény kiskatonát nagy ordítások közepette elvezették. Nem tudom, mi lett vele. Kistarcsán megint az volt az első kérdésük: Aláírja-e? Nem - mondtam -. szó sem lehet róla. semmit nem Írok alá. Megrángattak, elvittek egy magánzárkába, ahol két hónapot töltöttem, majd egy évet a szűrőben, s ez azt jelentette, hogy nem írhattam haza, nem kaphattam csomagot. I- Próbálták-« ónt i baszooöt hónap alatt beszervezni’- Soha ilyen kísérlet nem volt. Hát gondolja el, hogy ha én nem írom alá az intemálási véghatározatot, akkor beszervezéssel próbálkozzanak? I- Hallott-e arról, tnd-e olyasmiről, bogy Kistarcsán beszerveztek embereket?- Sajnos, erről hallottam. Barátnőim meséltek - anélkül, hogy én kérdeztem volna, vagy egyáltalán gondoltam volna arra. hogy itt beszerveznek embereket -, és elmondták képzeld, engem beszerveztek! ■ - Miért vállalták a beszervezést ezek a Dók?- Volt olyan, akit megfenyegettek, hogy ha nem vállalja, a hozzátartozói is bajba kerülnek. Ezek a beszervezett nők lelkileg nagyon rossz állapotban voltak. Nagyon sajnáltam őket. Most elmondom az egyik tragikus besűgás történetét: körülbelül kéthetente marharépafőzelék volt ebédre. Egyébként ehető volt a koszt, de amikor kinyitották a kondért. ez a marharépa szinte bűzlött. Az egyik rabtársnóm önkéntelenül megjegyezte: „Már megint ezt a szart adják?” S ezt a szegény nőt valaki perceken belül beárulta. De hogy kinek vagy mikor, azt nem tudom. Csak azt. hogy hívatták, és kurtavasba verték. Ez azt jelentette, hogy hasra fektették és a jobb csuklóját a bal bokájához, a bal csuklóját pedig a jobb bokájához szíjazták vagy láncolták, ezt nem tudom pontosan. De ez borzalmas fájdalom volt. | - Tehát hátul kötik össze a kezét és i lábát?- Igen, úgy. Mozdulni sem tud, csak fetreng. őrjöng, zokog, összecsinálja magát - szörnyű. Ez a szegény nő körülbelül másfél órát sínylődött a kurtavasban, s amikor viszszakerült, a karját nem tudta mozgatni, nem tudott járni A magánzárkában pedig éjszakánként ott őtjöngtek, imádkoztak hangosan a rabok mindenféle nyelven. Az édesanyjukat hívták, ordítva kérdezték: - Mi ez, mi történik velem? Istenem, segíts meg! Nem itélkezhetemK-’>- Mi i véleményt azokról, akik vállalták, hogy ügynökök legyenek?- Nézze, én ebben az „élményben", hála Istennek, nem részesültem. Nem tudom elitélni őket; csak nagyon óvatosan, megfontoltan lehet róluk véleményt alkotni. Lehet, hogy gyengék voltak valami miatt, talán a családjukért vállalták, vagy megijedtek és féltek, hogy meghalnak vagy agyonlövik őket. Szerintem egyenként kéne ezeket az embereket vizsgálni A beépítések nyilván négyszemközt történtek Kérdés: milyen ember volt a beépítő és milyen a beépített. A besúgást mint tényt, bűnnek tartom, de én nem ítélkezhetem I- Euk a besúgók, ügynökök rengeteget ártottak másoknak.- Ezek a dolgok még nincsenek feltárva. Nagy részükről azt is el tudom képzelni, hogy elvállalták ugyan, de magukban nyilván azt mondták: eszemben sincs senkit besúgni. Higgye el. hogy rengeteg ilyen volt. Mert ezek a nők, akik ezt nekem elmondták - mind lelkiismeret-furdalásbó! mondták el Kérdeztem is őket: jelentettél valamit0 Azt mondtak semmit, senkiről. Na de valamit csak kellett hogy mondjál, amikor hivattak1 Csak olyan általános dolgokat, hogy jó a hangulat, senkinek semmiféle olyan elképzelése sincs, hogy lázitson vagy rossz hangulatot keltsen, hanem tűrni kell. Sokan látszatjelentést adtak csupán. s lehet - talán biztos -. hogy eközben magukat is megvetették
