Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8503. szám
Népszabadság, 1993.7.13 Mi történt Strasbourgban? Míg a Bem rakparti vezetők nyilatkozataikban nagy sikerként tudták-tudják be cu Európa Tanács strasbourgi ülésén történteket, Szlovákia felvételének körülményeit, budapesti és külföldi elemzők jó része bírálja a magyar diplomácia e tárgykörben mutatott teljesítményét. Kovács Lászlót, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét arról kérdeztük: 6 hogyan értékeli a történteket?- Ha széleskörűen értelmezzük a diplomáciát - idesorolva a parlamenti kapcsolatokat is akkor elfogadható az állítás, hogy Strasbourgban Magyarország nem szerepelt rosszul De ha e fogalmat leszűkítjük a Külügyminisztérium tevékenységére, akkor már nem értek egyet a sikert hangoztatókkal. Markáns különbség volt ugyanis az ET munkájában részt vevó parlamenti képvisélők tevékenysége és a külügvminisztériumi szintű erőfeszítések között.- Hiányxott az egyeztetés, vagy netán tudatosan „kétvágányú” dip- Urnám ío)yt?- Az Európa Tanácsban az új tagállamok felvétele kétszintű - parlamenti és kormányzati - folyamat (Európa Tanács... Először a parlamenti közgyűlés foglal állást az illetékes bizottságok véleménye alapján, majd a közgyűlés ajánlása kerül végső döntésre a külügyminiszterekből, vagy esetenként az őket helyettesítő nagykövetekből álló miniszteri bizottság elé. Az ET munkájában részt vevő magyar parlamenti képviselők kezdettől arra törekedtek, hogy a parlamenti közgyűlés tagjai megismerjék a szlovákiai magyarság helyzetével kapcsolatos problémákat. Erre jó lehetőséget adtak a felvétel ügyében illetékes bizottságok, továbbá a politikai csoportok ülései. Bratinka József a konzervatívok, Szent-Iványi István a liberálisok, jómagam pedig a szocialisták körében mondtam el, hogy’ melyek azok a problémák, amelyeket Szlovákiában meg kellene oldani annak érdekében, hogy az ország maradéktalanul megfeleljen az ET-tagság követelményeinek. Szorgalmaztuk az anyanyelven történő kereszt - és vezetéknévhasználat törvényi engedélyezését, a kétnyelvű helységnévtáblák használatát, az anyanyelven történő oktatás kereteinek, anyagi eszközeinek bővítését, s azt, hogy- a tervezett szlovák közigazgatási reform ne hozza a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe a magyar kisebbséget. Ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy- Magyarország érdekeli Szlovákia felvételében éc még a látszatát is igyekeztünk kerülni annak, hogy akadályozni próbáljuk a csatlakozást. A nagykövet keménysége- Nem ugyanezeket szorgalmazták a magyar diplomaták?- A külügyminisztériumi lépések sajátosan következtek. A strasbourgi magyar nagykövet, számomra érthetetlenül - de feltételezem, központja utasítására - tavaly decemberben amellett foglalt állást, hogy az ET gyorsítsa meg Csehország és Szlovákia felvételét. Június 24-én viszont kijelentette: nem lát okot arra, hogy elsietve hozzanak döntést Szlovákia felvételéről, halasszák azt későbbre. A magyar kormány egyetértésének előzetes feltételeként sorolta fel a már említett, megoldásra váró problémákat, hozzátéve, hogy a szlovák kormány határolódjon el a második világháború után a magyarok kollektív bűnösségét kimondó beneíi dekrétumoktól. Kijelentette, hogy amennyiben mindezek nem történnek meg. a magyar kormány ezt kénytelen lesz döntésénél figyelembe venni Tehát: javasolta, hogy most ne szülessen döntés, egyben kilátásba helyezve az érdemi vétót is. Ez már világosan jelezte, hogy a magyar külpolitizálás két vágányon folyik. Hisz a meglepő nagyköveti felszólalás elhangzása előtt két nappal egyeztető megbeszélésre került sor a képviselők és a Külügyminisztérium szakértői között. Ezen elhangzott ugyan, hogy el kellene érni Szlovákia felvételének elhalasztását, amíg Pozsony nem teljesíti az említett feltételeket, ám a parlamenti képviselők határozott álláspontja - gyakorlatilag pártállástól függetlenül - az volt, hogy Magyarország ezzel a törekvéssel egyedül maradna. Az is furcsa, hogy’ a véleményünket teljesen figyelmen kívül hagyó, kemény hangú nagyköveti felszólalásról az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökeként is csak külföldről szereztem tudomást: a bécsi parlament külügyi bizottságának elnöke tájékoztatott arról telefonon, kifejezve egyben az osztrák ET-képviselök csodálkozását. Ekkor javasoltam Jeszenszky Géza külügyminiszter űmak, hogy a kérdés fontossága, egész nemzetközi megítélésünkre gyakorolt hatása miatt hívjon össze sürgősen újabb hatpárti egyeztető megbeszélést Sajnos e javaslatra máig nem érkezett válasz!- Mit tehetett ebben a helyzetben az Országgyűlés külügyi bizottsága?- Elnökként (még a strasbourgi közgyűlés kezdete előtt) kezdeményeztem, hogy a külügyi bizottság tűzze napirendre a Szlovákia felvételével kapcsolatos magyar magatartást A bizottság Martonyi János külügyminisztériumi államtitkár jelenlétében ajánlásokat fogadott el mind az ET parlamenti delegáció, mind a magyar kormány képviselői számára. A lényege az volt, hogy a képviselők, kifejtve a magyar kisebbség jogaival kapcsolatos aggályokat, indítványokkal igyekezzenek a felvételi határozatot úgy’ módositani, hogy abban a garanciális elemek erösödjej nek. A szavazásnál viszont sem j a képviselők, sem a diplomaták ne voksoljanak Szlovákia felvétele ellen, hiszen ez, mint érzékelhető volt, Magyarország elszigetelődéséhez vezetne. Tévedés vagy’ befolyásolás ?- A képviselők ilyen szellemű strasbourgi érvelése - úgy a politikai csoportokban, mint a bizottságokban -, továbbá annak hangsúlyozása, hogy nem fognak a felvétel ellen szavazni, valóban jó hatást keltett, enyhített a kezdeti feszült hangulaton. A plenáris ülésen megindokolt módosító javaslatainkból többet is elfogadtak. Bár a szavazáskor fenntartásaink jelzéséül tartózkodtunk, a magyar magatartás összességében megértést, sőt szimpátiát váltott ki Másnap a miniszteri bizottság ülésén a magyar nagykövet ugyancsak tartózkodott a szavazásnál. Ez azonban az előzményeket ismerő politikusok számára inkább meghátrálásnak tűnhetett. Hiszen Szlovákia végül is a magyar kormány egyetlen feltételét sem teljesítette. Más kérdés, hogy ebben az esetben a hibás állásponthoz való következetes ragaszkodás nagyobb károkat okozott .volna.- Egyszeri presztízsvewteseg Minden ország diplomáciáját érteti ««61 még a gépezet egésze elvben jól működhet.- A magyar külügyi kormányzatot abban tartom hibás-nak, hogy’ nem mérte fel: a döntés elhalasztására irányuló kezdeményezés kap-e - s ha igen. ! mekkora - nemzetközi támogatást. Különös módon még az utolsó pillanatban is jöttek téves vagy hamis jelzések! A külügyi bizottsági egyeztetésen elhangzott például, hogy az európai konzervativ és kereszténydemokrata pártok egyértelműen a magyar álláspont mögött sorakoztak fel. Közvetlenül a strasbourgi ülés előtt egy vezető beosztású magyar diplomata pedig úgy tájékoztatta delegációnkat, hogy magyar szempontból kedvező változás érzékelhető az EK tagállamainak i körében. Remélem, hogy ezek a
