Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.17 33 Aranyos Zoltán református lelkész a lelkiismereti szabadságról „Nem klerikalizálódik a honvédség” Az egyházi törvény egyszavas módosítása — amelyet nyári utolsó ülésén fogadott el a parlament — szabaddá tette a pályát a lelkészek számára a kaszárnyákban is. Az egyéni mellett tehát már mód van a közösségi vallásgyakorlásra, megkezdődhetnek tehát a tábori istentiszteletek. S megindulhat annak a szervezetnek a kiépítése . is, amelynek alján a táborilelkészek, csúcsán pedig a táboripüspökök állnak. — A parlament kedden módosította az egyházi törvényt, ezután tehát mód van a hadseregben a közösségi vallásgyakorlásra. A táborilelkészség kiépítésére vonatkozó elgondolások nem szerepelnek a törvényben, a Honvédelmi Minisztérium katonai lelkészi hivatalát azonban nyilvánvalóan éppen azzal a céllal hozták létre, hogy a táborilelkészség felállítását koordinálja. Mire ad módot önöknek a parlamenti döntés? — kérdeztem dr. Aranyos Zoltán főtanácsost, református lelkészt. — Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy mindannyiunk számára, akik ezért az ügyért fáradoztunk, akár az egyházban, akár a minisztériumban, nagy öröm, hogy a parlament lehetővé tette a katonák körében a lelkigondozást, a lelkészi szolgálatot és a közösségi vallásgyakorlást. Hiszen az 1990-ben megszületett törvény — azzal, hogy csak egyénileg engedte — voltaképpen indirekt módon korlátozta a vallásszabadságot, amelyet az alkotmány minden magyar állampolgár számára lehetővé tesz. Egészen egyszerűen ez azt jelentette például, hogy a hadseregben — a parlamenti törvénymódosításig — nem lehetett misét, illetve istentiszteletet tartani. Pedig a kormány már tavaly benyújtotta a parlamentnek a törvénymódosítási javaslatot, a honvédelmi bizottság is megtárgyalta" és megszavazta, aztán az alkotmányjogi és emberjogi bizottság elé került. Ez utóbbi bizottságban merültek fel bizonyos kételyek — amelyek egyébként a liberális pártok fenntartásait tükrözték —, hogy miközben ők maguk is egyetértettek a törvénymódosítással, foglalkoztatta őket: mi lesz a továbbiakban? — Azaz, hogy további törv'ényi szabályozás követi-e a törvénymódosítást? — Igen. Mi viszont azon a nézeten voltunk, hogy a törvényt mindenképpen módosítani kell, a továbbiakat pedig rá kell bízni az illetékes honvédelmi s az illetékes egyházi hatóságokra. A Honvédelmi Minisztérium kabinetje már tavaly elfogadott egy tervezetet, s ez lesz az alapja a rövidesen elkezdődő tárgyalásoknak a különböző egyházakkal. Ennek során megállapodnak majd abban, hogyan kívánják ezt a szolgálatot felállítani, ezzel párhuzamosan a kormány hoz majd egy rendeletet, amellyel létrehozza a szolgálatot, s ez természetesen összhangban lesz majd a katonák jogállásáról szóló törvény tervezetével. — Tehát megalapozatlan volt az ellenzék félelme? Mégis törvényi szabályozás lesz? — Igen, ilyen értelemben, de ez a törvény nem kétharmados. — Úgy tudom, hogy 1991-bei? készítettek egy reprezentatív felmérést, arról, hogy milyen igény mutatkozik a katonák körében a vallásgyakorlásra. Nem volt éppen elsöprő... — Az 1991-es felmérésben négyezer sorkatona és ezer tiszt válaszolt a kérdésekre, s a mi óvatos becsléseinkkel szemben, amely tíz százalékra tette ezt az igényt, húsz és harminc százalék között mozgott azok száma, akik vallásosnak vallották magukat s igényelték a lelki gondozást. Ezt pedig egy olyan kihívásnak éreztük, amely elől semmiképpen sem akartunk kitérni, amelynek mindenképpen meg akartunk felelni. Azóta elkészüli egy másik felmérés is országos reprezentatív mintán — most júniusban jelent meg a Magyar Honvédban —, a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával a HM Stratégiai és Védelmi Kutatóintézete és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia közös munkájaként. Arra a kérdésre, hogy legyen-e a honvédségnél közös vallásgyakorlás, hatvannyolc százalék válaszolt igennel, hatvan százalék pedig amellett volt, hogy legyen táborilelkészi szolgálat. A katonai életforma egy szabadságmegvonásos életforma, ahol feszültségeket, fokozott lelki nyomást kell elviselniük a sorkatonáknak — de lehetnek problémáik a tiszteknek is —, s igazságtalan volna, ha ők, akik a haza védelmét vállalják, hátrányosabb helyzetbe kerülnének, mint a civilek. — Ezt senki nem vitatja, a fenntartások inkább amiatt vannak, hogy félő: szinte kötelező lesz a honvédségnél a vallásgyakorlás. — Ismerem ezeket az aggodalmakat, s mondhatom, semmi alapjuk nincs. Bár az egyházi szolgálattól a misszió természetesen soha nem állhat távol, a célunk korántsem a misszionálás, nem a kétharmados vallástalan többség megtérítése, hanem elsősorban a meglévő vallásos igény kielégítése. — Elképzeléseik szerint milyen ütemben áll fel a tábori lelkészség? — Az első ütemet az jelentette, hogy 1993 január elsejével létrejött az egyházi szakértői iroda, amelynek két katolikus pap, egy református, egy evangélikus lelkész és egy zsidó rabbi a tagja. Egyébként minden Magyarországon bejegyzett egyháznak lesz lehetősége, hogy gondozza tagjait, de az kétségtelen, hogy csak az előbb említett vallások azok. amelyek statisztikailag is mérhető tömeggel rendelkeznek, és intézményes keretek megszervezésére gondolnak. 1993 únius elsejével módosult az egyházi szakértői iroda elnevezése. azóta katonai lelkészi hivatal vagyunk. A második ütemben, amely most van folyamatban, a négy katonai kerületben — Tatán, Kaposvárott, Cegléden és Budapesten —, valamint az öt fő katonai kórházban — a két fővárosi, a kecskeméti, a pécsi és a győri kórházban — létrejön egy-egy katolikus és protestáns lelkészi státus, amelyet civilekként töltenek be a lelkészek. A táboripüspökségek a harmadik ütemben jönnek majd létre — katolikus és protestáns püspökség s a rabbinátus —, alájuk tartoznak majd a tábori esperesi hivatalok s a tábori és a helyőrségi lelkészek. Ha minden státust be tudunk tölteni, akkor körülbelül hatvan-hetven lelkész működik majd a katonaságnál. De ennek megvalósításához még hosszú évek kellenek. Nem kell tehát attól félni, hogy klerikalizálódk a honvédség... • Gyémánt Mariann
