Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Népszabadság, 1993.7.17 25 Kiderült, hogy a független státus nem felel meg Debreczeni Józsefnek. Felvetődött, hogy csatlakozik a Fideszhez, s állítólag a színfalak mögött szó volt arról is: Elek Istvánnal együtt térjen vissza a csurkátlanitott MDF-frakcióba. Igaz-e mindez? - kérdeztük a képviselőt.- A Fidesszel mi kezdeményeztük a tárgyalásokat. Végül is el kell dönteni, mit tegyen az ember? Folytassa-e a politikai pályát vagy keressen visszautat a civil életbe. A hajlamom már régen az utóbbi felé húz. Én bi; zonyos kényszerek hatására kerültem annak idején a politikába. Érdekes, hogy Lezsák Sándor késztetett rá, hogy annak idején bekapcsolódjak az aktív politizálásba Kecskeméten. És most sokat tett azért, hogy az MDF-frakcióból kizárjanak. Én mindig távolságot éreztem alkatom és a képviselői szerep között, magam is meglepődtem, hogy a politikusság kevesebb nehézséggel járt, mint amennyire számítottam. Állandó feszültségforrás volt viszont a publicisztikai munka összeegyeztethetősége a politikusi ! szereppel. Az igazi botrányt . nem az okozta, amit írtam, hanem, hogy azt egy parlamenti képviselő írta le. Akár a nevezetesebb Göncz-cikkekre, akár az MDF-ről írt elemzésekre, a Csurka István tevékenységéről írtakra gondolok.- Miért váltottak ki éppen az ön cikkei olyan belső ellenállást, s miért fogadták kollégái elnézéssel például Zacsek Gyula publicisztikai munkásságát?- Talán azért, mert az én kritikám befelé is irányult, az MDF-et illette, s bíráltam Csurka Istvánt, akit nagyon sokáig a képviselőcsoportban sokan szinte szentként tiszteltek.- Csurka István továbbra is inkább tiszteletre méltó figura, pártja ■z MDF lehetséges szövetségese, mindenféle átjárókat hagynak nyitva előtte. Eközben pedig a fórum erősen zár közép és bal felé.- Lezsák Sándor álláspontját nem ismerem pontosan, de a többi MDF-vezetőről úgy gondolom, hogy ez náluk csak taktikai elem. Az MDF-tagság azon részét akarják megnyugtatni és a pártban tartani, akiknek nagyon komoly megrázkódtatást jelentett Csurka kizárása.- Miért nem voltak szolidárisak önökkel politikai és személyes barátai? Miért nem alakult meg a nemzeti liberális frakció?- Mi magunk sem akartunk kilépni, azt szorgalmaztuk, hogy a Csurka-féle radikális vonaltól szabaduljon meg az MDF. Miután ez megtörtént, sokan joggal mondják, hogy távozásunk a pártból egyszerűen nem indokolható. Az elvek mellett persze az érdekek is fontos szerepet játszanak a politikában és mindenki mérlegelte, mT"áfáját politikai és egzisztenciális érdeke: az MDF-ből kiválás, avagy a maradás milyen perspektívát jelentene. Mindazok, akik valamilyen pozíciót töltenek be a pártban, mondjuk megyei elnökök, parlamenti tisztségviselők, esetleg máris képviselőjelöltek a következő választásokra, úgy gondolták, hogy nem adják fel ezt a pozíciót. És ez nemcsak egyéni érdek, mert komoly problémákat okozott volna a párton belül, ha ezek az emberek távoztak volna mondjuk az etikai bizottságból, a megyei MDF-szervezetekből.- És milyen esélye maradt a nemzeti liberalizmusnak a politikai piacon? Ki lehet-e állni még a magyar társadalom elé ezzel a nemzeti színezetű polgáriasodást, egyfajta progresszív konzervativizmust ajánló irányzattal?- Nekem meggyőződésem, hogy Antall József politikai étoszát is hasonlóképpen lehetne jellemezni. Egy ilyen modern konzervativizmussal, avagy konzervatív liberalizmussal. A leírt áldatlan pártbeli viszonyok kényszerítették őt olyan taktikázásra, ami miatt kétségbe vonták ezt az ő politikai alapállását. Amíg ő az MDF ■ első embere, addig a pártban ; jelen lesz ez a politika, de felhozhatok más neveket: Szabad 1 Györgyöt, Jeszenszky Gézát, Katona Tamást vagy Kulin Ferencet és másokat. De úgy látom, hogy a Fidesz is ebbe az irányba tart. A nemzeti elemet egyre inkább be kívánják építeni liberális politikájukba.- Nem gondolja, hogy a nemzeti elem hangsúlyozása végül is Boszniához vezet?- Ez mindig az adott viszonyoktól függ. Sok itt a taktikai elem: a politikusok többsége egyszerűen tudomásul veszi, hogy a nemzeti érzés mennyire erős a társadalmi tudatban. Erre hivatkoznak tehát retorikájukban. A liberális kritikusok általában azt mondják, hogy addig lehet nemzeti politikáról beszélni, amíg az ország nem független. Magyarországról kivonultak az oroszok, tehát minden ilyen irányzat végül is felesleges, illetve azt a veszélyt i hordozza, amire ön is utalt. Erre azt lehet válaszolni, hogy a magyar etnikum határai nem esnek egybe az államhatárokkal. És ez minden bizonnyal tartós dolog. A politikának tehát figyelemmel kell lennie a határon túl élő magyarok érdekeire. Ezt fogalmazta meg Antall abban a híres és sokat támadott mondatában, amely szerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni.- De Milosevics is az összes szerb elnöke akar lenni...- Itt az a kérdés, ki milyen eszközökkel akarja képviselni : ezt a törekvést. Diplomáciai tárgyalóasztalnál, az Európa Tanácsban vagy fegyveres erőszakkal?- Én úgy látom, hogy Antall miniszterelnök és az MDF nagyon fontos szerepet játszott a magyar társadalom politikai szocializációjában. Gyakorlati mintát szolgáltattak arra, milyen is lehet egy demokratikusan hatalomra került párt, egy legitim miniszterelnök Magyarországon. A társadalom, a politizáló közvélemény ma elég rossz osztályzatot ad erre a mutatványra. Mit ^gondol, van esélye mégis az MDF- nek arra, hogy elismerik a teljesítményét a választók jövőre?- Antall József szerepét a külföld folyamatosan jó jeggyel jutalmazza. Én történelemtanárként hajlok arra, hogy kimondjam: a história értékelése is kedvező lesz róla. A közvélemény valóban sok kritikával és ellenszenvvel fogadta az ő tevékenységét. Sokszor elmondtam már: ennek az az oka, hogy talán alkata miatt, nem tudta politikáját jól eladni, kapcsolatot teremteni a sajtóval, s rajta keresztül a közvéleménnyel. Ez persze most különösen nehéz dolog, mert ahogy Kolosi Tamás nyilatkozta nemrég a Magyar Nemzetben, a politikai és gazdasági rendszerváltás együtt jár a nemzetközi recesszióval és súlyos külpolitikai válságokkal. Törvényszerű, hogy az új hatalom nem tudta kielégíteni a várakozásokat. Különösen, mert a magyar társadalom túlnyomó része nem politikai és gazdasági rendszerváltást óhajtott, hanem azt szerette volna, ha véget ér életszínvonalának hanyatlása, s visszatér a jólétnek az a stabil és szerény emelkedése, amit még a hetvenes években megszokott. Ezért menesztette a társadalom azokat, akik ezt nem tudták teljesíteni, s ezért kísérte csalódás a rendszerváltozás utáni időszakot, amikor a várakozások nem teljesültek. Ez leglátványosabban a taxissztrájkban jelent meg. Hogy ez milyen választási eredményeket hozhat? Józan ésszel és most már kívülállóként nyilatkozva azt mondom: nem lehet arra számítani, hogy a mostani kormánykoalíció Kizártként nőhetnek is az esélyeim Tanítani fog, politikai publicisztikát ír Debreczeni József
