Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-21 / 8501. szám

Új Magyarország, 1993.7.15

33- Igaz, hogy ön nem ahhoz a nemzedékhez larlozik, amelyet a Kádár-rezsim tudatosan és módszeresen elszakít ott az anyaország tűtárain kívül élő - az ország lakosságának cgyharmadál kitevő, azaz körülbelül ötmilhónyi - magyarságtól, mégis megkérdezem; mióta figyeli rendszeresen az életüket, közelebbről a romániai, erdélyi magyarság életét ?- Idén nyáron, éppen ebben a forró júniusban volt húsz esztendeje annak, hogy harmadikos soproni gimnazistaként egyik osztálytársammal, Gyurácz Ferenccel a lázas szellemi és lelki előkészületek után amúgy hátizsákosán, a Ball-Orientie! nekiindultunk Erdélynek. Volt néhány rímünk Mátyás Vilmostól, aki a tölgyek mellett Erdélynek is kitűnő ismerője volt, és idősebb, már erdómémök-hallgató barátaimtól, aztán meg rátaláltunk még sohasem látott rokonokra, szereztünk máig tartó barátságokat, így aztán szinte gyerekfejjel csöppentünk bele Kalotaszeg romantikus, mégis oly otthonosan valóságos, színes világa után az akkori Kolozsvár magyar szellemi életének, irodalmi, tudományos és művészvilágának tobzódó pezsgésébe. Mert akkor még igen nagy, mozgalmas és minőségi szellemi élet volt ott. Első kolozsvári »bázisunk* a Majális utcában, a hírneves botanikus tudománytörténésznél, édesapám akkor még ismeretlen szakmai levelező barátjánál, Váczy Kálmánnal volt, akinek családja a lakás másik szobájába húzódzkodott össze kedvünkért, s aki fáradhatatlan alapossággal és szeretettel tartotta nekünk .bevezetés Kolozsvárba és Erdélybe" című történelmi városismertető előadásait, gyalogosan a Fellegvártól a Házsongáraig. Ar. ükor Lászlóéi Aladár húvós padlasszobájába betoppantunk, az újvidéki Tolnai Ottó és az Amszterdamba került Kibédi Varga Áron éppen Nagy László költészetéről vitatkozott, aztán Gazda József új kismonográfiája apropóján Kiagy Imre festészetéről esett szó, s hát természetesen maid mindenütt, nemcsak irodalmi körökben Kántor Lajos és Láng Gusztáv frissiben megjelent romániai magyar irodalomtörténetéről, elsősorban persze a kortársi fejezetekről. Fülön Antal Andor Király utcai kis udvari szobájában a Váradon látott képek testvéreire, benne pedig Botticelli kései leszármazottjára, Kolozsvár festőjére, egy csodálatos, eleven szeretelet sugárzó emberre ismertünk. Miután pedig fölkapaszkodtunk •z akkor még létező, árnyas Pata utcán, a Szótörténeti Tárról Szabó T. Attila beszélt nekünk. Fuhrmann Károly műhelyében az erdélyi ötvösség élő tradícióit, Szervátiuszéknál két külön világot, Gy. Szabó Bélánál, a Bolyai utcában ismét más csodákat láthattunk, Gáli Ernő, Kántor Lajos kép- és könyvtáraiban meg a szellemi tágasságnak akkor még általunk soha meg nem tapasztalt élményeit szívtuk magunkba. Természetes hát, hogy otthon éreztük magunkat Erdélyben Bálint Tibor könyvei Között és konyhájában,Szilágyilstvánéknál, Kányádi Sándornál, aztán Vásárhelyen Sütő Andrásnál és a Bolyai Líceum orvosi szobájában, ahová bekvártélyozódunk, meg Farkaslakán Tamási Gáspárnál, az udvarhelyi plébánián, a Somlyói líceum tornatermében, Gyímesközéplokon, majd meg Baróton, Vargyason Balogh Edgárnál, s másutt, Torockótól Sepsiszentgyörgyig. Ez az első erdélyi utazás persze nemcsak föllelkesített, igényesebbé és tájékozottabbá tett, hanem meg is határoztak felfogásomat, érdeklődésemet, későbbi utamat, melyen aztán Szegedre kerülve Ilia Mihály tanítványa lehettem. Utolsó órámig hálás leszek a Gondviselésnek ezért a hátizsákos, több mint egy hónapos erdélyi kalandozásért azoknak, akik elindítottak, s azoknak is, akikkel ott találkozhattam, akik barátságukba fogadtak, s akiktől annyi mindent megtanulhattam.

Irracionális erők szabadultak el

Hála Istennek, azon a nyáron, az-előtt és még inkább azt követően, nemcsak mi ketten ültünk vonatra, hanem számosán; egész korosztályok járták be Erdélyt, a csángók földjét és a Felvidéket is. Utaztak »félálomoan* vonaton és autóstoppal, motorra], s ha volt is ebben természetesen romantika, az a fajta, mely sajnos az életkorral együtt elpárolog, ez a kollektív érzelmi, élményés' tudásanyag szilárd alapjává lett nemcsak az ó személyes életüknek, hanem az egész magyarság sorsában következett nagy változásoknak is.

— Politikusként, parlamenti képviselőként^ hogyan ítéli meg az erdélyi magyarság helyzetet három évvel a romániai események után? Mert az kétségkívül jó, hogy a magyarság immár szabadon (szabadabban) elmondhatja véleményét a sorsát, életét érintő alapvető kérdésekben. Más kérdés viszont, hogy ennek milyen mértékben van foganatja. Itt nyíltan a román politikusok őszinteségére gondolok, jelesül, hogy betartják-e, - valóra vállják-c ígéreteiket. Mert ha teszem ezt az 19l8 decemberi gyulafehérvári nyilatkozatot vesszük alapul, azt kell mondanunk, hogy az ígéret puszta ígéret maradt, semmi sem valósult meg belőle.- Hadd kerüljem ki a tragikus iróniának azt a tónusát, melyben .a román politikusok őszinteségéről' kellene szólnom, Gyulafehérvárról és az ígéretekről. Hiszen mindenki előtt világos, hogy egyértelműen korlátozott politikai játéktérről, a homogenizádó és az anakronisztikus nemzetállamiság gondolati^politikai kontinuitásáról van szó, s ebben az ígéretek, az engedmények, az időleges taktikázás és a Nyugat felé lejtett politikai násztánc és mosoly csak keveset számít. 1989 decemberiében, azt hiszem, csak a karácsonyi reménység, a túlélés egyébként egészséges optimizmusa és bizonyos mértékű politikai naivitás mondathatta csupán sokakkal, hogy valóban új korszak kezdődik, hogy egy csapásra siker-ült megtalálni a magyar-román megbékélésnek azt a kívánatos történelmi útját, mely egyébként hitem szerint valóban alternatíva nélküli Csakhogy Romániában azon a karácsonyon nem forradalom, hanem késleltetett-időzített palotaforradalom, véres katonai, illetve .hivatali' puccs zajlott le. Igazin szerves népi megmozdulás, felkelés csak Temesváron robbant ki A diktatúra addigra oldalra szorult másod- és harmadvonalbeli elitje ragadta magához a hatalmat; a választásokon az egész román gazdaságot aztán tovább romboló ígéretekkel óriási többséget szerzett, a marosvásárhelyi pogrom gondos megszervezésével megakadályozta a konszolidációban valóban érdekelt magyarság törekvéseinek sikerre viteléi Mindezzel - a poll ti kai szélsőbal és szél•őjobb összefonódása, a kisebbségellenesség és az antiszemitizmus .elengedése" nyomán - lelassították, majd megállították a valóban beindult, természetes és egész Romániára nézve szerencsésnek ígérkező folyamatokat Olyan irracionális erők szabadultak el, melyekről igazán még hithű marxisták sem gondolhatták komolyan, hogy azok csak »a múlt cSökevériyei*. A'he^mogén nemzetállam gondolata új politikai dimenziókat talált magának a .demokratikus keretek" közöl, amely a maga történelmi célját a térségben betöltendő etnokrata középhatalmi szerepben látja, miközben - tudjuk - nem Románia az egyetlen, aki nemzetközi konferenciákon rezzenetlen arccal állítja, hogy a kisebbségek kezelése bőven megfelel a nemzetközi normáknak, ha éppen nem haladja túl azokat Jöttek azután a Hargita és a Kovászna megyei prefektusügyek, a Kolozsvár fóterénfoiyamatosan eszkalálódó, szürrealitásában is könyörtelen logikájú funari őrület, az iskolabotrányok, s annyi más - és lám, mégis minden maradt a régiben.

Az erdélyi magyarság ügyének lényegi része, lassú, folyamatos és ígéretes fordulata ugyanakkor az RMDSZ létrejötte és tevékenysége, a magára találó magyar társadalmi közélet, a művészeti, irodalmi és tudományos élet Ma már talán újra elmondható, hogy - az adott viszonyok között - a kisebbsé-Ei magyar értelmiség is újra múkodóépes, tevékeny alakítója a magyar nemzeti és az egyetemes kultúra áramló folyamatainak, s java része versenyképes is a csak a minőség mércéjével merni akaró irodalmi és tudományos életben. Sok minden megváltozott tehát, ha messze nem is a kívánatos mértékben és ütemben. Ez az idő azoknak kedvez, akik eddig sem a hatalom szolgálatával voltak elfoglalva, különböző onfelmentő ideológiák foglyaiként, akik eddig sem értékválsággal és belső zavarokkal küszködtek, hanem ébren tartották az erkölcsi és szakmai önreflexió készenléti képességeit A politika dimenziójában pedig látható, hogv ugyanez a készenléti képesség, méltányosság és határozottság a célok egyértelmű megfogalmazása és a valóban értelmes modus vivendi keresése dominál. Sajnos, eközben minden kibontakozási törekvésnek határt szabnak a gazdasági, az anyagi viszonyok. Tehát így mostanában az erdélyi, a romániai magyar társadalom önépítésére, önszerveződésére a kultúra, az oktatás, az egyházi élet, a mezőgazdaság a vállalkozás és a kereskedelem területein az elszabadult .vadkeleti' gazdasági és pénzviszonyok veszélyei leselkeonek elsősorban, s leginkább akkor, ha a tőke és a politika .jegyesek'. Ezért a legfontosabb a magyar társadalom gazdasági talpraállása. •- A román politikusok az utódállamok politikusaihoz hasonlóan kijelentik, hogy náluk a kisebbségi jogokat illetően minden rendben vaji, hiszen ők a kisebbség jogait az európai normáknak megfelelően biztosítják.

„Ügy cselekedjünk, hogy megmaradjunk...”

• ’ Beszélgetés dr. Csapody Miklós országgyűlési képviselővel