Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Gk Páter Szőke János • diaszpóra magyarságának egyik legjelentősebb római katolikus egyházi személyisége. Az elmúlt évtizedekben a mostoha körülmények között is rendületlenül küzdött az elnyomott egyház helyzetének jobbításáért, az egyetemes magyarság érdekeiért. Abban reménykedik, hogy áldozatkész munkájának gyümölcse hamarosan beérik. Életéről, munkásságáról Királyhelmecen beszélgettünk. HOflWEtt EA1T — Az ön munkásságát kevéssé ismeri a magyar közvélemény. MiérfT — Az, hogy a nevem nem ismert Magyarországon, nem az én hibám. Ismertté tenni magam nem feladatom,-sok> kai inkább az, hogy a magyarság érdekében munkálkodjak. Ráadásul a közelmúltban nem is volt tanácsos „szerepelni", hiszen a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel az egyházi kezdeményezéseket. Egyébként azt hiszem, Erdélyben vagy a Felvidéken ismerősen cseng a nevem, de hadd hangsúlyozzam, a közismertség sohasem befolyásolta tevékenységemet. — Mikor hagyta el Magyaromét rot T — Családom Erdélyből, a Kis-Küküllő mentéről származott át Magyarországra, én azonban már Békés megyében, Csorváson nőttem föl, onnan kerültem 1948-ban, 21 éves fejjel Olaszországba, a izaléziek rendjének főiskolájára. Filozófiát, teológiát, latint és történelmet tanultam Bolognában, Genovában és Rómában, 1956-ig. Mivel nem jöhettem haza, az volt az eltökélt szándékom, hogy középiskolai tanárként Olaszországban maradok. Októberben azonban kitört a forradalom Magyarországon, és én is kötelességemnek éreztem, hogy segítsek a menekültek gondozásában, sőt 1956 és 1958 között egy Ausztriában, Tirolban működő magyar középiskolának voltam az igazgatója. — Hogyan kezdődött leütést» pályafutásai — 1958-ban kerültem Svédországba, magyar lelkésznek. Az volt a feladatom, hogy a Közép- és Észak-Svédországban élő magyarokat gondozzam, ami azt jelentette, hogy hetente ezer kilométert is autóztam, hogy találkozhassam a hívekkel. Természetesen más nehézségek is voltak. Svédországban — mint az köztudomású — a római katolikusok kisebbségben vannak, a szerény körülmények pedig nem tették lehetővé, hogy a püspök úr anyagilag támogassa a munkámat. Egy ideig az Egyesült Államokból kaptunk segítséget, de hamarosan egyéb pénzkeBESZÉLGETÉS A KÜLFÖLDÖN ÉLÓ MAGYAROK PÜSPÖKÉVEL Csak az első negyven év nehéz reseti lehetőség után kellett néznem, hogy lelkipásztorkodhassak: nem szégyellem, voltam autómosó, sőt éjszakai szakács is, végül latint tanítottam egy stockholmi német gimnáziumban. Máig büszke vagyok arra, hogy a svédországi magyar fiatalok körében több cserkészcsapatot sikerült létrehozni, amelyek segítettek megőrizni, megerősíteni a magyar identitást. — ön a Kirche in Not mozfpitóereje is volt. Mi volt a céljat — Feladatunk az volt, hogy a kommunista hatalom által üldözött egyház működését segítsük, anyagi helyzetét javítsuk. A szervezetnek egyébként mintegy 70—80 munkatársa van, központja egy Majna-Frankfurt mellem kisvárosban, Königsteinben működik. A szervezetnek van egy hasonlóan nagy osztálya, amely a dél-amerikai, afrikai és ázsiai térség problémáival foglalkozik. Tevékenységünk több részre oszlott. Támogattuk a papok továbbképzését, több vallási kiadványt finanszíroztunk, amelyeket szabályszerűen át kellett csempészni a határokon. Fontos ágát képezte a munkánknak az építkezési segélyek folyósítása, azaz templomok, paplapok építése, felújítása. Ez. természetesen nagy körültekintést igényelt, hiszen az egyszerű emberek adományaiból kellett gazdálkodnunk, ráadásul hivatalosan sehol sem léphettünk fel. Emellett igyekeztünk autóval ellátni azokat a lelkészeket, akikhez több egyházközség is tartozott. Foglalkoztunk praktikus ügyekkel, villariyorgonák, apró gyakorlati használati tárgyak beszerzésével is, és igye* keztünk idegen nyelvű könyvekkel és folyóiratokkal ellátni a papokat. Ezeket gyakran csempésznünk kellett, hiszen például Romániában akkor sem kapták meg a küldeményeket, ha ajánlva adtuk fel a postán. Nem feledkeztünk meg a karitatív tevékenységről sem: idős papoknak orvosságot, apácáknak hallókészüléket, egyes plébániákra a további működés érdekében stipendiumot, vagyis misepénzt juttattunk el. — önnek fontos küldetése van a nyugat-európai magyarság köréhen. — 1982-től a diaszpóra magyarsága már önálló püspökséggel rendelkezik torontói székhellyel, és a két eddigi püspök. Irányi László és Miklósházy Attila egyaránt engem választott európai püspöki helynöknek, vagyis nekem kell koordinálni a mintegy 360 ezer nyugat-európai magyar hívő és az 52 magyar lelkész munkáját. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hétköznap végzem „kenyérkereső" munkámat, a hétvégeken pedig járom az országokat, nogy ott segítsek, ahol tudok, vagy ahol arra szükség van. — Foglalkozik a nagy magyar püspökök emlékének ápolásával is. — Igen, ez már részét képezi tevékenységem harmadik ágának is. Magyarországon mindenki ismeri a győri anyákat védő Apor Vilmos, Mindszenty Jőzscf, Márton Áron vagy a romániai, jilavai földalatti oörtönben égési sebeibe belehalt ScíTler János szatmárnémeti püspök példamutató helytállását. Egyik könyvemet éppen a mártír Apor Vilmos életé.,ek és munkásságának szenteltem, de a felhalmozott tapasztalatok alapján írtam könyvet a kommunizmus által elnyomott kelet-európai egyházakról is. Ezeknek a kimagasló egyházi személyiségeknek a boldoggá avatási perc Rómában már be van vezetve, és Apor Vilmos kivételével — az ő pere ugyanis már korábban megtörtént — elvállaltam, hogy a Szentszék számára az eljáráshoz szükséges hivatalos aktákat munkatársaim segítségével elkészítem. Elhatároztam azt is, hogy Mindszenty József bíboros emlékét nem hagyjuk elveszni. A bíboros még életében létrehozott egy alapítványt, amelynek én is kuratóriumi tagja vagyok, jelenlegi elnöke pedig Habsburg Mihály. Az alapítvány mostani célja a bíboros emlékének ápolása, írásainak kiadása. Ez elég nehézkes, mert a rendelkezésre álló dokumentumok pillanatnyilag három helyen találhatók: Esztergomban, Mariazcllben — ahol egyébként a Mindszenty Múzeum is van — és Liechtensteinben, Vaduzban. Most éppen Magyarországon akarunk keresni méltó helyet, ahol el tudjuk helyezni a múzeumot és a dokumentumokat, segítendő a tudományos kutatómunkát. — Mi az, amire nem szívesen emlékszik vissza t . — Amikor a szüléimét és a testvéreimet eltemették, nem jöhettem haza Magyarországra, mert „nemkívánatos” személy voltam. — Nincs honvágyai — Néhány hete Párizsban tartottam előadási, és egy magyar néni az előadás után azt kérdezte tőlem, hogy nem volt-e hosszú az a 45 esztendő, amit Magyarországtól távol töltöttem. Azt válaszoltam neki, hogy valóban hosszú volt, de cbliől csak az első 40 év volt nehéz. N 0-Pesti Hírlap, 1993.7.15
