Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

Pesti Hírlap, 1993.7.8 41 Egy izraeli Párizsban y/\. „...Két éve a szabadkőműves ébredés Közép* X X Kelet Európában valósággá lett. Törékeny és v túlzottan titoktartó valósággá... 1988 tele. Grósz Károly miniszterelnök, a Magyar Kommunista Párt főtitkára Párizsban van. Követségének irodáján lá­togatót fogad. Egy 1956-os disszidenst. A megbeszélés alatt felvetődik a kérdés: ’Elképzelhető-e a szabadkő­művesség Magyarországon történő legalizálása?’ Hm...' Grósz hebeg-habog. Zavarban van. Azt mondja, nem el­lenzi. Valójában azt hiszi, ’közmunkákról’ van szó. A lá­togató nem erősködik. Viszontlátásra, uram. A férfit Marton Lajosnak hívják... ó a Martinovics-páholy elnö­ke. 1990. márciusában Szegeden felállítja az Univer­sum nevű páholyt A beavatások Pesten, a Városliget mögött, a Vakok Intézetében történtek, amelyet 100 év­vel ezelőtt a szabadkőművesek alapították- 1991. szep­temberében Budapesten megszületett a Jászi Oszkár, és a Leonardó nevű páholy... 1991. június 26-án Jean-Ro­­bert Ragache-t kalauzolta Budapest utcáin Marton La­jos. Kossuth Lajostól... Andrássy Gyuláig... a terek, parkok, emlékművek nevei mind azt igazolják, hogy a szabadkőművesek kitűnő ’bábák’ voltak: ők alapították a Vöröskeresztet, árvaházakat, olcsó éttermeket; harcol­tak az agrárreformért, az emberi jogokért, az Egyház és Állam szétválasztásáért... Itt tartózkodása során Raga­­che megkoszorúzta Nagy Imre sírját... Majd találkozott Szabad Györggyel, a Parlament elnökével, Göncz Ár­pád köztársasági elnökkel és Kosáry Domokossal, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökével. A mérleg: ’Ba­ráti, liberális légkörben zajlottak a találkozók.’ Egy hó­nap múlva egy könyv jelent meg Mónus Áron tollából. ’A Nietzschei Birodalom’ címmel. Egy sebtében megírt mű, amely leírja, hogy a zsidók és a szabadkőművesek felelősek a Holocaustért A kormány egy pillanat alatt lefoglalta a könyvei, és a szerzőt bíróság elé állította...” (Részletek Yves Siavrides: Francs-macons: la conqune de l’Est — Szabad­­kőművesek: Kelet meghódítása dmú írásából, mely a francia L’Expre&s cí­mű hetilap 1992. január 17-i keltezéssel, 715 600 példányban megjelent nemzetközi kiadásábanlátoa napvilágot. Fordította Réczei Mária) MATÚZ 6ÁB0R—BÁNHIDAI KÁROLY Mónus Áront 1993. május 8- án Hódmezővásárhelyen, húga lakásán letartóztatták, majd rövidesen szabadon engedték „1934 február 25-én születtem Hódmezővásárhelyen. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden kezd­tem meg. 1956-ot követően Jugo­szláviába, onnan Svédországba menekültem. 1958-ban Dél-Afri­kába utaztam, két év múlva Fran­ciaországban telepedtem le. Mate­matikusi diplomát szereztem. Hosszú évekig francia egyeteme­ken, majd a párizsi bányamérnök! főiskolán tanítottam, ahonnan el­bocsátottak. Könyvet irtom a párizsi egyetemi városban történt néhány halálesetről. A hhalalos verzióval szemben azt állítottam, hogy az el­hunytak nem természetes halállal haltak meg, hanem gyilkosság áldo­zatai lettek. 1972-íól két éven ke­resztül a párizsi terményőzsdén dolgoztam, sikeres tőzsdeügynök­ként. Felfigyeltek rám a szabadkő­művesek, igénybe vették a szolgála­taimat, sok pénzt csináltam nekik. 1977-ben be akartak szervezni a Francia Nemzeti Nagypáholyba, a Franciaországi Nagypáholyba, 1981-ben pedig a Párizsban élő magyarokat tömörítő Martino­­mcs-páholyba. Általában olyan emberekre van szükségük, akik bármilyen módon a segítségükre Lehetnek: pénz, politikai hatalom, tudás, hivatal... A kél nagypáholy között háborúskodás tört ki, ami­nek én voltam az oka. Egyik felé sem volt kifejezetten elutasító a válaszom, de egyik páholynak sem lettem a tagja. 1975-ben hatalmas botrány tört ki a tőzsdén. A szabadkőmű­vesek törvénytelen üzelmekkel 220 millió frankot szereztek a cu­korügyként hírhedtté vált esetben. A cukorbizotlság elnöke abban az időben Maurice' Varsanc, egy tö­rök származású zsidó volt, aki az­óta már (1982. november 22-én) meghalt. 1979 decemberében és 1980januárjában egy-egy levelet juttattam el újságírókhoz és sza­badkőművesekhez. Arról írtam, hogy szabadkőművesek szélhámos­sággal tok pénzt szereztek. A . Francia Nemzeti Nagypáholy j nagymestere rágalmazásért bepe­­! relt: egy frank kártérítést követelt. Az 1980. március 6-án kelt idé­zésben a nagymester azt írta, a le­vél miatt szigorúan kell fellépje­nek ellenem. A „szigorúan’’ a XII. században annyit jelentett: erőszakkal. „Fogd be a szádat, mert ha nem, megölünk" — ezt olvastam ki a nagymester idézésé­ből. Feljelentettem a nagypáholyt, is tizenkét vezetőjét „feüételes ha­lállal valá fenyegetésért". Igaz, korábban ígéretet tettem arra, hogy a szabadkőműveseknek vég­lett pénzügyi szolgálataimról sen­kinek nem beszélek. Ismert, hon aki a szabadkőművesség felé vál­lalt kötelezettségét megszegi, an­nak halál jár. Volt okom félni. A francia titkosszolgálat 1983-ban a segítségemet kérte. Kapcsolatban álltam a magyar is a svájci elhárítással is. Magyar­­országon már 1984-ben feljelen­tési tettem szabadkőműves szer­vezkedés miatt. A francia televízió egy rövid­filmben bemutatott. A szabadkőművesekkel történt összetűzésemet követően forró lett a lábam alatt a talaj Franctaor- - szágban. Svájcba költöztem. Me­nekültútlevelemmel vizűm nélkül három hónapig engedély nélkül tartózkodhattam az országban. Az ottani rendőrséggel történt szóbeli megállapodás alapján minden negyedév letelte előtt elutaztam Svájcból, aztán vissza, így soha nem léptem túl a három hónapot. 1988 május 2-án lejárt volna a franciaországi magfar menekült­­útlevelem, és a menekültigazolvá­­nyom érvényessége. Az igazolványt nem akarták meghosszabbítani, ami pedig feltétele az útlevél érvényessé­gének. illetve, meghosszabbították válna, ha vállalom, hogy kémkedek Svájc és Magyarország terhére. Természetesen nem vállaltam. Áp­rilis végén elrohantam az osztrák konzulátusra. Április 28-tól 30-ig érvényes átutazóvízumot kaptam. Huszcmkilencedikén vonatra ül­tem, és harmtncadikán beléptem Magyarországra. Egy ismerős ezre­des mondta, ha a határon akadé­koskodnának velem, hivatkozzam rá. Idáig nem volt rá szükség. 1988. augusztus 19-én kaptam meg az új magyar útlevelet. A sza­badkőművességről szőlő titkos irato­kat a genfi páncélszekrényemben őriztem. Vissza akartam menni ér­tük, de nem kaptam vízumot. Ma­gtar elhárüöttsztek felvilágosították, ebben ne is reménykedjek. Kiutaz­tam Izraelbe, Tel-Avivba. 1989. december 12-én izraeli állampolgár lettem. Három hónapra rá, 1990 március 18-án, ideiglenes uta­zási okmánnyal elhagytam Izraelt. A magyarországi változásokkal színié egy időben megszűnt a vízumkény­szer Magyarország, valamml Fran­ciaország és Svájc között. Hozzájut­hattam az iratokhoz 1988. április 30-a óta több­nyire Hódmezővásárhelyen élek. Igaz, vásárhelyi otthonom ai ira­tok tanúsága szerint csak ideigle­nes Tenieim szerint az örökölt ki­csike földem mellé vásárolnék még néhány hektárt. Gazdálkodni fó­rok’ __ _____ Az összeesküvés: A Nietz­schei Birodalom című könyvem körülbelül tizenöt éves kutatómunka eredmé­nye, megírása egy évbe telt. Nem úgy készült, hogy kü­lönböző iratok a kezembe ke­rültek, és én azokból szer­kesztettem egy zsidóellenes irományt, halál a zsidókra, le a zsidókkal, ki kell ókét tele­fíteni Palesztinába tyinden­­inek az a hazája, ahol szüle­tett. A magyarországi zsidók jobban érzik magukat Ma­gyarországon, szülőhazájuk­ban, mim egy mitikus hazá­ban, ahová ha kiköltöznének, kivándorolnának, lehet, utcát kellene söpörniük. Ez az egész őshaza-mítosz olyan, mintha mi, magyarok azzal az ötlettel állnánk elő, költöz­zünk vissza valahová a Távol- Keletre, elődeink feltételezett lakóhelyére... A könyvem történelmi ta­nulmány. Történelem, ami­ben zsidók, a zsidók — ahogy tetszik — is szerepelnek. Ettől a ténytől még történelmi ta­nulmány marad. A francia műveltségű világban senki nem vonta kétségbe, hogy az Összeesküvés... történeti munka. És akkor Magyaror­szágon, a franciául írni és ol­vasni nem tudó ügyészek fog­ják megállapítani, hogy az én francia könyvem nem törté­nelmi tanulmány? Ugyan, ké­rem! Milyen alapon? Könyvem svájci megjele­nését követően a svájci Alpina Nagypáholy nagymestere a

Next

/
Thumbnails
Contents