Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Népszabadság, 1993.7.8.3 Az Országgyűlés elfogadta az áfa-emelést Az Országgyűlés szerda este elfogadta az általános forgalmi adó kedvezményes kulcsának hat százalékról tíz százalékra történő emelését, valamint a hozzá kapcsolódó ellentételezést. A jelen levő 317 képviselő 54,3 százaléka szavazott az adóemelés, 84 százaléka a kompenzáció javasolt formája mellett. MUNKATÁRSUNKTÓL A határozathozatalt megelőzően Szabó Iván pénzügyminiszter reagált az áfa-törvény, a I kompenzáció és a pótköltségvetés vitájában elhangzottakra. Mint mondotta, a gazdasági csomag a kormány gazdaságélénkítő politikáját szolgálja, egyben a központi államigazgatás kiadásainak csökkenésével jár. és az igazságosabb adózás irányába hat. Az áfa-emelés Szabó szerint a magasabb jövedelmű rétegeket sújtja, a kompenzáció pedig meghaladja azt a mértéket, amely az adóemelés miatt valójában az elesett rétegeknél keletkezik. Inflációs hatása 1,8-4,2 százalék körül mozog, katasztrofális következményekről tehát szó sincs. Szerinte a társadalom számára vállalható áldozathozatalról van szó. A terhek okát az elmúlt negyven év pazarló és ésszerűtlen gazdaságpolitikájában jelölte meg. A pótköltségvetésben a többleteket elsősorban a kárpótlási és földhivatalokhoz csoportosítják át. A miniszter cáfolta, hogy rendőrállam kialakítására aspirálna a kormány - ahogy Békési László (MSZP) állította -, hiszen a kormányzat kevesebb forintot javasolt a rendőrség többlettámogatására, mint a Horn-Keleti-féle indítvány. A Hungária TV Alapítvány támogatásával kapcsolatban elmondta: szégyen, ha az anyaországnak nincs kétmilliárd forintja a határokon túli magyarok hiteles tájékoztatására. A kormány a költségvetésben megtakarított pénzeket az aszály- és rovarkárok enyhitésére az agrárgazdaságba, illetve a vihar sújtotta Szeged-környéki települések, valamint az embargó miatt veszteséget szenvedett vállalatok javára javasolja átcsoportosítani. A jövő évi költségvetés már teljes mértékben a gazdasági növekedés irányába tekint, állami beruházásokkal élénkíti a gazdaságot. Ilyen lesz - ígérte a pénzügyminiszter - a Legfelsőbb Bíróság, valamint az Országház épületének felújítása, de ide sorolta a miniszter a budavári közhivatali centrum létrehozásának tiz évre szóló programját is. (További tudósításaink a 4. oldalon) Az Országgyűlés kérdésekkel és interpellációkkal kezdte meg szerdai munkanapját. Vass István (SZDSZ) arról kérdezte Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkárt, hogy mit tesz a kormány a munkavállalók jogorvoslati lehetőségének biztosítására. Vass példákat sorolt arra. hogy a munkaügyi bíróságok túlterheltsége miatt munkáltató és munkavállaló jogvitája hónapokig, de akár másfél-két évig is elhúzódhat, és amíg a jogerős ítélet meg nem születik, a dolgozó se fizetést, se munkanélküli-segélyt,, de még betegbiztositási kártyát sem kaphat. Az államtitkár a jogállam kialakulásának velejárójaként kezelendőnek minősítette a helyzetet. A bíróságok sem a bírók létszámát illetően, sem szakmai felkészültségük miatt nem tudnak megbirkózni a hirtelen megnövekedett feladatokkal. Isépv ugyanakkor leszögezte: a helyzet korántsem olyan tragikus, mint azt a képviselő lefestette, az ügyek túlnyomó többségében ugyanis három hónapon belül jogerős Ítélet születik, és legfeljebb a jogviták tiz százaléka tart egy évnél tovább. Egyelőre nem kezdődik meg a Duna-Tisza-csatorna és a hozzá kapcsolódó csongrádi vízlépcső építése - válaszolta Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Kocsenda Antal (FKGP, 36-ok) kérdésére. Kocsenda arra hivatkozva sürgette a mű megépítését, hogy azt már 150 éve tervezik, mert eleink is tudták. hogy a csatorna nélkül elsivatagosodhat a Duna-Tisza köze. A miniszter nem vitatta, hogy a talajvizszint folyamatos csökkenése miatt a kormánynak sürgősen tennie kell valamit, ám, mint mondta, figyelembe kell venni az ország teherbíró képességét is. Schamschula bejelentette, hogy a térség mezőgazdászait aggasztó talajvizcsökkenés megállítására tárcája még idén több megoldási javaslatot dolgoz ki. Páris András (SZDSZ) interpellációjában azzal vádolta a kormányt, hogy pusztán azért adja fel földárverési hirdetéseit az Új Magyarország című napilapban, hogy ily módon költségvetési pénzekkel támogathassa a kormányhoz hű orgánumot. A képviselő véleményét arra alapozta, hogy megszűntek a megyei lapokban korábban közölt földárverési hirdetések, és azokat immár csak az Új Magyarországban, illetve a Magyar Közlönyben olvashatják az érdeklődők. Isépv Tamás igazságügyi államtitkár tagadta, hogy a két dolog ekképpen összefüggene, és azt mondta, hogy a megyei lapokban való hirdetés megszüntetésével a kormány 130 millió forintot spórolt a költségvetésnek. Páris nem fogadta el ezt a választ, az Országgyűlés azonban igen. A Répcelaki Szénsavtermelö Vállalat átalakulásának és privatizációjának visszásságairól kérdezte interpellációjában Torok Ferenc (SZDSZ) .Szabó Tamás tárca nélküli minisztert. Török szerint, amikor a vállalatot 2,1 milliárd forintra felértékelték, nem vették figyelembe, hogy az egy feltárt, 80-100 évi készlettel rendelkező ásványmezövei együtt kerül majd magántulajdonba. A szénsavtermelő üzem évi nettó 100 millió forint nyereséget termelt privatizációját megelőzően. Amikor 1991-ben az .Állami Vagyonügynökség pályázatot írt ki a szénsavtermelő privatizációjára, még arról volt szó, hogy a vállalatnak legfeljebb egyharmada kerülhet külföldi kézbe. Később azonban a 60 napos pályázati határidőt lerövidítették, majd megvárták, amíg egy kivételével valamennyi külföldi pályázó visszalép. Amikor már csak egyedül a Linde AG maradt versenyben, az ÁVÜ megváltoztatta korábbi álláspontját, és a répcelaki gyár 97 százalékát eladta a Lindének. Török Ferenc szerint megközelítőleg 30 milliárd forint értékű , Európában páratlan tisztaságú szénsawagyon hullott ily módon a német cég ölébe. Szabó Tamás válaszában mindenekelőtt vitatta, hogy a répcelaki szénsavkincs minősége olyan jó lenne, mint ahogy Török állította, a privatizációt ettől függetlenül Szabó jogszerűnek minősítette, és előnyösnek is. Mint mondta, nőtt a foglalkoztatottak száma, a Linde AG másfél milliárd forintot fordított a cég fejlesztésére, és természetesen kifizette a vételárat, a 2,1 milliárd forintot az államnak. Viszonválaszában Török -Ferenc rámutatott: ellentétben Szabó egyik megjegyzésével - tudniillik, hogy a Linde pontosan fizeti a bányajáradékot -, a 12 százalékos járadék fizetése csak 1993 nyarától esedékes, a német cég tehát mindeddig nem fizetett, hanem ingyen vitte az ásványkincseket. Török nem fogadta el Szabó Tamás válaszát. A parlamenti szavazáson is csak az elnöklő Vörös Vince szavazata döntött - a képviselők ugyanis egyenlő számban szavaztak az interpelláció elfogadása mellett, illetve ellene. Vörös Vince elfogadta Szabó válaszát.
