Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-12 / 8495. szám
I A Magyar Hírlap, 1993.7.5 koalíciójuk tán még révbe érhet. Mégsem hiszem, hogy lényegesen felülmúlnák a 30 mandátumot, de még az sem bizonyos, hogy pártként bejutnak a parlamentbe. A Magyar Szocialista Párt hónapról hónapra jav ította közvélemény-kutatási eredményeit, és kétségtelenek időközi választási sikerei. Az MSZP régi törzsközönségéhez az átalakulás legnagyobb nyertesei és vesztesei közül egyaránt új szavazókat nyert a szakértő kormányzat, illetőleg a szociális elkötelezettség képzetével. A szocialisták kiterjedt szervezetükkel és előnyös jelöltjeikkel az ország valamennyi választókerületében vélhetően jó reményekkel indulhatnak. Az MSZP gyengéje, hogy erős szakszervezeti partnerein kívül a második fordulóban csupán a Munkáspárt szavazóira számíthat biztosan. Az MSZP végső eredményét nagyban befolyásolja a liberálisok együttműködésének hatékonysága. Ha az nem eléggé hathatós, a választások listás részének talán még a Fidesz, az egyéni kerületek első fordulójának győztese azonban az MSZP lehet Nagy kérdés, mi történik a második fordulóban. Kit segít a győzteshez húzás? Kit támogatnak a kiesett pártok szavazói? Működik-e a liberálisszolidaritás? Az MSZP minden bizonnyal eléri a 70- 80 mandátumot, végső eredménye a második fordulóig az egyéni kerületek talánya marad. Nagyszámú egyéni győzelme esetén I20 mandátumot is nyerhet. akár a képviselői helyek egvharmadának a közelébe kerülhet A Munkáspárt fegyelmezett szavazóival. szorgos aprómunkával bekerülhet az Országgyűlésbe. Mindamellett valószínűbb — különösen ha öt százalék lesz a belépési küszöb —, hogy a politika balszéle továbbra sem jut parlamenti képviselethez. A koalícióképtelen pártok és a független képviselők a mandátumok hozzávetőleg öt-tíz százalékát szerezhetik meg. A jobboldal és a baloldal is egynegyedhez vagy szűkös egy harmadhoz jut, a liberális közép pedig talán ennél valamivel erősebb lesz. Várhatóan egyik párt sem tud majd csupán a programok közelsége alapján kormányt alakítani. Erre még leginkább a liberálisoknak lehet esélye, esetleg a Köztársaság Párttal és az Agrárszövetséggel kiegészülve, mégis valószínűbb, hogy még így sem jön össze a kellő többség. A véleményformáló értelmiség jórésze legszívesebben egy liberális—szocialista koalíciót támogatna. Sokan szeretnék a gyűlölt nemzeti—keresztény koalíciót minden elemével ellenzékbe szorítani, ami a várható mandátumarányok mellett alighanem csak ilyen koalícióval lehetséges. A nyilvánosság formálóitól minden bizonnyal kezdetben nagy támogatást kapna egy ilyen együttműködés. Könnyen lehet, hogy ebben a többségben már csak mandátumainál fogva is a legnagyobb párt az l MSZP lenne, s ezt tovább erősítené kormányzati és közigazgatási tapasztalata. A remélhetőleg elszántan modernizáló liberális gazdaságpolitikát nehéz közös nevezőre hozni az MSZP-szavazók egy részének az egykori szocialista nagyipar mesterséges védelméhez és az állami túlelosztás megőrzéséhez fűződő érdekeivel. A késő kádári elit és az újonnan feltörekvő csoportok versenyének feltételei körül is bajosan feloldhatóak az ellentétek. A gazdaságiszociális programok jelentékeny távolsága korlátozná a kormány cselekvőképességét, a kompromisszum túl gyakran a dolgok változatlanul hagyását hozná. Félő, ez a koalíció két pólusra szakítaná a magyar közéletet. Az ellenségeskedő blokkok közötti szenvedélyes ütközések pedig éltetnék a jobboldali radikalizmust. Elméletileg elképzelhető a két liberális párt, valamint az MDF és a KDNP koalíciója is. Ám így a választások vesztesei továbbra is hatalmon maradnának. Ezt valószínűleg nem fogadná jól a közvélemény, és egy ilyen kor- I mány számíthatna a véleményformáló csoportok ellenszenvére is. A modernizációs program konzervativizmussal ütközne. Az SZDSZ és az MDF fontos csoportjai számára ez a megoldás elfő- j gadhátatlan. Ezért aztán lehetséges, j hogy a liberális pártok csak a kérész- i ténydemokratákkal lépnek koalícióra, j ám ez ingatag szövetség lenne. I Ekként nem kizárt, hogy a két liberális párt útja inkább szétválik. Létrejöhet egy MSZP—SZDSZ partnerség, ez viszont nehezen kapna biztos többséget. A Fidesz—MDF—KDNP koalíciónak a majoritása még csak meglenne, de a Fidesz aligha vállal ekkora kockázatot. A vesztesek hatalmon tartása — a gazdasági növekedés elmaradásával párosulva — ugyanis pillanatok alatt eltüntetheti a Fidesz amúgy is illékony szavazóit. Elvileg az MSZP és az MDF is kormányra léphet. Kettőjük összjátéka nem lenne előnyére a magyar polgárosodásnak. Kialakulhat átfogó együttműködés is. valamennyi koalícióképes párt rész-1 vételével. Ilyen koalícióra kényszerít-! hét a többi megoldás terméketlen volta, j Ez a többség végre megalkothatná a j még hiányzó kétharmados törvényeket és belefoghatna az alkotmányozásba. A széles koalíció ugyanakkor nemcsak a ! nemzeti összefogásnak lehet a kerete, hanem választható alternatíva híján a demokratikus politikai elit egyidejű lejáratódásának csapdájává is válhat. A legvalószínűbb koalíciók — szocialista—liberális, MDF—Fidesz—KDNP, liberális—konzervatív—szocialista — egyike sem kielégítő. Számomra a mai helyzetben a legkevésbé nyugtalanítónak a széles összefogison alapuló megoldás tűnik. Még bizonytalan, milyen koalíció alakul, néhány politikai következmény azonban már most is valószínűnek látszik. A várható erőviszonyok mellett nem elegendők a természetes szövetségek. a politika egyetlen pólusa sem lesz képes a jövőben egyedül a kormányzásra. Az új többségben aligha lesz vezető erő. A Magyar Demokrata Fórum és annak elnöke ma nagyrészt egymaga határozza meg a kormány politikáját, a ’94-es választások után azonban egyetlen pártnak sem lesz ilyen hegemón szerepe. Könnyen lehet. '94 után az instabilitás korszaka következik. Az új többség feltehetőleg labilis lesz. gyakorta fenyegető kormányválsággal. Politikai kultúránk a szilárd végrehajtó hatalom után az ingatag kormányzat tapasztalataival gyarapodhat. Amennyiben nem elhibázottak feltevéseim. akkor a magyar politika következő időszaka valamiféle patthelyzet jegyében telik el. A pártok elmélyíthetik ellentéteiket akár a mindenki harca mindenkivel állapotáig, kialakulhat a baloldali és a jobboldali blokkok maszszív szembenállása. De létrejöhet egy szélesebb koalíció is. A pártoknak hagyniuk kellene esélyt az együttműködésre.
