Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-12 / 8495. szám
i Új Magyarország, 1993.7.5. Lagymatag a magyar cégmarketing Oroszországban Ha lesz áru, lesz piac is Tavaly jelentős élénkülés volt tapasztalható a magyar-orosz kétoldalú forgalomban, az idén viszont az eddig nyilvánosságra került adatok szerint nemcsak megtorpant, hanem érezhetően hanyatlott is az árucsere. Különösen a magyar export. Az okokról Tamás Istvánnal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezető-helyettesével, a terület felelősével beszélgettünk.- Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, mi van a tavalyi év eredményei mögött - kezdte a beszélgetést Tamás István. - Az élénkülés elsősorban a gazdaságdiplomácia erőfeszítéseinek az eredménye, s ebbe bizonyos mértékig beleértem a vállalati kezdeményezéseket is. 1992-re több köztársasággal írtunk alá egyezményeket, s ezzel olyan alapot teremtettünk, amely jól szolgálta a forgalom növelését. A gazdaságdiplomácia mindig ott lehet igazán sikeres, ahol az államközi lépések vállalati kezdeményezésekkel ötvöződnek. Sikerült továbbá olyan bankmegállapodást is kötni, amelynek értelmében az oroszok a magyarországi bevételeik jelentős részét „levásárolták" nálunk. A forgalom erőteljes növekedéséhez hozzájárult az is, hogy az év első felében jelentős mennyiségű mezőgazdasági és élelmiszer-ipari terméket tudtunk értékesíteni a hajdani szovjet piacon.- Ezzel szemben az idén megállt az export dinamizmusa, és egyre inkább úgy tetszik, hogy a tavalyi 17 százalékos növekedés ma már csak távoli álom.- A tavalyi rossz mezőgazdasági év miatt 1993 elejére elfogyott az exportálható mezőgazdasági árualap, és ennek következtében csökkenni kezdett az export dinamizmusa is. Bármilyen sikeres legyen is a gazda-j ságdiplomácia, nem lehet aprópénzre váltani, ha nincs mögötte exportálható áru. Ráadásul pontosan arra a termékköire lenne( Oroszországban fizetőképes kereslet, amelyikből nem tudunk szállítani. A visszaesés másik okaként azt említhetném, hogy Oroszország 1993-ra nem hosszabbította meg a már korábban említett árulevásárlásos konstrukciót. Megkötné a kezüket- Vonatkozik ez a többi köztársaságra is?- Az ukránokkal és néhány más köztársasággal még folynak a tárgyalások, a tatárokkal pedig sikerült a tavalyihoz hasonló megállapodást kötni. Csakhogy a FÁK országaiba irányuló magyar kivitel csaknem 90 százaléka Oroszországra esik. Tehát meghatározó az, ami ott történik. Az oroszok azt mondták, hogy a piacgazdaságban nincs szükség hasonló rásegítő mechanizmusokra. Ezt el is lehetne fogadni, ha lenne elegendő pénzük. Csakhogy az idei visszaesés egyik oka éppen az, Hogy az oroszoknak abszolút értelemben is kevés a szabadon felhasználható pénzük. Valutabevételeik egy [ részét ugyanis kénytelenek adósságaik menedzselésére fordítani. Ezért sem tudnak belemenni olyan konstrukcióba, amely megkötné a kezüket. Hallani lehet olyan kifogást is, hogy - elsősorban a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek vonatkozásában - túlságosan magasak a magyar árak. Mivel nálunk szűkösebbek az állami lehetőségek a mezőgazdaság dotálására, valóban előfordulhat, hogy a magyar vállalatok már az alku tárgyát képező, kiinduló árakat is magasabban szabják jmeg, mint a nyugati versenytársak. Csakhogy mi gyakorta el sem jutunk az áralkuig. Az utóbbi időben új szereplők jelentek meg a piacon. Nekik nincs hagyományos kapcsolatuk a magyar cégekkel és a magyar árukkal. El tudom képzelni, hogy a Globus feliratról Oroszországban ma már csak a konzerv jut az emberek eszébe, de az nem,' hogy a konzerv magyar. Hason-' ló a helyzet a ruházati termékek- j kel és a cipőkkel is. Ezért szerintem a forgalom beszűkülésének az árualapok hiánya, valamint az esetleges magasabb árak mellett oka a lagymatag magyar marketingmunka is. A piac megdolgozásában nagyon lemaradtunk.- Kapnak-e a vállalatok központi támogatást piaci megjelenésükhöz?- A kereskedelemfejlesztési alapból tudjuk támogatni a vállalatokat. Ebbe beletartozik a vásárokon, akciókon való részvétel, kiadványok megjelentetése, reklámtevékenység. Nem mondom, hogy anyagilag is álljuk a versenyt a tőkeerős nyugati cégekkel, de furcsa módon az alapvető gond inkább az, hogy gyakran maguk a vállalatok nem igénylik a segítséget. Előfordult, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltség meg akart jelentetni egy kiadványt, de hosszú könyörgés után sem sikerült nívós anyagot összeszedni a vállalatoktól. Meg kell nézni a moszkvai tévé műsorát: tele van külföldi cégek reklámjaival, nemcsak nyugati cégekével, hanem feltűnnek a képernyőn például cseh autóbuszok is. Az Ikarus még egyszer sem szerepelt ilyen reklámban. Ilyenkor aztán működésbe lép a negatív reklám. Mert az emberek elkezdik mondogatni: lám, a tévében milyen buszokat láthatunk, nekünk meg itt vannak ezek a lerobbant { Ikarusok, amelyekhez már alkatrészeket sem kapunk. És ez, sajnos, nemcsak az autóbuszokra áU. Óriási lehetőségek- Véleménye szerint miért nem kezdeményezők a magyar vállalatok? Valóban olyan kevés a pénzük, vagy bizonytalanok a piacban ?- Nem hiszem, hogy ne tudnák, milyen fontos ebben a régióban a piacra kerülés vagy a piacon maradás. Azt persze nem állítom, hogy esetleg később problémamentes lesz ez a piac, de minden gondjá.val-bajával együtt látni kell: még mindig óriási lehető^gek vannak benne. Nem szabad elfelejteni, hogy évekig hatalmas mennyiségű gépet, berendezést szállítottunk, és ezekhez továbbra is szükség van alkatrészekre. Elfogadom azt is, hogy a vállalatoknak kevés a pénzük, de állítom: ilyen anyagi lehetőségek mellett is többre lennének képesek a piac megdolgozása érdekében.- Az idei adatok azt mutatják, hogy az import megmaradt a tavalyi év szintjén, a visszaesés inkább csak az exportra jellemző. Mi ennek az oka?- Az importért kemény dollárral fizetünk, ezért nincs is na!gyobb fennakadás, rendszeresek a szerződés szerinti szállítmányok. Ez a nagy függőség mijatt rendkívül fontos. Az importnak még mindig közel 80 százalékát teszik ki az energiahordozók, majd az anyagok és az alkatrészek következnek nem egészen húsz százalékkal. Az exportban a gépek és berendezések aránya meghaladja a 30 százalékot, e téren jelentős növekedés tapasztalható, míg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar éppen csak eléri a 30 százalékot, holott tavaly majdnem 50 százalékos volt a részesedése.- Lát-e valami esélyt arra, hogy éves szinten az exportunk idei teljesítménye megközelítse a tavalyit?- Ezt a célkitűzést egyre nehezebb reálisnak tekinteni. Abban reménykedhetünk, hogy a kisebb köztársaságokkal kötött és kötendő megállapodások újabb lökést adnak a forgalomnak. Ezért fontosak a finn-ugor látogatás kapcsán a múlt héten kötött megállapodásaink Udmurtiában, Mordvinföldön és a Mari Köztársaságban. Úgy tetszik, a kisebb köztársaságokkal sokkal könnyebb továbbvinni a levásárlási konstrukciót, mivel csak anynyi szabad devizájuk van, amennyit áruértékesítésből szereznek. Az igazi kérdés azonban ’ az, hogy lesz-e - elsősorban a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban - árualap, amit kiszállíthatunk. Ha lesz termés és áru, akkor lesz piac is. 1 Csökkenő előny Hosszabb távon milyen jövőt jósol a kétoldalú gazdasági kapcsolatoknak? Nem várható-e, hogy még inkább kiszorulunk erről a piacról?- Nehéz pontos képet rajzolni néhány évre előre, egyes tendenciák azonban ma is jól kirajzolódnak. Az már biztos, hogy ezen a piacon a közeljövőben nem leszünk versenyképesek a nyugatiakkal szemben sem tőke, sem minőség, sem pedig a színvonal szempontjából. Egyetlenegy előnyünk lehet, amit különböző okokból mindeddig nem sikerült kihasználni: hoszszú ideig jelen voltunk ezen a piacon. Sajnos, minél jobban távolodunk az 1991-es változástól, amikor új alapokra helyeztük együttműködésünket, annál inkább olvad ez az előny. Szeret-I ném ezzel kapcsolatban leszö| gezni: a magyar gazdaságdiplomáciának soha nem volt célja, hogy kivonuljunk az orosz piacról, csupán a túl nagy és túlságosan egyoldalú függőséget szerettük volna valahogyan oldani. Szerintem inkább az egykori Szovjetunió részéről volt tapasztalható bizonyos elfordulás - nemcsak a magyar, hanem általában a korábbi kelet-európai partnerektől. Most azonban az utódállamok is érzékelik, hogy a fejlett világ segítőkészsége és lehetősége nem akkora, mint amekkorának hitték. Ha számolatlanul kapnák a pénzt, akkor nagyobb lenne a választási lehetőségük. Lecserélhetnék például a Kelet-Európábán vásárolt technikát, technológiát. Erre azonban nincs pénzük, és úgy látszik, nem is kapnak. A technikát pedig üzemeltetni kell, ez ébresztette rá őket, hogy vissza kell fordulniuk kelet-európai partnereikhez. A felismerés elsősorban Oroszországra jellemző, de valamilyen formában megtalálható a többi köztársaságban is. Egy dolgot azonban látni kell: a fordulat előtti gazdasági kapcsolataink nem a realitásokra épültek, mivel azokat nem indokolta a gazdaság teljesítőképessége. Túlerőltetett helyzet volt, amelyhez többé nincs visszatérés. Péter József
