Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
168 Óra, 1993.7.6 3S Massza a rend kezében Kokárda a nemzetjmellkasán i ».^.i 'áí ^1i i í~* rfáifci tám mi fc'rtat. »'-**■»■■■■ ifi. «äff. mi ■ . irt.. m, » « ~ —■ A». a i i ■ Leboruló liberálisok A pótköltségvetésben szerepel egy százkilencvenmillió forintos tétel az úgynevezett nemzeti propagandaközpont fölállítására, költségeire. Nyilvánvalóan hazánk kedvező arculatának kialakítása a cél, ám a jobb emlékezetüek koponyájában, erről így hallván, óhatatlanul felrémlik némely baljós előzmény. Például a goebbelsi propagandagépezet, vagy akár a nem is oly rég gyógyíthatatlanná minősített hazai agitprop. mánia. Jeles magyar művészek véleményét kérjük ez ügyben a továbbiakban. Elsőként Mészöly Miklós nyilatkozott Szénási Sándornak. 3- Jó lesz-e nekünk, ha meglesz a nemzeti propaganda központunk ?- Egy propaganda- vagy tájékoztató hivatal tüstént kihívja önnön leiének és jogosságának kérdését vagy kritikáját. Jómagam azonban még játékként sem tudnám, de nem is merném elképzelni, még kevésbé vállalni, hogy a magyarságról az - úgymond - kívánatos kép körvonalait fölrajzoljam. Mert egy nép önnön bizonyítása éppen abban a spontaneitásban tetőzik, amely létének plurális lüktetésében megnyilvánul. Intézményeit .< ilyen vagy olyan fejlettségi fokon képesek működni. Feltesszük vagy tapasztaljuk, hogy az ott dolgozó, hozzáértő epiberek azt akarják adni tudásuk és igyekezetük fokán, ami a magyar honban, a magyar agyban, itthon, Magyarországon megszületni képes. Ennek nem propagálása, hanem működtetése a külföld irányában: önmagában és spontánul hozza létre azt a véleményvilágot, amelyet kialakítanak rólunk. Mondhatnám persze. hogy mi, magyarok, így meg úgy, kérdezhetném vagy állíthatnám, hogy ki a magyar, meg milyen a magyar, ehhez itt különben is mindenki ért, akár a futballhoz. S ez persze voltaképp rendben is van. De ezt a magyar mivoltunkat állandóan, kokárdaszerűen - akár egy bizonyos álláspontot - kitűzni az ország mellére: történelmileg vétkesnek, sőt tragikusnak tartom. Mást tennék tehát. Van néhány intézményünk, az úgynevezett magyar intézetek - noha pontosan tudjuk, hogy' az elmúlt időszakban hogyan működtek»-, velük kezdeném a munkát. Meglévő intézeteink rendkívül rosszul ellátottak, igen szegényesek. Ezek működésének, programjának nagyon precíz megtervezése, elszaporítása lenne az első feladat. Hiszen a bécsin, a rómain, a párizsin kívül szinte nincs is több ilyen intézmény. Szélesebb spektrumban a jelenlétünket kellene igazolni úgy, ahogy valamikor Becsben tudott működni a Magyar Ház, és micsoda tradícióval! És nem úgy, hogy mind valamilyen csúcsszerv alá legyen rendelve, hanem valóban plurális szemlélettel. Ez ügyben két tervezet ismeretes. Az egyik, a Csapiody-féie, viszonylag emberszabásúbb, legalábbis korrektebbül próbálja azt a bizonytalanságot és ködöt megfogalmazni, amelyet a másik fogalmazó szégyentelenül a talajgyökérig, az „igazi magy ar ember"-ig homályosít. Az effélékkel ez a társadalom most már túlzottan is tele van. Tehát ilyen premiszszákra alapítani a magyarságkép kialakításának központi megszervezését, egyszerűen felelőtlen dolognak tartom. Százkilencvenmillió forintot egy központi csúcsszervre költeni - amelyet, mint az ernyőt, erre az egész kérdéskörre szorítanának, önbemutatkozásunk nemzeti sematizmusára ilyképpen állami bélyeget helyezve ismétlem: vétkes könnyelműség. Az adónk nem erre való. ~1 -Ki elmúlt ételben gyakran hallottul : kormánypárti korúiból, hogy az ellenzék, a liberálisok, az idegenszitüek a világot járva 1 Magyarországot Degatív színben tűntetik , fel. Elz is indokolná, hogy pozitív magyarságképet teremtsünk odakinn. S erre - állí- J tólag - éppen a kormánykörök alkalmasak. 3 Mások -úgymond - a negatívumok hirdetésében érdekeltek...- Az. hogy bárki a negatívumok hirdetésében volna érdekelt - már önmagában jj olyan megfogalmazás, amely kimondatta- ; nul is előítélettel közeledik a másik felé, a másik véleményhez, amely nem egyezik az enyémmel. Nem hinném például, hogy azok az előítélettel, állandó negatív jelzőkkel illetett liberálisok kevésbé örök értékeket tisztelnének, mint mások. Ha egy József Attiláról, egy Bartókról vagy akár a magyar néprajz valamelyik csúcsteljesítményéről véleményt kell alkotni, meggyőződésem: nincs Magyarországon olyan liberális, aki ne térdepelne, ne borulna le az ilyen magyar oltárok előtt.- Ha az ilyen nemzeti propagandahivatal létrejön, azt nyilván a kormány keze is irányítja. Ezért az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, nem járunk-e ezzel úgy. mint korábban a kommunista blokk megítélésében: egybemosódhat így a rendszer és a nép, a nemzet és a kormány. Külföldön azt hihetik: amit az egyik mond. azt mondja a másik...- Akadémiai vendégeinknek a napokban voltaképp olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy szinte tájékoztató propaganda magánhivatalnak a szerepét töltöttem be. Ök Franciaországban élnek, és dolgainkról csak közvetve, a média által közvetített hírek révén tudnak képet alkotni. A szelektálást tehát mások, hivatalosan elvégezték helyettük. Az érdeklődök ilyenkor automatikusan fordulnak a személyes tanúhoz és közvetítőhöz. Megkérdeztek tehát, hogy mit miként látok. Am én sem végeztem missziót, csupán a magam tudása és becsületérzése szerint információkkal szolgáltam, melyeket ök további feldolgozásra elvittek magukkal. Itt tehát szó sem volt arról, amit egy ilyen centralizált hivatal feltétlenül akarni fog. hogy órületes példányszámú kiadványokban szuggeráljon és presszionáljon bizonyos dolgokat. Láttuk, hogyan megy ez a kultúrában: az elmúlt időszakban volt egy miniszterünk - rendkívül becsületes és a maga szakmájában igen otthonos ember -, aki egyoldalúsággal terhelten került olyan pozícióba, hogy az egész magyarság kulturális értékeiről, jövendő kibontakozásának lehetőségeiről nyilatkozzék. Aztán ezt a nyilatkozatot a világ hivatalos álláspontként értékelte. A lélektan örök szabálya szerint az történt ez esetben is, hogy az uralkodó rend nevében megnyilatkozó álláspontját a kívülálló némileg érvényesnek tartotta, azonosította a masszával, az egésszel. Ilyképpen a masszát ez a rend voltaképpen a kezében tartja.
