Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-03 / 8475. szám

Népszabadság 1993.máj.28. 08 sabb a deficit, ezt nem korrekt dolog a szociális partnerek nyakába varrni. Meggyőződé­sem, hogy az elmaradt privati­zációs és adóbevételek, vala­mint az igazgatási költségek növekedése „nyomta meg” a hiányt. A pótköltségvetés mér­legelésénél ezzel kellene szem­besülnie a parlamentnek.- A pénzügyminiszter persze'azt sem rejtette véka alá. hogy ezek az intézkedések ismét meghúzzák a nadrágszijat. Amit mar tudni lehet erről a csomagról, azt ön elfogadha­tónak, végrehajthatónak tartja?- Nekem nem azzal van gon­dom, ami benne van ebben a csomagban, hanem ami kima­radt belőle. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben a kor­mánynak egy átfogó gazdaság­­politikai intézkedéssorban kel­lene gondolkodnia. Például konkrétan megmondania: mit kíván tenni annak érdekében, hogy a reálszféra sorvadása megálljon, hogy új munkahe­lyek teremtődjenek. Ehelyett csak - a költségvetés számára persze egyszerűbb módon - a szűkülő bázisú jövedelem újra­elosztására tesz javaslatot. Hiányolom, hogy még mindig nem néz szembe a kormányzat a valóságos helyzettel, a gazda­ság mélyülő válságával. Ezért tartok attól, hogy a mostani ja­vaslatok csak félmegoldást szülnek.- A szakszervezetek partnerei lennének a kormánynak egy érdem­leges válságkezelési program végre­hajtásában?- Szerintem egy józan szak­­szervezet minden olyan prog­ramhoz partner, ami bizonyíta­ni tudja, hogy most ugyan többletterheket kell vállal­nunk, de tudjuk, hogy ennek mi az oka, és hogy a mostani erő­feszítések miként térülnek meg idővel a társadalom számára. Amíg viszont ezt nem látjuk, addig marad a bizalmatlanság a kormány egyoldalú megszorí­tó intézkedéseivel szemben. Partneri viszony- És a sokat emlegetett önmér­séklet, amit az ország érdekében a válság leküzdéséért a szociális part­nerek vállalnának, az hol marad?- Abban a pillanatban, ahogy kialakul a korrekt szo­ciális partneri viszony, mi haj­landók vagyunk erre az önmér­sékletre. Am eddig sajnos nem ezt bizonyították az érdek­­egyeztetési tapasztalataink. Tudom, hogy ez most politikai érvnek tetszik egy gazdasági intézkedéscsomaggal szemben. Ám a kormánynak kalkulálnia kell azzal, hogy csak akkor tud megállapodni a szociális part­nerekkel, ha komolyan veszi érveiket. S itt utalnék a tb-va­­lasztások utáni politikai szituá­cióra. Ha a szakszervezetek azt fogják tapasztalni, hogy a kor­mány, a képviselők tudomásul veszik legitimitásukat, s nem próbálják befolyásuk alá gyűr­ni az önkormányzatokat, akkor nyilván könnyebb lesz partner­ként tárgyalni a gazdasági cso­­magtervröl is. Ha most megint megpróbálnak „csőbe húzni” bennünket, akkor az nyilván nehezíteni fogja a gazdasági­szociális megegyezéseket is. Ha pedig fordítva történik, és füg­getlenül attól, hogy kinek sava­nyú a szőlő, most gyorsan fel­állnak az önkormányzatok, ak­kor ez előrelendítheti az érdek­­egyeztetési tárgyalásokat is. Én nem tudok eltekinteni ettől a feltételtől.- A pénzügyminiszter június vé­géig le fogja tenni a gazdasági cso­magtervet az ÉT asztalára. Telein-. tettel arra. hogy az ország finanszí­rozhatósága a tét, mennyire nyitot­tak önök egy újabb megegyezés iránt?- Ha most mindenki hajlan­dó okulni az elmúlt három év tapasztalataiból és képes félre­tenni előítéleteit, valamint ép­pen a helyzet súlyosságának megfelelően kellő alázatot ta­núsít a társadalom gondjai-ba­­jai iránt, akkor van tere egy át­fogó gazdasági-szociális megál­lapodásnak. Ám. ha közben azon töprengenek, hogy miként lehet a másik partner alól ki­húzni a széket, akkor nem lehet megállapodásra jutni. Ne zsaroljanak- Vannak olyan teóriák is, me­lyek szerint ha nem sikerül az ÉT- vel elfogadtatni a Szabó-progra­mot, ha a parlament nem fogadja el a jövő évi költségvetést, akkor könnyen olyan politikai helyzet ala­kulhat ki, hogy idő előtt kell kiírni a választásokat. Ez pedig esetleg a szélsőséges erők térnyerésének ked­vez. Látja-e egy ilyen helyzet kiala­kulásában vagy annak meggátlasá­­ban a szakszervezetek felelősségét?- Rendkívül nem örülnénk egy előrehozott választásnak. Már korábban is ez volt a véle­ményünk, egyebek között ezért sem támogattuk a parlament feloszlatására irányuló népsza­vazási kísérletet. Meggyőződé­sem, hogy nem jó, ha a válasz­tásokat - mint a parlamenti de­mokrácia legfőbb közjogi aktu­sát - rendkívüli helyzet veszi körül. Jó lenne elkerülni, hogy a következő választáson az em­berek indulatból és gyomorból szavazzanak. Szavazzanak in­kább tudatosan. Nem ugyanaz az értéke a voksnak, ha az va­laki ellen szól. mint akkor, ha azért adom, mert rá akarom adni. A politikailag és szociáli­sán kiélezett légkörben pedig a „valami ellen” effektusa erősö­dik fel. Ez pedig borulékony struktúrát hoz létre, amely nem igazán alkalmas az ország gaz­daságának stabilizálására Ezért a szakszervezetek semmi­képp nem érdekeltek a válasz­tások előrehozásában. Ezt a körülményt is mérlegelve kell tárgyalnunk az Érdekegyeztető Tanácsban és megállapodásra jutni a munkaadók és a kor­mány képviselőivel. Nyilván mindenkinek lesznek szakmai érvei a maga igazának alátá­masztására. Mi nem leszünk merevek: számolni fogunk a le­hetséges politikai következmé­nyekkel is. Más kérdés, hogy a kormánynak is tisztában kell lennie ezzel, s még a látszatát sem szabad keltenie annak, mintha zsarolni akarná a szo­ciális partnereket. Ha látjuk a kölcsönös jó szándékot, meg le­het egyezni Bossánvi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents