Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-01 / 8473. szám
Új Magyarország 1993.máj.25. 9 Mennyi az a két százalék? Szabó Iván kérdése Kupa Mihályhoz A kormány új gazdasági programjává] szemben, főként ellenzéki politikusok részéről, számos bírálat fogalmazódott meg. A leggyakoribb felvetés az volt, hogy ha a jövőben a gazdasági növekedés élvez elsőbbséget, akkor az egyensúly - ezen belül a fizetési mérleg - felbomlik, az infláció pedig emelkedni fog Mindez a kamatszint emelkedését, azaz a vállalkozások számára a hitelek drágulását vonja maga után, ami végül is a gazdasági növekedés ellen hat. Mennyire reális annak veszélye, hogy ily módon visszájára fordulhatnak a kormányzat gazdasági élénkülést elősegítő törekvései? - kérdeztük Szabó Iván pénzügyminisztertől.- Mindez akkor lenne igaz, ha a gazdaság élénkítésével párhuzamosan a költségvetés deficitjét növelni akarnánk - mondta bevezetőben a pénzügyminiszter. - Csakhogy mi az egyensúly határozott megtartása mellett, egy eg\Te szigorodó államháztartási rendszer keretében akarjuk elérni a gazdasági növ ekedést - válaszolta a miniszter. - Ez más szóval azt jelenti, s talán épp ez a leghűsbavágóbb kérdés az egész csomagban, hogy megadott vagy csökkenő deficiten belül a kiadások belső összetétele a beruházások javára és a fogyasztás rovására változik. A tervezett intézkedések logikája tehát ugyanaz, mint a korábbi megszorítások esetében, csak az a különbség, hogy a korábbi ilyen irányú lépések nem ösztönöztek beruházásokra, sőt a kiadások lefaragásán keresztül épp azt a zónát sújtották. Nem nyúltak hozzá a társadalmat rövid távon jobban érdeklő szociális, kulturális, oktatási és önkormányzab támogatásokhoz: mindig a gazdasági élet szenvedte meg az egyensúlyt célzó erőfeszítéseket. Egyébként az elmúlt három évben mást sem hallottunk, mint azt, hogy szűkítő pénzpolitikát folytat a kormányzat. Állítom: attól még sem hiperinflációra, sem más kedvezőtlen jelenségekre nem kell számítani, na most, a szigorú monetáris politikán belül, prioritást adunk a gazdaságnak a fogyasztással szemben.- A korábbi pénzügyminiszter nevetségesnek minősítette a társasági adó kétszázalékos csökkentés t, helyette szerinte inkább a beruházásoknak kellene adótámogatást adni.- Most, hogy egy adónemben csökkenést tervezünk, sokan azt mondják, hogy az a csekély mértéke miatt nem számít. Felteszem a kérdést: ha ezután felállnék a parlamentben, és azt mondanám, mivel kétszázalékos változás úgysem számít, ezért inkább emeljük meg két százalékkal a társasági adót, akkor mi lenne Kupa Mihály véleménye?- Sokan nehezményezték, hogy késik a társadalomban a „nagy elosztórendszerek" reformja. Mekkora előrelépés ebből a szempontból, hogy sikerrel zárult a társadalombiztosítási választás?- Ennek nyomán az önkormányzó társadalombiztosítás „személyében" várhatóan egy új partnert kap a parlament, a kormányzat, illetve a gazdaság. Ha ez a partner komolyan megkezdi a reformot a saját területén a maga eszközeivel, majd megfelelő felelősségtudattal, következetesen végre is hajtja azt, akkor valószínűleg eljuthatunk oda, hogy az államháztartásra egyre csökkenő terhek hárulnak. Idővel pedig a saját lábán is meg kell állnia ennek a társadalombiztosítási rendszernek. Ha figyelembe vesszük, hogy az egész társadalom költségvetésének a fele a társadalombiztosítás saját költsége, akkor érzékelhető, hogy itt milyen óriási pénzekről van szó. E forrásokkal azért is felelősen és hatékonyan kell gazdálkodni, mert ez sokat lendíthet a társadalom szociális érzékén, érzületén és az állapotán is. A fedezetek gyakorlatilag adottak, a rendszer reformja tehát immár valóban elkezdődhet.- Mikorra várható az az időpont, amikor megáll a sa/ót lábán az önkormányzó társadalombiztosítási rendszer?- Nagyon lassú átalakulásról van szó, tekintettel arra, hogy ebbe számos tényező, igy például a nyugdíjkorhatár megváltoztatása és az egész nyugdíjrendszer átalakítása is beletartozik Ez utóbbi nyomán a társadalmi nyugdíjból egy olyan rendszer lesz, amely az állam által kötelezően váílaít részből, és egy biztosításból származó részből fog felépülni. Azt hiszem, reálisan azzal számolhatunk, hogy a folyamat kiteljesedése tíz-tizenöt évet vesz igénybe. Aki most azt reméli, hogy - miután sikerült imponáló aránnyal - megválasztani a tbönkormányzatot, minden azonnal jobb lesz, annak végig kell gondolnia, hogy őket kívánom segíteni, amikor azt mondom, hogy a reformot következetesen kell végigvezetni - akkor is, ha tíztizenöt évbe telik. (Dóczy)
