Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Ha tudjuk, hogy a legújabb glo­­bálit válságot paradox módon maguk a kommunisták teremtették meg a börtönfalak érzéstelenítés nélküli fel nyitásával, t men ráadásul (cserébe?) maguknak tartották fenn a jogot, ho^y a szabad lét kezdő já­tékszabályait is ők állapíthassák meg, mely által a tegnapi foglyok rabtanóik lekötelezettjei lettek, a szó minden értelmien perverz helyze­tekbe bonyolódva, amelyekből ne­héz természetes eszközökkel kibonta­kozni, akkor az aggodalmunk mély megrendüléssé alakul át. Trianon bűnét nem lehet jóvá­­tenni békés eszközökkel, aak egy hatalmas pusztító nemzetközi háborúval és egy azt követő neo-Tri­­anonnal, amely örök időkre szól. Halálos vízió? Van-e még térsége a világnak, ahol ilyen anakroniszuku­­san ütközik össze a modernség és a .fundamentalizmus? Jugoszlávia tegnap még modern turistaparadicsom volt, a keleti blokk irigyelten gazdag és szabad országa, ahol a pénz valulának, a lá­togatás nyugati útnak számított. Ma ugyanitt középkori kegyetlenségú fundamentalista háború tombol: a nemzetközi üdülőhelyek romokban, a turístaváróan kedélyes, oldott és temperamentumos .jugók” vagy ka­tonák, vagy véreskezú fanatikus dzsungelharcosok lettek. A jugoszláv típusú lörzsi-etnikai­­vallási háborút bármelyik volt szo­cialista országban ki lehetne robban­tani, ahol elegendően nagy a szegé­nyek és a gazdagok közötti különb­ség, és vannak eltérő érdekű etniku­mok — s ugyan melyik országban nincsenek? • I A balkáni fundamentalista há­ború nemzetközivé tágítása aak elhatározás kérdése. A volt szovjet érdekkör területén ez gya­korlatilag a beteljesülés előtt áll. Csak szervezés kérdése, hogy vala­hol, például Ukrajna és Románia, Románia és Magyarország, Szerbia és Magyarország, stb. között átcsap­jon a kisebb vagy nagyobb helyi tü­zeket egy nagy közös nemzetközi tűzvésszé felloBbaniani képes szikra. A dolgok kérlelhetetlen logikája szerint háború lesz Gehet). Kelet- Európa és Szovjet-Ázsia gondjait ol­­csóbb és kényelmesebb egy háborús pusztítással megoldani, mint a vég­telenségbe nyúló perpatvarok, ha­tárviták, fejlődések és visszafejlődé­sek költséges és fáradságos szponzo­rálásával. Az elmúlni nem akaró bal­káni háború fel kell hogy ébresszen **. kniriden úijéiŐJtoU Ugenakóuwá gaz-„ dag világ nagyszabású kísérletet vé­gez. Azért és addig tartja életben a balkáni háborút, amíg fennáll a terá­pia: a volt szovjet birodalmat, úgy ahogy van, minden következményével együtt egy katalvuu háborúval ki le­het amputálni az egészséges világ tes­téből. • Ez a pálya ma Közép-, Kelet- és Dél-Európában. Derűsebben fogalmazva, egy tehetségei jóvá a vég­telen sok közül. Inkáob hódoljunk annak az illúziónak, hogy rajtunk, magyarokon is múlik, melyik jövő­­változat válik valóra, mint hogy ele­ve beletörődjünk a rossz sors csapá­saiba. Ez esetben azonban tudomá-A kérdés csak az, a gazdagabb és hozzánk képest mindig is boldogabb világ hol kívánja meghúzni a védett­séget övező Közép-Európa határát. A modem politikai földrajz hol jelöli ki Kelel-Európa kezdetét, hogy a vé­dett Közép és a feláldozni szint Ke­let közé leeressze a jótékony vasfüg­gönyt, mely által a bolsevizmus utáni terület — lakóinak akaratától füg­getlenül — jól körülhatárolt „küz­dőtérré" válik, ahol lefuttatható lesz a történelem legnagyobb szabású po­litikai operációja. Érzéstelenítés nél­kül. A balkáni modell szerint. Kiugrik-e Magyarország a válság­zónából, vagy nem ugrik kif Ez itt a kérdés. Megérkeznek-e időben az an­gol ejtőernyősök, vagy Antall József és Göncz Árpád minden leszármazottját szőnyegben viszik el egy nehezen defi­niálható hatalom kommandósai, hogy könnyebb legyen aláírniuk a hadüze­netet (Szovjetunió immár nem lévén) j a feltüzelt Szerbiának. Agyrémt Ak­kor is az volt, amikor szó szerint meg­valósult. Amikor a kiugrás lehetősé­gének megcsillan táj a volt a legna­gyobb beugratás. A megfontolás Budapestről nézve abszurd és elfogadhatat­lan, hogy ne mondjuk irtóztatónak. De már Londonból vagy Párizsból nézve nem az. És nem az Washing­tonból nézve sem. Mint ahogy egyet­len magyar politikai szervezel sem rendezett tüntetést a kuvaiti öböl­háború vérlázítóan cinikus be nem fejezése avagy az északír öldöklések abszurditása ellen. (Nóta bene: a Balkán-háború kezdetén a Magyar Újságírók Közgyűlése nem volt haj­­. tandó elítélni a háborút.) A távolság négyzetével arányosan aökken a felelősségérzet a modern genocídiu­mokért. Ez is az információs társa- i dalom nagy tragédiája. A túladagolt háborús hírek immúnissá tették a borzalmak iránt az emberiséget. A gazdag világ persze alapjá­ban véve humanista. Nem dönt egyik pillanatról a másikra. Ad még egy esélyt a békés kibon lak ozásnak (Give peace a chancel). Addig is hagyja egy kicsit gyilkolódni a vér­­szagtól megrészegült szerbeket, hor­­vátokat, muzulmánokat, amíg adó­dik valami jobb megoldás... S ha nem? Valahol néhány vödör kerozin zúdul víz helyett egy helyi bozóttúzre. A többi már a természet dolga. És a tűzoltóké. Akik szokás szerint majd késve érkeznek, hogy a Neo-Trianon-kastélyban tv üljenek túl sokan az asztal körül. I spl kdl vennünk, hogy ami ma Ma­­\^gmamágon egy évvel atakmmpontbóL sorsdöntő országgyűlési választások előtt zajlik, alapvetően határozza meg nem csak a magyarság, de bizonyos miértékig az egész régió jövőjét. Ha ugyanis a modernizáció to­vábbvitelére szavaz az ország, s ki­zárja annak lehetőségét, hoey a há­romévá rendszerváltozási folyamat csalódásai visszalökjék őt a balkáni fundamentalizmusba, akkor Ma­gyarország nemcsak azt a lehetősé­get nyeri el, hogy időben csatlakoz­zék a modern és erős (a saját érdeke­it megvédeni mindig elegendően erős) Európához, hanem azt is, hogy hozzájáruljon a térség bizton­ságának ét egyensúlyának megte­remtéséhez. Ami a magyaroknak legalább annyira érdeke, mint a csatlakozás, elvégre túl sok honfitár­sunk él a határainkon kívül, s nem mindegy, rájuk a jövőben mint ter­mészet adta követeinkre (íme, Tria­non hasznai), avagy ellenfeleink tú­szaira kell gondolnunk. Itt érkezünk el saját magunk­hoz, a magunk jól felfogott ér­dekeihez. Amelyeket még ma is, tör­ténelmi léptékkel nézve szinte per­cekkel az új országgyűlési választá­sok előtt mintha képtelenek volnánk fölismerni. Olyan elementáris erővel zúdult az egyszerű állampolgárra a kényszerű szabadsággal együtt járó lakberendezés kényszere, hogy egy ponton túl képtelenné vált a folya­matok nyomon követésére. Idáig el kellett jutni, de nem mindegy, hogyan jutunk innen tovább. Három év után. nemcsak hogy nem érdemes, de nem is sza­bad sopánkodni azon, hogy a válsá­­én felelős kommunisták közül a aja szála sem görbült meg egynek sem, sőt közülük sokan a rend­szerváltozás bajnokai lettek. Ez volt az ára ugyanis annak, hogy elsőnek kezdhettük el a rend­­szerválloztatgaiásl. Még szerencsés­nek is mondhatjuk magunkat, hogy nem egy szlovák, egy ukrán vagy egy orosz típusú „demokráciában" élünk, az annak megfelelő anyagi színvonalon. A késés ára drámai mó­don jelzi a magyar rendszerváltozás hihetetlen előnyét az utánunk jö­vőkkel szemben. Más kérdés, hogy ez ma Magyarországon senkit sem érdekel. Iu még mindig az a sláger, hogy Antall József és Csurka István meg-

Next

/
Thumbnails
Contents