Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-30 / 8489. szám
Magyar Hírlap, 1993.6.24 17 Politikai halmazelmélet STÉPÁN BALÁZS Régen rossz, ha a napi politika leírására a matematikai logikát kell segítségül hívni, s halmazelméleti okfejtésre szorul a pártpolitikai szerkezet leírása, ám pillanatnyilag itt tartunk. Célszerű tehát a politikai logika gondolkodásmódját felfüggeszteni és matematikai logikával helyettesíteni. Az MDF és a koalíció körül kialakult bonyodalmak halmazelméleti fejtegetést igényelnek. Kollégám folyamatábrát is készített a legfrissebb belpolitikai fejlemények értelmezé- | sére. Decentrikus, egymást metsző köröket rajzolunk tehát az üres lapra, | ügyetlenül. A kusza ábráról végül is némi töprengés árán leolvasható, I hogy aki a M1NCS (Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport) tagja, az nem feltétlenül tagja (de az lehet) a Magyar Igazság frakciónak, viszoni aki tagja a frakciónak az nem lehel tagja az MDF frakciójának, ám a MINCS emberei az MDF-frakció tagjai maradnak. A Magyar ■ Igazság Párt tagja értelemszerűen nem lehet tagja az MDF-frakciónak és a MINCS-nek sem, de kérdéses, hogy a párt képes lesz-e önálló frakciót állítani. A Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport sem . könnyű eset. mert nyitott. Bármelyik parlamenti párt, ellenzéki párt képviselője is beléphet. Amolyan pártok feletti csoportról van tehát szó. amely éppen a pluralizmus politikai logikájának mond ellent. Ráadásul az egész konglomerátum háta mögül felsejlik a Magyar Út, amiről a júliusi első kongresszusig semmit sem tudunk, kivéve Csurka ..Néhány gondolat..."-át. ami valamiféle szellemi alapvetésnek tekinthető ez esetben. A káosz képe azonban még így sem teljes. A fent leírt formáció egymástól logikailag elhatárolható elemeit ugyanis keresztülmetszi Zéiényi Zsolt „átjárhatósági" tétele. Aszerint ez az egész politikai halmaz érvénytelen, minden képviselő azt tesz. amit akar, ami eszébe jut, amire futja neki. Oda áll és oda ül a parlamentben, ahova éppen akar. Feltehetően bajba is került néhány képviselő, hogy vajon ő most hova, kihez tartozik? Antall centrumához? Csurka radikálisaihoz? Vagy egyszerűen csak a népi-nemzetiekhez? Vagy a kereszténydemokratákhoz? Akkora a rohangálás a parlamenti folyósónon, hogy a hírlapírók baiosan igazodnak el a nagy jövés-menésben. Ez lenne a kisebb baj. ám maguk a főszereplők sem tudhatják biztosan merte, hova tartanak, mert az egyre-másra alakuló szervezetek s azok egymás közti viszo- ! nya megfejthetetlen. Hiába próbáljuk meg elemeire bontani a fenti halmazt, részecskéi önállóan sem értelmezhetőek. Létrejött az „Apák és fiúk" pártja, amelyben a László és a Csurka család két generációval képviselteti magát. Az új pán a parlament falai között alakult, ám láttunk már hasonlót. hiszen a szemünk láttára kerüli a parlamentbe a Nemzeti Demokraták Szövetsége Pozsgay Imre révén, vagy a szociáldemokrata párt Király Zoltán asszisztenciájával. Az NDSZ egyetlen voksot sem tudhat maga mögött. Pozsgay az MSZP listás mandátumán került a parlamentbe. A szociáldemokraták mandátumáért Király Zoltán egyéni választókerületében megküzdőit ugyan, ám ő is az MDF támogatásával jutott a parlamentbe. A Magyar Igazság Párt még ennyit sem ten a siker érdekében, az MDF-listán. az MDF programjával és politikai tekintélye révén, a választók megkérdezése nélkül egyszerűen csak „lett".!. De még az sem biztos, hogy így hívják. Már jelentkezett a rivális. hogy a Magyar Igazság Párt már foglalt márkanév... Egyelőre tehát azt sem lehet tudni, hogy melyik az igazi Igazság Párt. A névért pereskedni fog a két szervezet, a bíróság elé kerül az egyébként politikai tartalmú vita. A halmaz következő eleme a Magyar Igazság frakció és a MINCS, meg az átjárhatóság. Az átjáthatóság és a MINCS szerepének — Csurka (?)-, Zéiényi (?)-, Horváth Lajos (?)-féle — értelmezése (tudniillik. hogy bárki beléphet a frakcióba) nem egyéb, mint kísérlet a lehetetlenre, a pluralizmus homogenizásálására, egyneműsítésére. Kiváncsivá tesz a próbálkozás, hogy vajon miféle általános politikai érdeket vagy értékeket képviselhet a parlamenti pártokat keresztülmetsző frakció? Mert ha létre lehet hozni ilyet — és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy lehet —. akkor mi szükség van a pártokra? Elképzelhető olyan politikai csoport, amelyik mondjuk a bérlakásban élők érdekét kívánja hatékonyan érvényesíteni pártállástól függetlenül, ám a „magyar igazság" lényege aligha ragadható meg olyan egyszerűen, mint a lakásbérlők érdeke. A halmazelméleti pártpolitika végkifejlete a parlamenti keretek között kezelhetetlen konfliktusrendszer. Pontosabban lehetetlenné válik a rangjukon kezelni a jelenlegi politikai, társadalmi feszültségeket. Könnyen kicsúszhat ugyanis a kormány, a parlament kezéből a politikai folyamatok irányítása, ellenőrzése, befolyásolása. Ugyanis olyan kiszámíthatatlan igénnyel fellépő, tisztázatlan eredetű és szándékú, kétes legitimitással rendelkező szervezetek próbálnak beépülni a politikai rendszerbe, amelyek idegenek az egész intézményrendszertől. Némi szkepszissel persze elmondható, hogy a rögtörzés és a kiszámíthatatlanság jellemezte alapvetóan eddig is az MDF politizálását, s részben ennek köszönhetően alakult ki a jelenlegi kusza helyzet. A pártelnök számos taktikai csatát nyert többek között Csurka Istvánnal szemben is, ám ezzel a párt sokat hangoztatott belső egysége is megrendült. Nem mindig lépett jó tempóban a pártelnök, s hiába próbálta a megbékélést keresni Csurkával. Szándéka ellenére, de felelősség terheli a pártelnököt a kialakult helyzetért, a pártegység látszatának felbomlásáén is. Csurka pedig hajthatatlanui haladt a saját útján, így a pértelnökkel közös alkotása a pártpolitikai halmazhelyzet. Sem Csurka, sem Antall József taktikai lépései mögött nem fedezhető föl pontosan felépített stratégia, s a taktikai győzelmekén mindketten a stratégiai érdekeket áldozták föl. Tévedés lenne azonban feltételezni, hogy a koalíció és az MDF áttekinthetetlen belső helyzete teljesen megbéníthatja a belpolitikai életet. Az viszont bizonyos, hogy a halmazelméleti problémákkal terhelt pártélet következtében a kormány, következésképpen a parlament működésének hatékony sága mélypontra zuhanhat, hacsak nem a jelenlegi helyzetet tekintjük a mélypontnak.
