Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-02 / 8474. szám
Korai sirató Válságban van az Erdélyi Magyarság Magyar Nemzet 1993.máj.27. 22 Kizártnak tartom, hogy az.utóbbi öt évben Magyarországon alapított lapok közül egy is az örökkévalóságra rendezkedett volna be. 1988-ban a lehetőség, 1990-tól már a zsenge tények látszottak jelezni az egyetlen bizonyosságot: a magyar népnek nem kell és már soha nem rendeződhet vissza a kommunizmus. A százával induló lapok, folyóiratok a maguk szorgalmában, szimatában a szerencsében, valamint egy, két - még szerencsésebb - támogatóban bizakodhattak az induláskor. Három és fél évvel ezelőtt részt vettem - meghívott barát, erdélyi, szakmabeli minőségben - azon az egyik megbeszélésen, amelyen az Erdélyi Magyarság című negyedévi folyóiratot terveztük valamilyenre ( Köteles Pál vezetésével. Akkor (is) j egyetértettünk abban, hogy szükség van egy lapra, mely független a pártoktól, és a határokon túli, az elcsatolt területek magyarságának Trianon utáni sorsát, mai gondjait, jövőben kilátásait tárgyalja a lények, dokumentumok alapján. Ha akkor - még éltek, vergődtek a szocialista utódállamok - jövendölni kényszerültem volna, szomorúan jósolok hosszú életet a még intrauterin Erdélyi Magyarságnak. Szomorúan, mert nagyon távolinak látszott a kor, melyben a felvidéki, az erdélyi, a kárpátukrajnai, bácskai, bánsági magyar milliók sorsa nemzetközi emberi jogok szintjén megoldódik és ezzel majd szükségtelenné válik a lap maga is az őszinte ölelkezésben. Amíg kegyetlen, szolgai sorban tartanak milliókat, távol a magyar anyanemzet amúgy is törékeny védőszárnyától, addig - itt a szomorúság oka! - szerepe lészen ennek az egyetlen lapnak, mely rendszeresen hírt hoz, visz. Ezt gondoltuk akkor mit ott, egyelőre mindnyájan külső és bábám unkatársak. A magyar sajtótörténetben az Erdélyi Magyarság vált (önmagát vállalva) eddigelé az egyetlen tudományos idényfi lappá, mely a kisebbségi sorba vetett magyar nemzetrészek kényszerű, abszurd sorsával és jelenlegi életvitelével foglalkozik. Szerényen és röviden: ez a profilja, a vállalt A lapot elindította Köteles Pál író, vezette azt 1991. decemberében bekövetkezett váratlan haláláig. Nem laptörténetet írok Am ahhoz, bogy a pénz híján ma haldokló lap helyzetéről szóljak, szükséges az előzmény jelzése is. A jeles külső munkatársi gárdával dolgozó folyóirat jelen pillanatban olyan ponton áll, hogy minden a süllyedés felé mutat. Bizonytalan a további megjelenése. És aki - a mostan ipostai terjesztés dacára is - ismeri a megjelent 14 számot, föl tudja mérni az esetleges, nagyon is kopogtató veszteséget; a lap elmerülésével annak az ügynek a hűlt helyét, amelyet vállalt és vitt, sokszor erején fölül küszködve a terjesztéssel. Kézügyben az utóbbi években itt is, amott is szüneteltetett, majd újból életre keltett lapok sorsa és példája. Az Erdélyi Magyarságot egy éne a célra létre jött alapítvány, az Erdélyi Magyarságén Alapítvány gondozta anyagilag kéregetésből. A lap megszűnésével az Alapítvány is szerepét veszti, és most beláthatatlan egy olyan lelkes és gazdag anyagi támogató a majdanban, aki vállalná az újraindítás, az újbóli népszerűsítés költségeit Tavaly decemberben került hasonló helyzetbe a lap, akkor megúszta valahogy. Idén áprilisban a három belső munkatársból kenőnek fölmondták, megspórolván így csekély bérüket a következő lapszám megjelenéséhez. Óhatatlanul arra is kell gondolnunk, hogy a nagy magyar politikai kampányok elmúltával nem fontos talán az ébresztő, magyarok millióival törődő ún. kisebbségi gond - inhon. Lapok százait pénzelte s pénzeli ma is nyugaton (és nem lejjel) a román, a szlovák, a szerb politikai gárda és kormány, elárasztják kelettől nyugatig az összes nemzetközi fórumokat, hivatalokat olyan nyomtarvá' nyokkal, melyekben a teremtés kezdetétől Isten adta és történelmi jogú' kát bizonygatják a ma birtokolt trerületekhez, enyhén szólva bizarr jogi és történelmi argumentációval. Városok, országrészek, magyar néptömegek forognak szóban és szófacsarásban, gúzsok között kényszerítve pedig a nemzetiség-magyart, a kisebbséget valamelyes védekezésre, o Dnyesztenől a Tiszáig hömpölygő román országló igények közepette... Ma erről van szó! Egyre-másra alakulnak a román lapok és szervezetek otthon meg nyugaton ebben a szellemben, és a szlovák kormány szin. tén fennen hirdeti a nemzetiségi kérdés legeurópaibb szintű megoldását. És tudják szerető baráti szomszédaink, hogy így kell ezt cselekedni, míg újból és újból bele nem fásul a .rendtartó" Nyugat ebbe a szóözönbe. A magyar kormány ismét tárgyilagos. Hisz az igazság végső győzelmében, hisze a mesékben, és nem veszi észre, hogy ismét és újból ráfizet, irtózatos adóját fizeti végtelen türelmének. Úgy hisz, mint 1918. december 1-jén, mikor a MÁV szállította állami költségen Gyulafehérvárra a román tömegeket ülésezni, hogy kimondják Erdély egyesülését (!) Romániával. A magyar politikai pártok kirakatába kerülhet ismét a nemzeti egység, a „szellemi határokon" belüli egységes magyar nemzet és kultúra. Hiszen közelednek a választások, és föl kell sorolni mindazt, amit ki-ki megoldásra vállal! Miközben megszűnik a: egyetlen magyar nyelvű lap, mely a kisebbség megalázó kenyerén tengődőkkel foglalkozik és csak azzal, és csakis a tények, az eddig sosem közölt dokumentumok alapján! Nem rémképeket festek. A helyzet maga riasztó, és ennek csak egyik jelzése az Erdélyi Magyarság agóniája. No meg - főként - nem írok tarháló cikket most. (Hiszen április elseje óta már nem vagyok a lap olvasószerkesztője.) Mondhatnám, miközben földhöz vágnám poharam, hogy nem magamnak kérek. De profundis clamavi - a mélyből kiáltok, hogy ne lökéj utánam a lapot is! Az egykori munkahelyem felé fordulva mondom el azt, amit valakinek már rég el kellett volna mondania: ha egy nemzet, egy kormány és annak számtalan hivatala képtelen egyetlen lapot eltartani azokból a milliókból, melyeket különböző szervek, hivatalok kapnak rendre a kisebbségi ügyek intézésére, közpénzből, akkor megérdemli mindazt a rágalmat, amelyeket a magyar kisebbségtartó szomszédok számtalan honi és nyugati csatornán zúdítanak rá. A határokon túli magyarságnak külön kormányhivatala van Budapesten, igen helyesen. És az azonos profilú lapnak nem telik évi 7 millió forintra a megjelenéshez, nem áll össze az összekoldult garasokból. Mat az Erdélyi Magyarság úgy független és pártatlan, hogy senkihez nem tartozik Magában áll, mint ama sokszor megénekelt erdélyi, kárpátaljai fenyő meg népe, rendületlenül a színen... Ne soroljuk, ne kérdezzük, milyen döntések és érvek alapján adott a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 2,5 millió forintot most az * Operaélet című lapnak; hogyan érdemelte ki a Színház a 4,5 milliót, a Táncművészét a 3,7-et, a Vigília (annyi egyházi vagyon visszaszól-
