Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-28 / 8488. szám

Élet és Irodalom, 1993.6.25

három forgatókönyvet Erre vár-1; tam. Meg voltam győződve arról, hogy zseniálisan ál tudom (mi az egyszer már megírt könyveimet Nem tudtam átírni. Gyorsan rájöttem, hogy számomra kevéssó is- : mert talajon mozgok, bizonytalan -v vagyok az új szakmában, és rengeteg ember közreműködését kell figyelembe vennem. De azért továbbra Is igyekeztem. Két forgatókönyvemet elfogadták, filmet is csináltak belőlük, ezek nem voltak rossz filmek, a párbeszédek egészen jól hangzottak néha, de még itt is hiányoltam eredeti könyveim lényegét, miközben rádöbbentem, hogy előző filmjeim hibái sem kizárólagosan a filmeseken múlottak. Harmadik forgatókönyvemet a. rendező teljesen átírta, ennek a filmnek volt a legnagyobb sikere. Akkor határoztam el, hogy megmaradok az eredeti széppróza változatnál. Éjszakánként majd leülök j a kényelmetlen és igen kicsi íróasztalomhoz, megírom azt, amit fontosnak tartok, aztán az esetleges átdolgozást rábízom azokra, akik értenek a saját szakmájukhoz. Igaz, hogy néha még mindig azt gondolom, hogy én is majdnem belejöt- ■ tem a filmszakmába, de addigra már Jugoszlávia széthullott, ami maradt belőle, azt nemigen érdekli a magyar írás, Magyarországon pedig kevés pénz van a filmre, és egyébként is az anyaországban van elég sok jó író, akiknek a könyveiből filmet lehetne csinálni.

— Hogyan fér meg több szerepben egy alkotóművész? Jelentűs műveket publikál, és közben volt már színházigazgató, jelenleg főszerkesztő. Nem szorítja ki egyik szerep a másikat?

— A hatvanas évek végétől kezdve volt egy nagy írói nekifutásom, minden évben megírtam legalább egy könyvet, közben, hogy a mindennapi kenyeremet is megkeressem, újságíróskodtam, és szerkesztgettem az Újvidéki Rádióban, a kollégák hagyták, hogy minél többet foglalkozzam az irodalommal, időnként volt néhány kisebb kellemetlenségem, néha megvádolták ezzel-azzal, természetesen magyar nacionalizmussal is. meg ennél csúnyább dolgokkal is, de én ennek ellenére a következő évben megírtam az újabb könyvemet, némelyiknek egészen szép sikere lett, sokan bWasták, a kritikusok szépen • írtak rólam, amint már említettem, filmek és színdarabok is készültek könyveimből, lefordították a könyveimet más nyelvekre, és amikor szinte már egészen jól ment a dolog, megválasztottak az íróegyesü-, let elnökének. Ekkor kezdtek megritkulni a könyveim. Azt hiszem, túlságosan komolyan vettem az elnökséget. Akkoriban pezsgő irodalmi élet folyt a Vajdaságban, az egész országban, azzal áltattam magam, hogy ennek részben én ii irányítója vagyok, és majdnem élveztem a helyzetet. Addig tüsténkedtem, amíg kineveztek színházigazgatónak. Ezt már nem élveztem. De épületet kellett szerezni az újvidéki magyar színháznak, és egyesek szerint ehhez éppen én , kellettem. Más is meg tudta volnál csinálni, de hát én csináltam végig, amit ilyenkor végig kell csinálni, vagyis házalni és alkudozni, végük két épületet is kapott a színház, a ,

' két épület között kiüuettem néhány falat, és ajtókat csináltattam, renováltattam és bemeszeltettem a húszakat, kinézésre egészen takaros kis színház lett, de én közben alig írtam valamit. Igaz, akár sikeres színházigazgatónak is mondhattam volna magamat, de amint a falakon megszáradt a festék, gyorsan visszamentem régi szélvédett helyemre, a rádióba. Csakhogy az illetékesek akkor már főszerkesztőként akartak viszontlátni. Ez még nem lett volna nagy baj, a kollégák főszerkesztőként is szívélyesen fogadtak, ők hagyták volna, hogy foglalkozzam ismét nyugodtan az j irodalommal, de aztán rossz idők jöttek, hullottak a főszerkesztők, nekem is volt néhány kellemetlen • beszélgetésem, amely inkább kihallgatásra emlékeztetett, de az

események furcsa összjátéka révén megmaradtam a helyemen immár több mint hét éve, közben sikerült napi huszonnégy órásra duzzasztani a magyar műsorunkat, amire büszke vagyok, viszont egyáltalán nem vagyok büszke area, hogy egy erős adóról jóval gyöngébbre kerültünk, így kívánták az állami érdekek, mert a rossz idők lassan még rosszabbra fordultak, kitört a háború a közelünkben, vonultak a már említett tankok, és vonultak az emberek is egyenruhában, akik pedig nem akartak egyenruhát ölteni, azok elmentek külföldre, a szerkesztőségemből is sokan. Mégis írogattam ilyen körülmények között is, persze már nem olyan tempóban, mint régen és nemcsak idő-' szűke miatt. Az alkudozások és házalások közben az ember óhatatlanul a politikához dörzsölődik, és óhatatlanul bemaszatolja magát. Minden szakmában maszatos lehet . valaki, az írói szakmában is, de ezt elintézheti reggelenként borotválkozás közben, amikor tükörbe néz, a politikai foltok azonban nehezebben halványulnak el, mert itt egyegy téves lépés esetleg nagyon árthat más embereknek, és ami még veszélyesebb, kívülről sok minden belemagyarázható. Ha nem is teljességgel, de nagyjából még meg vagyok elégedve magammal, ha szépen megborotválkozom, íróként mindenképpen. Azt hiszem, újból él kell kezdenem rendszeresen írni.

— A vajdasági magyar irodalom mindig Igen karakterisztikus volt. Hagyományos és avantgárd törekvések keveredtek, és a különböző csoportosulások, folyóiratok erőteljes színeket aduk az Irodalomnak. Ma Is jellemző ez? Van-e újabb Irúl generáció?

— A vajdasági irodalom színei ^ kjfakultak mostanában. Lehet, hogy ez csak átmeneti állapot, szeretném azt hinni, hogy így van. Szegénység, már-már nyomor van mifelénk, a folyóiratok vergődnek, vergődnek az írók is, már akik itt- maradtak. .Van, aki hevesen politi- zál, általában a jó ügy érdekében, viszont irodalommal egyre kevesebbet foglalkozik, van, aki hosszasan számolgat, hogy miből is fog megélni ő és a családja, de azért még ír, van, aki csak azért is ír, kissé kapkodva, néha talán felületesen Is, mert hát szükség van á magyar írásra. Sokan eljöttek Magyarországra. Bizonyára jó okuk volt erre, de olyan űr maradt utánuk, amit nehéz lesz kitölteni. Hogy visszatérjek a legelső kérdésreta múzsák nem hallgattak el, de igen-igen elkedvetlenedtek, és

v igen-igen megkeseredtek, így szokott ez lenni, ha eluralkodik a veszélyeztetettség érzése, és nemcsak a múzsákon, hanem egy egész nemzeti kisebbségen, mégpedig indokoltan, habár a veszélyeztetettség érzésével is óvatosan kell bánni, mert azok is hivatkoznak rá, akik egyáltalán nincsenek veszélyeztetve, de ezzel érvelve garázdálkodnak és gyilkolnak. Hogy eközben feljön-e egy újabb írói ge’ neráció? Vannak fiatal íróink, sok új név jelentkezik, nem tudom azonban, hogy generációvá fejlődnek-e. Egyre több vajdasági magyar fiatal már középiskolában is Magyarországon tanul, magyar nyelven. Részben nyilván azért, mert veszélyeztetve érzik magukat, és ha tovább is ezt érzik, ottmaradnak. És nemcsak ők.

Erdélyi Erzsébet —Nobel Iván