Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Pesti Hírlap 1993.máj.27. A LEGNAGYOBB KOCKÁZAT, HA NEM VÁLTOZTATUNK Javallt gyógymód: infrastruktúra-fejlesztés Az elhúzódó gazdasági pangás, növekvő munkanélküli* •ég közepette minden olyan hírnek örülünk, amelyik a kibontakozás, a gazdaságélénkülés lehetőségével ke­csegtet A Privatizációs Kutató Intézetben nemrég ké­szült el egy tanulmány „Infrastruktúra-fejlesztő és gaz­daságélénkítő program” címen. Az intézet igazgatóját, Giday Andrást kérdeztük a kilátásokról. ma Donom »rtm — Megvan az új csodaszer7 — Nem mondanám se új­nak, se csodaszernek. Telje­sen új ötletekkel és módsze­rekkel ritkán állnak elő a köz­gazdászok vagy kutatóintéze­tek. Meg lehet nézni, hogy a hazai pártok vagy nagyon ha­sonló gazdasági programmal rendelkeznek, vagy el sem ké­szítették a magukét, mert mi­nek is: az első menetre úgy sem tudtak volna gyökeresen mást készíteni. A gazdasági vi­­lágkömyezet azonban szá­munkra úgy alakult — a re­cesszió olyan tartósnak bizo­nyult, és a keleti társada­lmak, gazdaságok olyan ne­hezen akarnak talpra állni —, hogy mindenképp változtat­ni kell az eddigi gazdaságpoli­tikán. E változtatáshoz java­soljuk kitörési pontként az infrastruktúra-fejlesztést. Hangsúlyozom, hogy kitörési pont, vagyis egy reális gazda­­ságélénkítési program kulcs­pontja, s nem maga a teljes program. Ez ennél sokkal összetettebb. — A vasúi-, telefon-, út há­lásai fejlessUt^ a csatornaépí­tés ét a tMn igen drága mu­latság. Nekem égj tinik, in­kább viszi, mint hozza a pénzt. Miért nem az ontó- vagy szá­mító gépgyártást jaztasolják 7 — Itt arról van szó, hogy a kormányzatnak, a gazdaság­­irányításnak mit kellene lép­nie. Minden történelmi-gaz­dasági helyzetnek megvan­nak a maga valószínűleg he­lyes gyógymódjai. A fejlett pi­acgazdaságokban, amikor sta­bil a kereslet és kínálat, elke­rülik a beavatkozást. A máso­dik világháborút megelőző vi­lágválságból Olaszország, Né­metország óriási autópálya­­építésekkel és a hadiipar fej­lesztésével igyekezett kilábal­ni. Bár a háborút követően a hadiipar egész Nyugaton — különösen az USA-ban —je­lentős szerepet kapott, a kor­mányok emellett a lakás­építések ösztönzésével, általá­ban pedig a termelő beruhá­zások élénkítésével pörgették fel a gazdaság motorját. Az utóbbi évtizedekben azonban kiderült, hogy a kamatked­vezmények, az amortizációs kedvezmények vagy az olcsó beruházási források már nem alkalmasak a beruházási kedv növelésére — csakis a valós piád igény keltette kihívás je­lent ösztönző gazdasági erőt. Éppen ezért a piacgazdasági elveket követő kormányzati szabályozás — a fejlett orszá­gokban — csaknem teljesen lemondott a termelő beruhá­zások direkt befolyásolásáról.-— Helyette most újra az infrastruktúrát, vagyis a nem termelő szférát fejlesztik... — Valóban vannak ilyen törekvések, de egyelőre ott is, itthon is inkább a szigorú mo­netáris politikát erőltetik, amely csak a versenyképes befektetéseknek, beruházá­soknak ad esélyt. Erről a szi­gorú kiválasztó szerepről per­sze nem szabad lemonda­nunk, de azt se lehet, hogy ez legyen a döntő szempont. — Ha még ennyire sem vi­gyáztak volna, síiig nagyobb lenne a költségvetési hiány. Összeomolhatott volna a gaz­daság... — Sose az a baj, hogy sok pénz megy el, hanem az, hogy nem mindig arra, amire kellene. Amikor Bőd Péter Ákos és Szabd Iván nemrég az IMF képviselőivel tárgyalt, akkor is kiderült, hogy mi­közben ezek sokallják a hi­ányt, egyenesen szorgalmaz­zák a gazdaság élénkítését szolgáló költségvetési kiadá­sokat. Az ebbőt fakadó hiá­nyok fedezésére, hosszú távú beruházási programok finan­szírozására világbanki hitele­ket ajánlottak fel. — Ezenkívül, ebben a nagy pénszúkében miből lehetne fe­dezni az infrastruktúra-fej­­le sztélékét 7 — Több forrás is lenne. Paradox módon a hiány ké­sőbbi csökkentése érdekében a mainál valamelyest nagyobb költségvetési defidtet is vállal­ni kell, persze, jobb kiadási struktúra mellett. Hosszú le­járatú állampapírok, kötvé­nyek kibocsátásával a lakossá­gi és közületi megtakarítások koncentrálhatók. Számítani lehet a koncessziós megoldás­ra, amikor hazai és külföldi vállalkozók, befektetők időle­gesen megkapják a kifejlesz­tett infrastruktúra — például autópálya —jövedelmét. To­vábbá építünk az önkormány­zatokra és nem utolsósorban a magánszférára, amely a re­cesszió mellett is évről évre gyarapítja betétállományát, s nyilván szívesen fektetne be olyan értelmes dolgokba, amivel az életfeltételeit javít­hatja. Itt elsősorban a csator­názásokra, gázhálózatokra, helyi utakra gondolok. — Az államnak egyszer vissza is kell fizetnie a pénzt. Len-e miből7 — A kamatok későbbi visszafizethetóségéhez való­ban be kell következnie a gaz­daság élénkülésének. Ez a ta­nulmány sok számítást tartal­maz, és egy-egy részlet tisztá­zásához még rengeteg számí­tásra és elemzésre lesz szük­ség. A gazdaságot azonban mégsem az jellemzi, hogy minden összefüggést ponto­san fel lehetne tárni — hogy mást ne mondjak, nehéz'az ország hangulatának alakulá­sát kiszámítani, pedig ez is meghatározó tényezó. Nos, az a véleményem, hogy a gazda­ságélénkülés egyik legfonto­sabb feltétele — a gazdaságia­kon túl — az erről való meg­győződés. Az a meggyőződés például, hogy reálisan alig követhető áttételeken és köz­vetítéseken keresztül a gazda­ság egészében képződő több­­lelérték forrása lesz a kama­tok visszafizetésének. Azt is mondhatom, hogy bár a vál­toztatás kockázattal jár, de a legnagyobb kockázat, ha nem változtatunk. — Milyen kézzelfogható eredményei lennének a fefleiz­­témekl — Mindenekelőtt többlet­kereslet támadna a gazdaság­ban, s ezen keresztül is már élénkülne a gazdaság. Ez szinte automatikusan a mun­kahelyek számának növeke­déséhez vezet, ami ma elsőd­leges szempont. A fejlett inf­rastruktúra kedvező környe­zetet nyújt a termelő és szol­gáltató beruházásokhoz: azt hiszem, közismert, hogy sem­mi nem vonzza úgy' a befekte­tőket, mint a kialakulatlan pi­ac a kiépített infrastruktúrá­val. De említhetem azt is, hogy mivel képes lekötni a máshol felszabaduló munka­erőt, ezzel elősegíti a gazdasá­gi struktúra- és tulajdonvál­tást. Megjegyzem, intézetünk egyebek meÚeti ezért kezdett foglalkozni ezzel a témával. De hogy ne feledkezzek meg még egy nagy előnyről, ami az infrastrukturális befekteté­sek sajátossága: a tárgyiasult eredmény nem vihető ki az országból, az úthálózat, a vas­útvonalak, a hidak mind­­mind Magyarországon, a nemzeté maradnak.

Next

/
Thumbnails
Contents