Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-22 / 8485. szám
Pesti Hírlap, 1993.6.17 A SZLOVÁK NACIONALIZMUS ROKON A SZERBBEL Jobb félni, mint megijedni! LÁSZLÓ erű LA Magyarországot egyes szomszédai egyre inkább ellenségként tüntetik fel. Az utóbbi időben csatlakozni látszik ehhez a valós veszélyeket is rejtő, egyelőre szerencsére még csak propagandisztikus vonulathoz Szlovákia is. Ez a tény azonban már önmagában is azért elgondolkodtató, mert az utóbbi hónapok átalakulási folyamatai Kelet- és Dél-Európában korábban elképzelhetetlennek túnó, tragikus történéseket is felszínre hoztak. A szlovákiai politikai és katonai megnyilvánulások esetleges veszélyeinek hátteréről kérdeztük Petronyák László országgyűlési képviselőt, a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának tagját. — Ön szerint komolyan kell vennünk az országunkat érintő szlovák megnyilvánulások veszélyeit, vagy indokolatlanul kiáltunk ,Jarkast”l — Minden jelzést komolyan kell vennünk, felelősséggel elemeznünk, a lehetséges veszélyt pedig nem szabad sem lebecsülnünk, sem eltúloznunk. Nem eshetünk ugyanis még egyszer abba a kényelmes tévedésbe, amelybe sokan ringatták magukat. Például: a Kórogy elleni támadásról érkező első hírek idején. Azóta már sajnos megbizonyosodhattunk, hogy a jugoszláv és a szovjet utódállamokban olyan tragikus és beláthatatlan veszélyekkel iáró fegyveres és belpolitikai folyamatok Indultak el, amelyekre addig rémálmainkban sem gondoltunk... Az önállóvá vált, gazdaságilag rém gyenge Szlovákiában az figyelmeztetett leginkább a veszélyre, hogy a fegy.verkezési ^ Jobby^gyre^a-, gyobb befolyást látszik nyerni a gazdaságra és a politikára, tovább szítva a nacionalizmust! Ha ez meghatározóvá válik, Szlovákia szembekerülhet szomszédai érdekeivel, és veszélyeztethei az egész térséget. — Vannak ennek már konkrét jelei is, vagy ezek csupán feltételezések? — Több konkrétumot is említhetünk. Például Meciar miniszterelnök a Szlovák Rádiónak adott nyilatkozatában nemrég bejelentette, hogy feloldották a szlovákiai fegyvergyártásra vonatkozó korlátozásokat, és lehetővé tették, hogy a hadiipari gyártók folytassák az általuk előállított harceszközök eladását. Ezt a döntést — Medar szerint — a munkanélküliség további csökkentése érdekében hozta a szlovák kormány. De az sem lebecsülhető tény, hogy Csehország és Szlovákia szétválásának dokumentumaiban a szlovák haderő létszámát 46 700-ra tervezték, 478 harckocsival, 683 páncélozott harcjárművel, valamint 140 harci repülőgéppel és helikopterrel. Tavaly novemberben elkezdődött a harci eszközök elszállítása Csehországból, amely várhatóan 1994-re fejeződik be. (Ez egyébként nagyjából azonos a párizsi szerződés által engedélyezett harci technika mennyiségével. A volt közös csehszlovák hadsereg megsemmisítendő harceszközeinek sorsa viszont jelenleg nem követhető megnyugtatóan nyomon.) — Ez a hadifelszereltség sok, vagy kevés a Magyar Honvédséghez viszonyítva l — Nem nevezhető soknak, -de nem is lebecsülendő! Ám a harci technika veszélyességét —- a stratégiai támadó fegyvereket kivéve — általában nem a mennyisége jelzi, hanem a politikai szándékok, amelyek érdekében működtetik, illetve fejlesztik azokat. — Ügy tűnik,' Szlovákia más kérdésekben is a „Visegrádi. Hármak "-tói eltérően véle kedik, mát htokkal, módszerekkel próbálkozik. Hogy csak egy pék iát említsünk most: a nemzeti kisebbségek ügyének megítélésében... — Sajnos így van. Mindez abból a mostani szlovák mentalitásból ered, amit Meciar miniszterelnök és pártja érvényesít. Politikai agresszivitásukat döntően az táplálja, hogy a főként mezőgazdasági és hadiipari termelésre épülő szlovák gazdaság válsága rohamosan mélyül, a szerb típusú kommunista-nacionalista vezetés demagógiája miatt pedig egyre nehezebb számukra a kiútkeresés. Sőt, mindinkább elszigetelődnek a haladó Európától! Pedig világosan kellene látnia a szlovák vezetésnek és a parlementnek is, hogy országuk geopolitikai helyzetéből adódóan két út áll előttünk: vagy rendezik szomszédaikkal, mindenekelőtt Magyarországgal a viszonyukat és beilleszkednek a Visegrádi Megállapodás kereteibe, s így a „hármakból" Európában elfogadott „négyek"— lesz; vagy kénytelenek lesznek visszaintegrálódni a fejlettebb iparú Csehországba. Az európai közösségbe nincs más út a számukra! Reméljük, hogy az EGK nem fogad be olyan államokat, ahol burkolt lelki ős jogi „etnikai tisztogatás" folyik, amelyeknek a veszélyessége sokkal nagyobb, mint ami a felszínen látható, mert a Medar-féle módszerek kísértetiesen hasonlítanak ahhoz, ahogyan Milesovics kezdte a „rendcsinálást" a szerb élettér növelése érdekében! Hozy mennyire nem becsülhető le ennek a veszélye, bizonyította a tavalyi pozsonyi Fradimeccs példája is, ahol ízelítőt kapott a világ az állami terror szintjére emelt szlovák nacionalizmus arroganciájából. A szlovákoknak tehát ezt kell mindenekelőtt rendezniük, különben az előbb emlí~ tétt iitak is Itzárulhátnák élőt" tűk. Némi halvány gesztus már érzékelhető egyes’ megnyilvánulásaikban az együttműködésre, bár eddig az egyetlen pozitív jel csak az, hogy a történelmi magyar tímerpajzs hegycsúcsos felét beépítették az új szlovák nemzeti címerbe. (Hiába, az ezeréves közös múlt megkerülhetetlen!) — Lát reális esélyt a kapcsolatok röiid távon való rendeződésért ? — Abban bízom — amit a történelem már századunkban is többször bizonyított —, hogy a nacionalista uszítás és a látványos erőfitogtatás hosszabb távon nem folytatható. A reális szlovák erők igen gyorsan rádöbbenhetnek, hogy ha el akarják kerülni az összeomláshoz vezető elszigetelődést, egyaránt rendezni kell belső viszonyaikat, és kapcsolataikat a környező országokkal. Enélkül nincs szilárd talpra állás és tartós fennmaradás ebben a térségben!