Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-22 / 8485. szám
IC nyei bizonyítják. Különös színt ad ugyanis az egész mostani helyzetnek az, ahogyan a magyar kiadók — elsősorban a megyei kiadók — privatizációja végbement. A magyar napilapstruktúra sajátossága, hogy abban meglehetősen nagy szerepet játszanak a hozzávetőlegesen egymillió példányban megjelenő megyei napilapok. Ez nem jó, vagy nem rossz, ez így alakult ki a (jó vagy a rossz) történelmi, politikai, kulturális tradíciók nyomán. Ezt értelme sincs összehasonlítani más országokkal, mert ahány ország, annyi tradíció, közigazgatási rend, hö'urális hagyomány. Nálunk a struktúra ilyen. Illetve oiyan, hogy kialakult a megyei és az országos lapok sajátos szerepvállalása, ereje, olvasótábora, e két napilaptípus egymást kiegészítő struktúrája. És ami lényeg: épületekben, nyomdai felszerelésekben, szervezetekben megtestesülő infrastruktúrája. A rendszerváltozás során úgy alakult, hogy a jó egymillió példányban megjelenő megyei lapok kevés kivétellel külföldi, elsősorban német, illetve német—osztrák tulajdonosokhoz kerültek. Hogy miért volt ez így — kár a kiöntött tejbe belesími —, az e pillanatban legyen közömbös. Fontosabbak a mai tények, a kialakult helyzet. Az új (elsősorban német) tulajdonosok amennyire lehetett, igyekeztek az újságokat egy „bokorban”, azaz egymás melletti megyékben megszerezni. És a tulajdonos hovatartozásának (azaz németségének) itt kezdődik a jelentősége. Aki ugyanis a német sajtót akár valamennyire is ismeri, annak számára a térképre nézve már akkor világos volt, hogy itt még nagy összeütközések lesznek. A német sajtó a magyartól alapvetően eltérően, az ottani tradíciók, üzleti és politikai viszonyok szerint úgy alakult ki, hogy a — mondjuk az egyszerűség kedvéért így — regionális jellegű újságok uralják a struktúrát. A lapokat egy 80-100 kilométer sugarú körben terjesztik, erre alakították ki a módszereket, rendszereket stb. Már a lapok vásárlásakor előre látható volt tehát, hogy az új tulajdonosok törekedni fognak a német módszerek magyarországi adaptációjára: egy körzet, egy lap, egy nyomda, egy terjesztési rendszer. A maguk módján természetes érdekeiket követik, s ezért senki nem tehet még csak szemrehányást sem nekik. Miért is tehetne? Uralni akarják a piacot előfizetésestől, hirdetésestől, mindenestől. Az önálló terjesztési rendszer kialakítására csak „rájátszott”, a folyamatot erősítette a postai terjesztés sok problémát okozó hibasorozata. Hanem hát a következmények! A megyei lapok ma a centralizáció (mármint a nyomdák összevonásának) stádiumánál és az önálló terjesztési hálózatok kialakításának előkészületeinél tartanak. Bizonytalanul és a feladattól félve ugyan, de ma ott toporognak a postától való elszakadás kapujánál. Ha ez megtörténik, a posta igen nagy bevételtől, hatalmas árumennyiség szállításától, szortírozástól, kézbesítéstől esik el. A majd változatlanul általa kézbesített (ki tudja, mi módon kézbesített?) központi napilapok és egyéb lapok terjesztését mindez egyik napról a másikra jelentősen megdrágítja. (Már, ha a postai terjesztés a feladatra egyáltalán vállalkozni fog...). A folyamatot a most is nehézségekkel küszködő központi lapok többsége nem éli túl, men nem élheti túl. S ezt azért kell éppen a Népszabadság főszerkesztőjének kimondania, mert bár mindez a Népszabadság Rt.nek is súlyos gondot okoz, ez a lap az, amelyik messze legnagyobb példányszámával és messze legnagyobb anyagi erejével képes szembenézni a problémával. A többiek? Bizony nehéz megmondani ki minek néz elébe. És most persze jön az első reakcióként azonnal előrántható ellenérv: ilyen a verseny. Aki nem bírja, hát nem bírja. De az újság épp itt különbözik a fentebb emlegetett cipőboksztól. A sajtó a magyar politikai struktúra szerves része, a demokrácia közvetítő eleme. A vidéki lapok kiadói reflexeiknél fogva totális egyeduralomra törekednek. Saját terjesztési hálózatukkal szinte „műszaki zárat” építenek az országos terjesztésű lapok elé, amit a postavonatok csak aránytalanul drágán és késlekedve képesek áttörni. A megyei kiadók ezenközben terjesztőik révén kizárólagos közvetlen kapcsolatot építenek ki az olvasókkal. A postai terjesztési monopólium megtörése címén soha nem látott újságmonopolizálást hajtanak végre a magyar vidéken. Ennek — mint minden monopóliumnak — a hatása kiszámítható: kiszolgáltatott olvasó, a lehető legolcsóbban (a legkevesebb újságíróval) előállított és a legnagyobb nyereséget hozó, tartalmilag is törvényszerűen silányodó termék, aminek karbantartására nem kényszeríti őket többé a versenytársak (az országos lapok) jelenléte. A monopolizált helyzetben lévők a legkönnyebben kiszolgálható olvasói igényekhez igazodnak: a politikához nem így, vagy úgy. függetlenként, vagy akár valamilyen irányban elkötelezettként viszonyulnak, hanem depolitizálódnak. Anélkül, hogy sértő szándék volna a hasonlatban (hiszen a maga módján sikeres jó lapról van szó) .Jciskegyedesednek”. A rádió és a televízió, illetve az így deformálódó körzeti lapok között áthidalhatatlan űr tátong majd, nemcsak az újságpiacon, hanem a közvetítőelemeitől megfosztott politikai intézményrendszerben is. Megemlítve még, hogy ma közvetve, vagy közvetlenül tizenhárom-tizen-
