Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-22 / 8485. szám
Választási rendszerünk átalakításának lehetőségei Magyar Nemzet, 1993.6.18 9 A választási rendszer feladata a társadalom politikai tagoltságának megjelenítése: az egymással versengő érdekek és akaratok megméretése és a választópolgárok szavazataival lehetőleg arányos képviselete. A választási rendszernek ugyanakkor ki kell elégítenie a kormányozhatóság követelményeit is. Segítenie kell a stabil, döntésképes parlamenti többség kialakulását. A képviseleti funkció és a kormányozhatóság igényei egymásnak több tekintetben ellentmondó szempontok. A különféle választási modellek ezeket igen eltérő módon érvényesítik. Ezért érdemes áttekinteni a legfontosabb választási eljárások előnyeit és hátrányait. 1 A legegyszerűbb az egyfordulós egyéni kerületi rendszer, amely mára jórészt csak az angolszász országok sajátja. Ebben a tradicionális eljárásban egy-egy terület választópolgárai egyszerű többséggel döntenek képviselőjükről. Magától ér- i tetődően itt is a pártok által támogatott jelöltek az igazán esélyesek,' sőt ez kedvez leginkább a nagy pártoknak. Eredménye ugyanis szinte szükségképpen kétpólusú politikai rendszer, két nagy párt parlamenti váltógazdasága. Tökéletesen biztosítja a kormányozhatóságot, a legtöbb esetben koalícióra sincs szükség, egyetlen párt nyeri el a parlamenti többséget. A tapasztalatok szerint már a szavazatok 36-38 százalékával majoritást lehet szerezni. Ugyanakkor előfordult már, hogy 24 százaléknyi szavazattal a mandátumok mindössze négy szá-| zaléka jutott egy pártnak. Ez a választási rendszer tehát módfelett aránytalan: A. kétpólusú pártszerkezet ellenben világossá teszi a po-' litikai alternatívákat, egyértelműsíti a kormánytöbbség és az ellenzék szerepét. Ha az egyik politikai irány elveszíti a mandátumok többségét, akkor rendszerint új koalíciós partnerrel sem maradhat tovább hatalmon. A választók félreérthetetlenül szavaznak az egyik politikai irány ellen, egyúttal egy másik mellett. Ez a pártokat tanulásra készteti, folyamatos megújulásra, innovációra sarkallja. Az egyéni kerületi szisztéma egy sajátos alváltozata a francia kétfordulós többségi rendszer, ahol az első fordulót csak a szavazatok abszolút többségével lehet megnyerni, ezért többnyire a legjobb eredményt elért jelöltek között második fordulót kell tartani. Ez is könnyen kormányozhatóvá és egyben kétpólusúvá alakítja a politikai rendszert, viszont nem teszi szükségképpen kétpártivá. A politikai szerkezet két pólusán - a második fordulóban egymás javára visszalépve - több párt is tevékenykedhet. Ez a rendszer sem kedvez a kis és közepes pártoknak. Akár 10-15 százalékos szavazataránnyal is mandátum nélkül maradhat egyegy politikai erő. A kétfordulós rendszer előnyben részesíti a koalícióképes centrumpártokat, és kifejezetten előnytelen a politikai spektrum szélén elhelyezkedő irányzatoknak. Nagyban elősegíti, sőt a törvény erejénél fogva kikényszeríti az egymáshoz közel álló pártok koalícióját. így a széttöredezett pártszerkezetet két, esetleg három pólus köré tömöríti. 2 A választási rendszerek másik alaptípusa a listás szisztéma. Itt a választópolgárok nem egyéni kerületekben szavaznak, hanem nagyobb területi egységekben a pártok lajstromai között választanak. Ez a megoldás nagymértékben biztosítja a szavazatokkal arányos képviseletet. Messzemenően garantálja a politikai tagoltság megjelenítését: gyakran tíznél több, kivételes esetben akár húsz-harminc párt is mandátumhoz juthat. Ez csorbíthatja a kormányozhatóságot, hiszen gyakorta csak sokpárti, ezért törékeny koalíció tud többséget alkotni. A választási eredményhez képest túlzott befolyáshoz jutva kis pártok kényszeríthetik akaratukat széles támogatottságot élvező nagy pártokra. Olyan országokban, ahol a politikai intézményeket súlyos gazdasági, szociális vagy politikai kihívások érik, mindennaposak a kormányválságok. Ez a választási rendszer több tekintetben hozzájárult a weimari demokrácia bukásához, nagyban előmozdította a negyedik francia köztársaság válságát, és legújabban Lengyelországban vezetett kormányozhatatlansághoz. Egyes országokban ezért a 3-5 százaléknál kevesebb szavazatot elért pártok nem szerezhetnek mandátumot. / A listás eljárás következményeként a jelöltállításban, a választási kampányban nagyobb a szerepe a párteliteknek. A listás választás hozzájárulhat a politikai elitek választóktól történő elidegenedésének végletessé válásához. Olaszországban 1993 tavaszán többek között ezért is utasította el a népszavazás ezt a metódust. Szavazati küszöbbel vagy anélkül, mégis a modem demokráciák leggyakoribb választási rendszere ez a szisztéma. 3 Az egyéni vagy listás eljárások ellentmondásainak enyhítésére született a magyar vegyes rendszer. 1989-ben, az új választási rendszer megalkotásakor a pártok hatalmi törekvései közepette sokféle igénynek kellett eleget tenni. Biztosítani kellett az újonnan szerveződő hatvan-nyolcvan párt szabad versenyét és megméretését. El kellett érni, hogy a pártok csak többszörös szűrőn keresztül juthassanak az Országgyűlésbe. Törekedni Milyen is a „magyar modell”?
