Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-18 / 8483. szám

Magyar Nemzet, 1993.6.15

30

gátra szelte át a Köröst, hogy Szegedtől északra étje el ismét a Tiszát Innen a folyót követte a Dunáig, majd a Dunát Románia akkori határáig. Ily módon tehát Romániának ígérték Bukovinát, Erdélyt, a Paniumot, az Alföld keleti részét és a Bánságot. A szerződő felek kötelezték magukat, hogy nem kötnek különbékét, sem pedig általános békét másként, mint együttesen és egyidejűén. A szövetségesek Romániának a leendő békekonferencián egyenjogú részvételt helyeztek kilátásba."

A dolgok utóbb másként alakultak, de néhány lényt meg kell említeni. Nem tudunk olyan felelős román politikusról vagy közéleti személyiségről, aki e szerződés előírásait a Tisza és a

jelenlegi határ között fekvő területeket illetően valaha semmisnek nyilvánította volna. Igaz, Románia közvetlenül egyszer hivatkozott e szövegre, nevezetesen a párizsi békekonferencia nyitányakor, amikor is a pacta sunt servanda elve - és nem a nemzeti önrendelkezés alapján követelte a bukaresti titkos szerződés szó szerinti betartását a nagyhatalmak részéről. Nyomatékül a román delegáció a diplomáciában rendhagyó módon a Le Matin 1919. január 15-i számában nyilvánosságra is hozatta a szóban forgó szerződést A román jog történetének 1987-es akadémiai kiadása ezzel kapcsolatban kiemelt románia többszörösen hátrányos helyzetét a béketárgyalásokon, és ugyanakkor teljesen legitimnek és megalapozottnak minősíti az 1916-os szerződés betűjére való hivatkozását Másfelől, nemcsak a Vatra Romaneasrahoz közel álló publikációkban történtek 1989 után próbálkozások annak bizonyítására, hogy' Magyarországon az utóbbi évtizedekben közel félmillió románt vetettek alá úgymond erőszakos asszimilációnak - egyebek mellett önkényesen egyenlőségjelet téve görög katolikus vallásé és román nemzetiségű között -, de ilyen anyagok nemzetközi fórumokon is forogtak, román diplomáciai segédlettel. Azt meg már szinte kukackodás számba megy említeni, hogy nemcsak Ceausescu kedvenc szava járása volt a „bevonulunk harmadszor is Budapestre, ha szükséges”, de 1989 után hasonló szellemben fogant nyílt vagy közvetett fenyegetések a jobb román sajtóorgánumokban is napvilágot láttak. S ha már a sajtónál tartunk, a román parlamentben helyet foglaló Nagy Románia Párt hasonló nevű hetilapjának mottója egy román történelmi személyiség szájába adott mondás: „Újra azok leszünk, akik voltunk, sőt még annál is többek.”

A „Dnyesztertől a Tiszáig” terjedő Románia ma nyilván egy maroknyi szélsőséges fantaszta mániája. De egy olyan országban, ahol a szimbólumoknak és a metaforikus beszédnek félelmetes -politikai töltete van, a Szovjetunióval 1991 tavaszán sebtében aláírt „nem, nem, soha nem leszünk ellenségek" típusú (a történelmi szerencse folytán soha nem ratifikált) szerződés botránya, a Besszarábiáról történt de facto lemondás, valamint. Észak-Bukovina lebegtetett ügye után a kormánynak illene vigyázni az újabb lemondásokkal való játékkal. Legyenek azok a saját lemondásai vagy a saját blöffjére várt lemondások. Nehéz ügy, főleg mivel a bukaresti kormánypárti sajtó is - mint pl. minap az Adevarul című napilap - újabban e lemondások hatásait lazán csak a „Tiszától keletre fekvő terület” viszonylatában latolgatja.

Bíró Gáspár