Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-18 / 8483. szám

Magyar Hírlap, 1993.6.15

24

kor azért áldozzon is, és ez soknak bizonyára nem lesz gond. Ha pedig nem érik el a tízezres létszámot, akkor egyesületként gyakorolhatják vallásukat. Ha hétezer ember összeáll, hogy ők a Napimádók — ám imádják a Napot. De ehhez ne kérjenek költségvetési támogatást, és ez semmiben nem sérti az egyházat. Az viszont igenis sértő, hogy a jelenlegi laza rendszerben megjelennek olyan magukat egyháznak nevező képződmények, amelyek nyilvánvalóan a költségvetési támogatásért jelentkeznek, és megjelenik az adóvisszaélések lehetősége. Például Szegeden egy bártulajdonos bejegyeztette magát egyháznak, és attól fogva a táncosnői Isis papnői — s ezt a magyar jogrendben meg lehet tenni. Ettől kezdve ő adómentes, és előnyre, extraprofitra tesz szert a többi bártulajdonossal szemben.

K. P.: — Elismerem, hogy előfordulhatnak visszaélések, de véleményem szerint elég lenne az ilyen esetek nyilvánosságra hozása, elég nagy botrány lenne belőle. A vallási tevékenység hiánya bizonyítható lenne.

L. T.: — Egyáltalán nem lesz botrány belőle! A mai magyar társadalom mindezekre a támadásokra felkészületlen. A kelet-európai országok éppen azért emelték a küszöbszámokat, mert ezzel lehet védekezni.

MH: Mi a garancia arra, hogy a tízezeregy tagot felmutató vallási csoport, illetve egyház nem bizonyul a társadalom számára károsnak?

L. T.: — A minősítésekkel nagyon kell vigyázni.

K. P.: — Visszatérve arca, hogy egyesületként működhetnek azok, amelyek nem teljesítik a törvényi előírást: jogi személyiség híján nagyon nehéz a működés, nem mehetnek például bírósághoz, ha rágalomkampány folyik ellenük, és ez nem korrekt velük szemben.

L. T.: — Ez kétségtelen tény, de megint a rókalelkű ügyvéddel kell előhozakodnom: akkor csinálok magamnak egy alapítványt, és már van jogi személyiség.

K. P.: — Ez igaz, de miért kell az egyik közösségnek egyesületként, a másiknak alapítványként működnie? A harmadik pedig miért működik egyházként?

L. T.: — Összehívtak 38 egyházi képviselőt a költségvetési támogatás szavazására, velem szemben ült Paskai bíboros úr. Amikor az államtitkár úr azt mondta, most szavazzunk, akkor — elnézést kérek — olyan incifinci közösségek, amelyeknek létszáma a százat éppenhogy eléri, s amelyeket egy munkanélküli alapított, hogy támogatást kapjon, ezek együtt szavazhattak a legnagyobb magyar egyházi méltósággal — akkor felálltam, és azt mondtam, hogy ebben nem vagyok hajlandó részt venni. Adjanak 6500 szavazatot a tízezerhez mérten a bíboros úrnak, és akkor bizonyították demokratikus gondolkodásukat.

K. P.: — Ez csak azt mutatja, hogy a költségvetési elosztás jelenlegi rendszere működésképtelen. Ezen változtatni kellene, de ezt most hagyjuk. Ha csak egyesületként működhet egy vallási közösség, akkor nem kérhet költségvetési támogatást.

L. T.: — Amelyik közösség Amerikából jön, annak az a támogatás úgyis csak jelképes lehet.

K. P.: — Nem tudom, miért hozza szóba itt Amerikát, hiszen mi egy forintnyi támogatást sem kapunk külföldről, ezt az adóhatóság vizsgálhatja. Az önök javaslata pedig főleg olyan közösségek ellen irányul, amelyek nem amerikai eredetűek. Mi abból élünk, amit Magyarországon sikerül megteremtenünk.

MH: Pontosan miből?

K. P.: — Különféle vallási szolgáltatásokért kapott díjakból tartjuk fenn magunkat, amelyeket nevezhetnénk adománynak is. De az egyesületté lefokozás már önmagában is óriási presztízsveszteség lenne, ami újabb propagandakampánynak nyitna utat, legitimálva a korábbi vallásellenességet is.

L. T.: — Egy másik alkotmánybírósági határozatban az is benne van, hogy nem a jogalkotó tesz különbséget az egyházak között, hanem a meglévő szociológiai, történeti különbségeket ismeri el. (Hasonló módon tesz különbséget a jog a

! parlamenti pártok között is.) Mert 1992-ben bejegyezhették például a boszorkányegyházat, tehát megjelentek olyan képződmények, amelyeknek semmi közük az egyházhoz. Már elnézést, de a szcientológusok

is ilyenek.

K. R: — Ez érdekes, mert a szcientológus egyház nemzetközi szervezet. Ez lehet az ön magánvéleménye, de világszerte különböző bíróságok mást mondanak.

L. T.: — Kimondja a kettős tagságot, tehát nem tudom, miben hisznek? Nem hisznek, hanem metodikai módszereket alkalmaznak. Nincsenek például hitelveik.

K. P.: — Egy: a törvény nem zárhatja ki a kettős tagságot. Kettő: hogy miben hiszünk, az a hitvallásunkban található, amit annak idején önként be is adtunk a Fővárosi Bíróságra. Három: filozófiánk vallásos, de egyben alkalmazott is.

L. T.: — A törvény azt mondja: semmilyen hittételt nem vizsgálhat az állam — ez alaptétel. De ehhez meg kell tudni határozni, mi az, hogy hittétel.

K. P.: — Definíciókra én i« hivatkozhatnék: „az általánosan elfogadott erkölcsök” sincsen meghatározva. Tehát olyasmit követel meg a törvényjavaslat, amit nem határoz meg. Ezért önkényes.

L. T.: — Erre mondják | bölcs liberális barátaim, hogy „a bírói gyakorlat jegyében.” A jog nem képes minden szintet átfedni, tehát számítani kell a bírói gyakorlatra is. De nem j lehet általános erkölcsi köve- : telménynek tekinteni, hogy 18 ! év alatti gyerekeket ne szakít- j sanak el a vallás jegyében a szüleiktől: ezt törvénynek is rögzítenie kell.

K. P.: — A jelenlegi törvény ki is mondja. S maximálisan egyetértünk a törvénnyel.

MH: Mennyire motiválta a képviselői indítványt a szektáktól való társadalmi félelem?

L. T.: Befolyásolta, de nem csak ez áll mögötte. Hanem a

j társadalom igénye: sokan vélekednek úgy, hogy meg kell fé- I kezni a nemkívánatos folyama- ' | tokát.

MH: Pontosan melyik része a társadalomnak vélekedik így, ;

1 mit tartanak nemkívánatos fo- ;

I lyamatnak, és milyen formában adtak hangot követeléseiknek?

L. T.: — A Belügyminiszté- i riumba sok szülői feljelentés 1 érkezett némely vallási csoport! tál szemben.

K. P.: — Kíváncsiak lennénk ezek számára és tartalmára.

L. T.: — Hogy a feljelentéseknek mekkora a valóságalapj ja, abba most ne menjünk bele. i És ne használjuk a „szekta" fo' galmát, mert ez önmagában pejoratív, a szakirodalom inkább peremegyházat említ. Ezek az öt világvallásból származnak, azoknak egy-egy hittételét emelték ki. Lehetnek értékhordozók is, hiszen sok esetben az intézményes egyházak hibáira mutattak rá, azok ellenében jöttek létre. Rossz általánosítás lenne, ha egy-egy destruktív szekta példájából kiindulva általánosítanék, minden peremegyházra rásütném, hogy értékellenes.

K. P.: — Pedig éppen az ilyen általánosítás van napirenden. Nem lehet igazán spontánnak nevezni a kisegyházak ellen indított kampányt.

L. T.: — Nekem tiszta a lelkiismeretem, mert sosem szavaztam meg olyat, ami alkotmányellenes. Másrészt szerintem annak, aki az adófizetők pénzét osztja, joga van beleszólni. kinek jusson ez a pénz. De szerintem a destruktívnak nyilvánított egyházakkal szemben bizonyítási eljárást kellett volna folytatni.

MH: Miért nem döntheti el az adófizető, hogy a saját pénzéből melyik egyházat akarja támogatni? Rögtön kiderülne, melyiknek hány áldozatos híve van.

L. T.: — Ez lesz a következő lépés. De addig kinek a kötelessége fenntartani a pannonhalmi apátságot, a jáki kápolnát? Az összes műemlék 40 százaléka egyházi kezelésben van. A közgyűjteményeket ki i tartsa fenn? Ha az én gyere| kém az angolkisasszonyokhoz íjár, miért kell nekem tandíjat fizetnem, szemben az állami oktatásban részesülővel? Azért, mert a közoktatási törvény nem terjed ki az egyházakra. El kell érnünk odáig, hogy az adóból levonható legyen az egyházi adó, de ez Magyarországon egyelőre megvalósíthatatlan a dualista adórendszer miatt. Különben is, beszélhetünk mi szép dolgokról, ha a költségvetésben mínuszjel van előtte.

• Szikora Katalin