Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-18 / 8483. szám
Magyar Hírlap, 1993.6.15 14 n „Voltak és lesznek is, akik azzal riogatják a polgárokat, hogy a liberalizmus túl elnéző a bűnözőkkel. Akik ezt állítják, csak arról feledkeznek meg, hogy az emberi jogok liberális felfogásában minden egyén szabadságának korlátja a másik ember szabadsága. Vagy másként fogalmazva: az egyén szabadságával csak addig élhet, amíg ezzel mások szabadságát nem sérti.” „A bűnözés a civilizált országok legnagyobb társadalmi problémájává válhat" — mondta Boross Péter a Korszerű bűnüldözés — korszerű büntetőeljárás címmel a Kriminálexpo '93 szakkiállításán tartott tudományos tanácskozáson. A tanácskozásról szóló beszámoló szerint (Magyar Hírlap június 10.) a belügyminiszter kifejtette: „a bűnözés növekedése részben a hatvanas években megfogalmazott túlzottan liberális nézetrendszer következménye...” Egy rövid tudósítás természetesen nem képes minden részletében és árnyalatában visszaadni az előadás tartalmát. ezért én nem is Boross Péterrel szeretnék vitába szállni, hanem csak azt szeretném megvizsgálni, igaz-e az a sokszor visszatérő megállapítás. hogy a liberalizmus a bűnözés terjedéséhez vezet? Ha ez igaz. akkor a liberálisoknak felül kell vizsgálni álláspontjukat, mert Boross Péternek abban igaza van. hogy a bűnözés egyre nagyobb problémává válik mindenhol a világon, így Magyarországon is. Amennyiben nem igaz. hogy a bűnözés terjedését a liberalizmus okozná, a közösség biztonságát veszélyeztetik mindazok, akik hamis nyomon járva a túlzott liberalizmusban látják a bajok forrását és az emberi jogok korlátozásával akarják a bűnözést visszaszorítani. A feltehető kérdéseket két szinten szükséges tisztázni. Egyrészt az állam (pontosabban a kormány) szerepéről vallott liberális és konzervatív felfogás különbségét kell megvizsgálni. másrészt érdemes a hazai bűnözés alakulásának okait szemügyre venni. A belügyminiszter úr az utóbbi időben többször szólt arról, hogy ő az erős állam híve, szemben azokkal. akik gyenge államot akarnak. Akik hallgatják, ilyenkor elképzelik maguk előtt a „gyenge államot”, amelyet minden külső agresszor, vagy éppen arra bóklászó bűnöző orron pöckölhet. Valójában a „gyenge állam” (eredeti megfogalmazásában: gyenge kormány) koncepciója Nyugaton a modem konzervatív pártok filozófiájának egyik fontos eleme. Ezzel a jelszóval uralkodtak több mint egy évtizedig az amerikai republikánusok és vannak hatalmon ma is a brit konzervatívok. Velük szemben az ottani liberálisok inkább az „erős állam" hívei, vagyis fontosnak tartják az állami szerepvállalást az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás területén. A gyenge állam tehát a gazdaság-J ból. az oktatásból, az egészségügyből, a szociális ellátásból visszahúzódó konzervatív állam filozófiája nem akadályozza meg ezen országok kormányait, hogy „erős hadseregeket” és „erős rendőrséget" tartsanak fenn. Ezt azért szükséges tisztázni. mert félő. hogy a „gyenge-, közepesen erős-, erős köztársasági elnök" közjogi vitájához hasonlóan süketek párbeszéde alakul ki ebben a kérdésben is. Amikor a magyar liberálisok — i így az SZDSZ is — az állami szerepvállalás korlátozásáról beszélnek, akkor az egyént védik az állammal, a magángazdaságot az állami tulajdonon alapuló gazdasággal, az önkormányzatot a központi kormányzattal szemben. De vállaljuk és programunkban hirdetjük a hatékony professzionális rendőrség és hadsereg szükségességét. Tehát — ha már mindenáron használjuk ezt a nem túl szerencsés fogalmat — azt mondhatjuk, hogy a jogkövető állampolgárokkal, vállalkozókkal, önkormányzatokkal. a társadalom önszerveződő csoportjaival szemben „gyenge", az országot fenyegető külső agresszorral és a polgárokat fenyegető bűnözéssel szemben „erős" államot akarunk. A bűnözés alakulására azonban ezeknek a tényezőknek nincs számottevő hatása, a leginkább rendpárti kormányzatok sem tudnak mit kezdeni a gazdasági válság következtében szinte mindenhol romló közbiztonsággal. Ezen megállapítás alól kivételt képeznek a durva katonai diktatúrák (pl. az egykori Chile. Argentína, Thaiföld stb.). ahol a hatalomátvétel után emberek ezreinek halála vagy megkínzatása révén átmenetileg javult a közbiztonság. Remélem, Magyarországon senki nem gondolkodik ezen a megoldáson. Amikor Magyarország vonatkozásában vizsgáljuk, hogy milyen szerepe van a túlzott liberalizmusnak a bűnözés növekedésében, ezt azért tesszük, hogy a valódi okok helyett ne hamis okokat, a valódi megoldások helyett ne hamis megoldásokat találjunk. Az elmúlt öt esztendő bűnügyi statisztikája a közbiztonság drámai romlását mutatja. 1988-hoz képest az összes bűncselekmények száma jelentősen megnőtt. Míg 1988-ban valamivel több mint 185 ezer, 1992- ben több mint 447 ezer bűncselekményt követtek el Magyarországon. Ez a helyzet kétségtelenül okot ad l az aggodalomra. De a bűnözés tényleges növekedésénél nagyobb gon- I dot okoz a polgárok szubjektív fenyegetettségérzésének növekedése. ■ amelyet nem a bűncselekmények számának növekedése, hanem egyes különösen nagy riadalmat \agy félelmet keltő bűncselekménytípusok megjelenése okoz. így a fegyveres rablások, melyeket mind gyakrabban követnek el már viszonylag kicsi érték megszerzése érdekében is. vagy a köznyelvben rablógyilkosságnak nevezett esetek, amelyeknek többnyire idős emberek esnek áldozatul. Az összes bűncselekmények számának megduplázása az egyes bűncselekménytípusok közötti eltéréseket rejti magába. A leglátványosabb növekedést a vagyon elleni bűncselekmények körében tapasztaljuk: itt 1988 és 1992 között az egy évben elkövetett bűncselekmények száma háromszorosára nőtt. a közlekedési bűncselekmények száma ugyancsak megduplázódott. Anélkül, hogy a részletes elemzést elvégeznénk látható, hogy az átalakulás korszakára jellemzően egyes társadalmi rétegek felemelkedése. meggazdagodása, más csoportok lesüllyedésével, elszegényedésével egyszerre következik be. Ennek következtében mind a potenciális sértettek, mind a potenciális elkövetők köre folyamatosan nő. Ezt a tényezőt jól ismerték fel azok az elemzések, amelyek a nyolcvanas évek közepén a bűnözés jövőbeli alakulását vizsgálva a kilencvenes évek közepére meglehetősen nagy pontossággal jósolták meg a négyszázezres bűncselekményszámot. Nyilvánvaló, hogy a kutatók semmiféle liberalizálást nem tartották akkor elképzelhetőnek, és ezt a romlási folyamatot a szocializmus viszonyai között képzelték el. Hack Péter A szerző az SZDSZ országgyűlési Biztonságban — szabadon!
