Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-01 / 8473. szám
Magyar Hírlap 1993.máj.26. Vt_ A kormányzati döntéshozatal hátteréről (1.) Középpontban a miniszterelnök Az Antall-kormány hároméves. Az évforduló az alkalom arra, hogy áttekintést nyújtsunk a kormányzati intézményrendszer kiépüléséről, működéséről, a kormányzati döntéshozatal hátteréről. A kormányzati munka elmúlt három évre vonatkozó módszerének, hatékonyságának és ez irányú tapasztalatainak számbavétele és értékelése során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kormány, megalakulását követően az új alkotmányos berendezkedésből, a koalíciós sajátosságokból adódó olyan megváltozott körülmények között kezdte el működését, amelyekről — legalábbis a közelmúltat illetően — nem voltak tapasztalataink, s amelyek ugyanakkor alapvetően befolyásolták az új kormányzati munkastílus kialakítására ható körülményeket. Ehhez járult még, hogy hazánkban nem csupán kormányváltás, hanem rendszerváltás is történt, amelynek következtében a kormánynak rendkívül rövid idő alatt lényegében a társadalmi-gazdasági élet teljes szféráját érintő, s esetenként radikális változást eredményező intézkedések sorozatát kellett kidolgozni, elfogadni, elfogadtatni és végrehajtani. Német minta A kormány működésére ható legfontosabb változásokat természetesen az Alkotmány átfogó módosítása eredményezte, s ennek következtében szinte teljesen átalakult az a közjogi feltételrendszer, amelyben a kormány kifejti tevékenységét. A módosított Alkotmány lényegében az államszervezet felépítésének klasszikus, az államhatalomnak a különböző államhatalmi ágak közötti megosztásán alapuló elvének a XX. század végére továbbfejlesztett, s a modem államok igen jelentős részére jellemző államszervezeti struktúrát intézményesített. Ennek középpontjában az Országgyűlés áll, a tényleges politikaformálás és a végrehajtó hatalom központja a kormány, i emellett az államhatalom továbbtagozódik az államszervezet más szereplői, így a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a bíróság, az ügyészség, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ez még csupán papíron létezik) s az .önkormányzatok között. E modellen belül a kormány és a kormányfő szerepének, funkciójának kialakítása eltérő lehet. A hazai megoldás — amely számos elemében közel áll a német rendszerhez — a politikaformálás és a végrehajtó hatalom középpontjába a kormányt és a miniszterelnököt helyezte. Ez alapvető változás a rendszerváltást megelőző időkhöz képest, ahol — a Némethkormány működésétől eltekintve — a kormány elvileg rendkívül erős döntési pozícióban volt, de a valóságban a fontos I politikai és érdemi döntések, s ! maga a politikaformálás a párt- i ban, illetve annak felső szintjén történt. Ehhez képest a Minisz' tertanács csupán végrehajtotta a párt döntéseit, vagyis az esetek többségében jogi aktusaival realizálta azokat. Az új helyzetben a társadalom életét alapvetően *1 befolyásoló döntések meghozatalára elsősorban az Országgyűlés jogosult, ennek megfelelően a kormány döntéshozó tévé■ kenysége a korábbi időszakhoz képest háttérbe szorult, működésének középpontjába a politikaformálás és a döntés-előkészítés került. Ez a valóságban politikai (a kormány politikáját megtestesítő) célkitűzések megfogalmazását és meghatározá- 1 iát, valamint az ehhez szükséges döntések előkészítését és — amennyiben ez kormánykompelenciába tartozik — meghozatalát jelenti. A gyakorlatban tehát az a politikaformáló tevékenyr »ég, amely a régi rendszerben a pártban zajlott le, az új alkotmányos helyzetnek megfelelően jelentős mértékben átkerüli a kormány felelősségi körébe. E kormányzati politika kialakításáért és megvalósításáén az elsődleges politikai felelősség a miniszterelnökre hárul, ami ! megkívánta közjogi helyzetének i megerősítését. Á rendszerváltás előtti kormányokban a miniszterelnök — közjogi szempontból —csupán első volt az egyenlők között, s az, hogy a valóságban mégis kiemelkedő súllyal bin a kormány többi tagl jához képest, legalább oly mér' tékben volt betudható a pártban | viselt vezető pozíciójának, mint a miniszterelnöki funkcióhoz fűződő közjogi többletjogosít-, ványoknak. Áz új Alkotmány, a német megoldáshoz hasonlóan, a kormányon belül kulcspozíciót biztosít a miniszterelnök számára. • E kiemelt helyzet azonban nem csupán többletjogosítványokat és lehetőségeket, hanem többletfelelősséget is jelem, egyrészt a kormány programjáért és politikájáért, másrészt pedig magának a kormánynak a személyi összetételéért és működéséért. Ezt maga az Alkotmány rendezi, amelynek értelmében a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazaj tával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz. A kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg, akiket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki és ment fel. Előbbi alkotmányos megfogalmazásból egyértelműen következik, hogy a miniszterelnök jogi szempontból teljes szabadságot élvez a kormány programjának meghatározásában, illetve leendő kormánya tagjainak kiválasztásában. Más kérdés, hogy politikai oldalról a választások eredménye, illetve az esetleges koalíciós partnerek elképzelései befolyásolhatják a szándékait. Ezen alkotmányos megoldás külön érdekessége, hogy mivel a miniszterelnök személyéről és az általa beterjesztett kormányprogramról egy szavazással határoz az Országgyűlés, a kor- I mányprogram elfogadása olyan I stádiumban történik, amikor a valóságban még nincs kinevezett kormány, mivel a miniszterelnök megválasztását követően tehet javaslatot kormánya összetételére. A kormány működéséért való miniszterelnöki politikai felelősség legegyértelműbben az Alkotmánynak a bizalmatlansági indítványra vonatkozó szabályaiban jelenik meg. mely sze; rint az Országgyűlés e lehetőséggel a miniszterekkel szemben nem, hanem csupán a miniszterelnök ellen élhet. A miniszterelnök ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. A miniszterelnök politikai pozícióját erősíti az Alkotmány ominózus és sokak által vitatott módosítása óta az ún. „konstruktív bizalmatlansági indítvány" amelynek lényege. hogy az országgyűlési képviselők többségének nem csupán a bizalom megvonásában kell egyetérteni, hanem abban is, ki legyen az új miniszterelnök.
