Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-01 / 8473. szám

Új Magyarország 1993.máj.26

4

Helyünk a világban

Nemcsak a volt szocialista-kommunista országok között, de a NATO-n kívüli államok között is elsőként adhat otthont hazánk június 3-6-a között a X. nemzetközi munkaműhely - közismertebben Workshop '93 rendezvényének. Eg>- évvel ezelőtt Athénban vetődött fel a gondolat, melyet végül is a szervezők elfogadtak, így június elején Magyarország fogadhatja e kiemelten fontos nemzetközi tanácskozótestület résztvevőit.

Mint ]oó Rudolf, a honvédelmi tárca államtitkára elmondta, a NATO Workshop, melynek magyar fordításaként a munkaműhely kifejezést alkották, olyan tanácskozás, ahol az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak több

fontos döntéshozatalra jogosult személyisége - védelmi miniszterektől kezdve a külügyi tárcák irányítóiig, ismert politikai személyiségek - vesz részt, döntéshozatali kötelezettség nélkül Tehát nem konferencia, szimpózium, ám a kötetlen megbeszélésnél több, ezért az iménti elnevezés.

Az előzetes program alapján - a tanácskozás tematikájától függetlenül - annyi a szerénytelenséget kerülendő, már most leszögezhető, hogy hazánk szerepe ezáltal a nemzetközi politikai életben nagyobb súlyt, vagy legalábbis pozitívabb megítélést kapott.

Hazánk talán soha ennyi védelmi minisztert nem látott együtt történelme során, mint ahányan várhatóan részt vesznek a NATO X. nemzetközi munkaműhelyén. Kerülve minden protokollt, csupán néhány ismertebb személyiség nevét említve, elmondhatjuk, hogy többek között az Országgyűlés Felsőházi Termében köszönthetjük a munkaműhely tiszteletbeli elnökét, Roger Weissinger-Baylóul, ]. B. Davis tábornokot (USA), Sir Davis Evans légimarsallt, Amadeo de Franchis nagykövetet, a NATO főtitkárhelyettesét.

Természetesen zárt ajtók mögött folynak a megbeszélések, de a különböző vitatémákról a sajtót is tájékoztatják. Mint megtudtuk, elsőként a hidegháborús

időszakot követő Kelet-Közép- Európa lesz az egyik fő témakör, amelyet ezúttal teljes részletességgel elemeznek, értékelnek. Óhatatlan, hogy a volt Jugoszlávia szintén benne lesz valamelyik témakörben. Természetesen a szervezők arra mindenkor ügyelnek, hogy egyik vitaanyag se kapjon nagyobb hangsúlyt, így az is érthető, hogy ezúttal a jugoszláviai válság megoldásának problémaköre csupán egy része lesz a katonai szakemberek megbeszélésének. Kétségtelen, hogy fontos témája lesz, de most nem csak ezért és elsősorban nem ezért találkoznak. Az a tény mindenesetre Magyarország számára megnyugtató, hogy ezúttal Budapest meghívását elfogadták, ám a hazai katonapolitikai szakemberek attól

óva intenek mindenkit, hogy az eseménnyel kapcsolatosan túlzott következtetéseket vonjanak le.

Természetesen jó tudni: nemzetközi fórumokon is megerősítette a NATO, hogy hazánk biztonságpolitikai érdekeit szem előtt tartják, hogy egy esetleges szerbiai incidens alkalmával minden lehetséges segítséget megadnak, ez a kinyilatkoztatás azonban egyfajta politikai gesztus csupán, s nem több. Az sem titkolt célja ma már a magyar diplomáciának, hogy a jövőt a NATO-orientáltságban látják, bár ez a kelet-közép-európai térségben magányos farkasként nehezebben képzelhető el, mint a geopolitikai adottságok figyelembevételével más államok - elsősorban a visegrádi csoport -egységes csatlakozásával. Mint mondják, Brüsszelbe a négyek hamarabb beérnek, mint egyenként, s ezzel a tényezővel a „visegrádi" tagállamok is számolnak.

Valószínű, a munkaműhely napirendjében sort kerítenek a „társult tagságként" felvetett javaslat realizálásának feltételeire is. Ez politikusi körben az igen és a nem közötti olyan köztes állapot volna, amely ugyan nem ad ígéretet a tagfelvételre, de az elutasításnál már lényegesen többet jelent.

Mindenesetre jó tudni, hogy egy változó nemzetközi biztonsági környezetben Magyarország házigazdaszerepet tölthet be az Észak-atlanti Szövetség életében. A többit majd meglátjuk. Rozgics